Szent Walburga és a boszorkányok

Hölgyek, urak figyelem, közeleg április utolsó napja, sőt annak éjszakája! Készüljön mindenki, mert nem mindennapi este lesz! Mielőtt azonban felfednénk az izgalom tárgyát, egy kvíz kérdés: Ki volt Szent Walburga? Nem tudják? Nem csoda, de a választ már el is eláruljuk.

Boszorkány eligazítás

Szent Walburga, Krisztus után 710-ben született angolszász bencés apáca volt, aki sikeres hittérítő munkája során a heindenheimi leánynevelő kolostort vezette, majd fivére Szent Wunibald halála után a férfi kolostor irányítását is átvette, ami valljuk meg őszintén nem lehetett egyszerű feladat. Csodatételeinek (a háborgó tenger lecsillapítása, gyógyításai) köszönhetően szentté avatták, szobra többek között Magyarországon, pontosabban Érden az Ófaluban, az egykori Sina-kastély támfala előtt is megtekinthető. Walburgát ugyanakkor Veszprémfajsz település temploma védőszentjének is választották. A legenda szerint a sírjából a mai napig csodatevő olaj szivárog. De joggal teheti fel a kérdést a blog olvasó, hogy mi köze van mindennek Csehországhoz, és a május elsejét megelőző éjszakához? És ha azt mondom, hogy Szent Walburgát, akár Walpurgis-nak is hívhatjuk? Nem feszítjük tovább az idegeket, kezdjünk bele a magyarázatba.

Boszi páros, felszállás előtt

Walburga azaz Walpurgis szentté avatása feltételezhetően i. sz. 870. május 1-én történt. A szentté avatást megelőző éjszakát hívják a mágia ellen is védelmet nyújtó szentről elnevezve Walpurgis – éjszakának, illetve közkeletű néven boszorkányszombatnak. Ugyanis az ősi, még a kereszténység előtti pogány rítusokban gyökerező népi babona szerint ezen az éjszakán, a boszorkányok összegyülekeznek és a fejünk felett repkedve mutatják ki ördögi erejüket. Az embereknek ilyenkor a dombtetőkön tűzrakással, lángoló seprűk levegőbe hajításával kell magukat, családjukat, és jószágaikat megvédeni a pokoli erők tobzódásától.

Eltévedt kalóz a boszorkányok között

A Walpurgis-éj megünneplése nem csupán Németországban, vagy éppen az északi országokban nagy divat, de Csehországban is igen népszerű. Nem csak Prágában, pl. a Kampa-szigeten, hanem az ország sok-sok településén is megünneplik ezt az alapvetően pogány eredetű, de keresztény vonatkozással is bíró ünnepet, a boszorkányégetést (pálení čarodějnic), vagy röviden a čarodějnice-t.

Modern boszorkány

Mi az utazásaink során egy kicsiny, de kolostoráról, és söréről annál nevezetesebb faluban, Želivben akadtunk a boszorkánynak öltözött helybéliekre, akik a nem boszorkány társaikkal együtt, énekelve, mulatozva, boszorkányűző rigmusok kiabálásával vonultak fel sötétedéskor a közeli magaslatra, hogy ott tűzrakással, zenélgetéssel, tánccal, és természetesen finom habzó nedű kortyolgatásával ünnepeljék a zord tél végét, a jó idő megérkezését. Az elégetésre váró máglyarakást gyakorta a gyerekek állítják össze, odahordva mindennemű éghető anyagot. No és ne feledjük, ilyenkor magukat a boszorkányokat is el kell égetni! Persze ma már csak jelképesen, rongyból, szalmából készített bábú formájában, de a boszorkányüldözés Csehországban sem volt mindig ennyire csak szimbolikus! De erről majd egy újabb bejegyzésben szólunk!

"Boszorkány égetés" (forrás: Deník)

Meghívó boszorkány-égetésre!

Magán jellegű megjegyzésként egy gondolatot hozzáfűznék a Walpurgis-éjhez. Talán hazánkban is inkább egy ilyen helyi közösség erősítő, és kultúránkhoz jóval közelebb álló ünnepet kellene népszerűsíteni, mint az ugyan kelta eredetű, de korábban csak az angolszász országokban ünnepelt, és ma már Magyarországon is agyonajnározott Helloween-t.