Séta a Teréz-völgyben

A cseh-osztrák határ mentén fekvő Nové Hrady városkát nem csupán gyönyörű vára, temploma és egyéb építészeti értékei miatt érdemes felkeresni. Közvetlenül a vár lábánál kezdődik a Terčino Údoli, azaz a Teréz-völgy, amely név egy gyönyörűen kialakított angolparkot takar. A park bejáratához közel kialakított parkolóból indulhat a kisebb túránk.

A mintegy 140 ha kiterjedésű angolparkot a XVIII. század második felében (1756) hozta létre a karitatív tevékenységéről is híres Jan Nepomuk Buquoy cseh gróf (1741-1803), felesége a későbbi névadó (Theresa) bíztatására, a korábbi, 1667 óta működő fácános kert helyén. Az Ignaz Fnoika nevezetű kertész vezetésével kialakított parkot - amely a korai kertépítészet szép példája - eredetileg Valloncherie-nek hívták.

A park számos természeti, és építészeti szépséget tartogat a számunkra, hiszen nem csupán egy erdős-mezős terület tárul elénk, hanem jó néhány remek épületet is megcsodálhatunk, köztük a XIX- század elején épült fő fürdő házat, a „Kalapács-malmot” vagy éppen az 1852-ben Art Noveau stílusban épített Svájci Házat. A park látványosságaihoz tartoznak a patakon átívelő fehérre festett hidacskák.

Nincs is igazán romantikus hegy-dombvidéki park egy valamire való vízesés nélkül. Ez ugyan eredetileg nem állt rendelkezésre, de ezt a kis problémát gyorsan leküzdötték, a parkon átszaladó Stropnice patakon egy 20 méter magas mesterséges vízesést hozva létre.

Vízesés

A park keleti határán áll, a dombtetőn áll a nagyon szép állapotban fennmaradt késő gót Cuknštejn vára, de erről a XV. századi szépségről majd egy külön cikkben írunk. A XX. század elején a park még igen jó állapotban volt, de a XX. században sem az ember, sem a természet nem kímélte. 1936-ban egy hatalmas árvíz pusztított, aminek áldozatává vált az 1803-ban épült, a patak partján álló ún. Kék ház, amelyben 1817-ig az egykori grófnő hűsölt a forró nyári napokon. Sajnos az épületet olyannyira elvitte az áradás, hogy mindössze két falat hagyott maga után. Egy-két helyen azért még láthatjuk a névadó kék színű festékkel borított faldarabokat.

A Kék ház megmaradt bejárata

Eredeti falfestés maradványok

A további áradások pusztítását megelőzendő a patak felsőbb szakaszán Humenice falunál egy kisebb víztározót építettek. A park ugyan 1949 óta hivatalos védettséget élvez, de a szocialista – lista – lista - lusta (Hofi után szabadon) időkben, nem sok koronát költöttek a park és az épületek megőrzésére. A terület a cseh rendszerváltást követően azonban szerencsére újra nagyobb figyelemhez és a helyreállítást támogató anyagi forrásokhoz jutott.

A parkot információs táblákkal, és néhány pihenőhellyel ellátott, kerékpárral, de kis túlzással akár babakocsival is bejárható két tanösvényen (3 és 5 km hosszú) tekinthetjük meg. Igazán kellemes ebéd, vagy vacsora előtti idegnyugtató sétát tehetünk. A park fái elsősorban tölgyek, amelyek közül számos már a park létrehozása előtt is itt állt. A legidősebb közülük több mint 500 éves, és a kerülete csaknem 7,5 méteres! A tölgyek mellett még telepített fenyvesek állnak, de a XIX. században a park felújítása során számos egzotikus fás- és lágyszárú növény fajt is betelepítettek.

A park védett állat- és növényfajok számára is menedéket biztosít. A növények között megtalálhatjuk a széleslevelű ujjaskosbort (Dactylorhiza majalis), az erdei kakastaréjt (Pedicularis sylvatica), vagy éppen a kék virágú, harang alakú harangrojtot (Soldanella montana). De rajtuk kívül még számtalan értékes lágyszárú növényfaj gyönyörű példányait láthatja a gondos megfigyelő.

Széleslevelű ujjaskosbor

Az állatok közül meg kell említeni a vérfű boglárka (Maculinea teleius) és réti tarkalepke (Melitaea cinxia) fajokat, a ritka remetebogarat (Osmoderma eremita) illetve egy veresnyakú árpabogár fajt (Oulema dufschmidi).

Szürke légykapó

Ugyancsak a gazdag a helyi madárvilág, amelyből kiemelhetjük a kerti gezét (Hippolais icterina), a kerti rozsdafarkút (Phoenicurus phoenicurus), a kék galambot (Columba oenas), vagy éppen a szürke légykapót (Muscicapa striata).