Úton Bouzov felé |
A kastélyt eredetileg a XIII. században építették, első ismert és egyben névadó tulajdonosa a bludoveci Buz nevet viselő kisnemes volt (1317-1339). A vártoronyból kiválóan szemmel lehetett tartani az Olomoucból Lošticébe vezető kereskedelmi utat.
1696-ig számos tulajdonosa váltotta egymást, köztük
a Vildenberk, a Jošt, a Haugwitz, és a Pod Štatský
családok. Egy időben Podjebrád György, a későbbi cseh király, aki maga is
Bouzovban született szintén birtokolta. Neve eredetileg nem is Podjebrád, hanem
Kunštat és Bouzov volt.
Ahogyan a
XIII. századtól kezdve telt-múlt az idő, a várnak egyre inkább más és más
szerepe lett. Ennek megfelelően az eredeti védelmi célokat szolgáló kora
gótikus épületegyüttes fokozatosan átalakult. Valamennyi tulajdonosa elvett
belőle egy kicsit, vagy éppen hozzáadott egy-egy új részt. A XV. században
huszita erődítmény lett, a harmincéves háború alatt itt őrizték a svéd
foglyokat, de a későbbiekben a harci funkciója fokról fokra megszűnt. Az idők
során, ahogyan ezt igen sok vár esetében elmondhatjuk, többször leégett.
A XVI. századi tűzvészt követően majd egy évszázadon át teljesen lakatlanná
vált, egészen a Német Lovagrend megérkezésig.
A Német
lovagrend (Ordo Teutonicus)
eredetileg betegápoló tevékenységet folytató egyházi-katonai rend volt, amelyet
Palesztinában alapítottak. A keresztes háborúk során, a rend a katonai hódításai révén
a XIII. századra szinte az egész Baltikumban uralkodott. A lovagrend az 1200-as évek
első felében II. András királyunk jóvoltából a Magyar Királyságban is
letelepedett, a mai Barcaság területén, azonban alig 14 év elteltével már ki is
űzték őket az országból.
További
terjeszkedési szándékuk miatt támadták Lengyelországot és Litvániát is, de
1410-ben a grünwaldi csatában olyannyira súlyos vereséget szenvedtek a
kiszemelt országoktól, hogy ezt követően fokozatosan elveszítették
tekintélyüket és egyben befolyásukat is. Ebben az időszakban, a XVII. század
végén vásárolták meg Bouzov várát a szomszéd településekkel és birtokokkal együtt.
A rendet ugyan Napóleon 1809-ben feloszlatta, de nem sokkal később 1834-ben
újra létrehozták, immáron a korábbi katonai funkciók nélkül. Azóta humanitárius
tevékenységet folytatnak többek között Csehországban is.
Ahogyan azt már említettük 1696-ban a Teuton Lovagrend, pontosabban annak akkori nagymestere
Franciscus Ludovicus vette meg Bouzov várát a szomszédos falvakkal együtt, de a
várnak majd kétszáz éven át nem sok figyelmet szenteltek, olyannyira hogy a
XIX. század végére már egy, csak a külső építményeiben lakott, és csupán a
turisták által látogatott rommá vált.
1896-1901
között azonban Habsburg Jenő főherceg, a lovagrend nagymestere kifejezetten
a német lovagrend ízlésének megfelelő várat álmodott meg, és ennek megfelelően átépíttette, mondhatni újraépíttette.
Szándéka szerint a délnémet és osztrák lovagvárak mintájára formált várat a
lovagrend fényes központjává kívánta tenni.
Az új vár építésze Georg von Hauberisser (1841-1922)
a müncheni egyetem építészprofesszora volt. Nevéhez köthető a müncheni
Városháza és a Szent-Pál templom is. Az egykori gótikus várrészekből mára csak
nyomok maradtak, a berendezései modernizációra kerültek, így a folyóvíz és a
központi fűtés sem maradt ki belőle. A vár a maga romantikus – neo-gótikus habos-babos
formájában meglehetősen kirí a környezetéből.
A várkastély 1939-ig állt a Német Lovagrend birtokában, de
a fasiszták betiltották a rendet és a várat igen olcsó pénzért, mint Hitler
ajándékaként megszerezték. A második világháború idején impozáns helyet
biztosított a német SS tisztek számára, maga Heinrich Himmler is megfordult
itt. A kastély 1945 után állami tulajdonba került, és jelenleg is az, jóllehet
a feléledő Német Lovagrend tett egy kísérletet a tulajdon visszaszerzésére.
1999 óta nemzeti emlékműnek számít.
Vár, amonnan... |
A várat belülről, az idegenforgalmi szezonban többféle vezetett túra révén lehet megtekinteni. Az egyes túrák kb. 40-80 perc hosszúságúak, a nagy érdeklődésre való tekintettel érdemes előzetesen bejelentkezni. A vár fő látványosságai közé tartozik a nyolcemeletes, 58 méter magas vártorony, a korabeli várkonyha, a fegyverterem, a neogótikus vároltár. Megtekinthető még a korabeli bútorok, és egyéb berendezési tárgyak gyűjteménye, a gyönyörű festmények, a középkori nagymesterek gótikus síremlékei, és még hosszan sorolhatnánk, de nem akarunk minden poént lelőni, így inkább mindenkit a felkeresésére bíztatunk. Egy biztos, nem mindennapi látványosságok várnak ránk. A várban számos koncertet, színi előadást és egyéb kulturális eseményt vagy éppen esküvőket is gyakorta megrendeznek. Érdemes a várfal mentén körbejárni az egész várat, minden szögből más és más szépségét mutatja.
A kastély
kiváló helyszínt biztosított számos mese, és annál jóval komolyabb film elkészítéséhez
is. A magyar nézők számára elsősorban a Fantaghiro, a harcos hercegnő című 5
filmből álló (mindegyik két-két epizódra osztva) olasz filmsorozat lehet
ismerős, amelyet 1991 és 1996 között forgattak itt a várban. De az épület
ugyancsak szerepelt a 2004-es, a Napola – A Führer elit csapata című német
filmben.
A kastély
előtti parkban nyaranta kirakodó vásárokat, lovagi bemutatókat tartanak, ahol a
kellemes cseh sörök társaságában akár feketére füstölt halat is fogyaszthatunk
valamint megismerkedhetünk a kovácsok, sajtkészítők, és egyéb árusok portékáival.
Figyelem!
A hivatalos felső parkoló nem túl olcsó, érdemesebb a kocsit letenni lent a
faluban és egy laza sétával felmászni a várhoz. A vár alatt amúgy is további
látványosságokat láthatunk, amelyek közül kiemelnénk a többek között nagyméretű
trójai falovat kiállító szabadtéri kiállítást.
Az eddig meglátogatott kastélyok közül ez a második helyezett. Egy baja van csak, szerintem nagyon kiesik a fő turista útvonalakból. Persze aki meg akarja nézni, jöjjön ide, nagyon megéri! Viszont nem láttam a listán a Hlubokát, ami nekünk eddig a némber van, de lehet, hogy csak a szememet verte ki. Azt mindig útba ejtjük, ha tehetjük.
VálaszTörlés