Pillantás a bechyně-i kastélyra

Csehországot járva az évek során számtalan szemet gyönyörködtető városkára, falura bukkantunk, és néhányba szinte azonnal bele is szerelmesedtünk. Az egyik kedvenc településünk Bechyně, ez a dél-cseh városka, amely Tábortól mintegy 20 km-re, dél-nyugati irányban fekszik, az alapkőzetbe mélyen bevágódó Lužnice folyó partján. A mintegy 5600 lakosú településről több nevezetessége miatt is lehetne írni. Beszámolhatnánk akár a fürdőiről, a kolostoráról, vasúttörténeti érdekességeiről, kerámia iparáról, zenei rendezvényeiről vagy éppen a híres Bechyně-i Szivárványról (vajon ki találja ki, hogy ez mi is lehet?), de mindezekről majd egy későbbi önálló bejegyzésünkben szólunk. Most „csupán” fő látványosságának, az ősi kastélynak szenteljük figyelmünket.

Pillantás a Lužnice partjáról

A település fő terén leparkolva, mielőtt lerohannánk egyenesen a várat, először mindenkit a körbejárására biztatunk, amely feladat ugyan nem mellőzi a lépcsőzést sem, de feltétlenül megéri. Ugyanis a legimpozánsabb látvány a Smutná és Lužnice vízfolyások fölött emelkedő szikla tetején álló várról, illetve annak hátsó részéről leginkább a folyó völgybe leereszkedve tárul elénk.

Pillantás a várkertből a Lužnice folyóra

De ha már körbegyönyörködtük a várat, nézzük meg belül is. A kastélyba vezető úton, a kis hídon áthaladva először a kapuházhoz érünk, ahol egykor a főgondnok lakozott, és néhány vendégszoba került kialakításra. Az épület teteje alatt védelmi célzattal lőrésekkel ellátott gyalogjáró került megépítésre, és ablakokat csak az udvar felé építettek. A kapuházon áthaladva néhány kisebb épület fogad, az egyik a kapuőr háza, a másik pedig az egykori börtön, amely eredetileg istállónak, fatárolónak épült, és csak a XIX. században nyerte el nem túl dicső funkcióját.

De haladjunk tovább, keresztül a várkerten egyenest a várba. Az épület együttes komoly történelmi múlttal rendelkezik. A jelenlegi vár ősét valamikor 1268 környékén építtette egyenesen II. Přemysl Otokár cseh király, aki a területet a prágai püspöktől szerezte meg. Ebből a régi várból csakúgy, mint a késő-gótikus felújításból sajnos mára már alig valami látszik.

Pillantás felfelé

Ahogyan az már lenni szokott a vár sokszor változtatta tulajdonosát. 1323-ban Luxemburgi János birtokolta és bástyákkal vetette körbe, a vár alatt pedig kis városka jött létre. 1340-ben a birtok a Šternberkeké lett, akik az idők során még több alkalommal is szert tettek a birtokra. A várat 1367-ban még Jošt morva őrgróf lakta, de nem sokkal később már a Lažany család tulajdonában állt. A huszita harcok természetesen nem kerülték el a települést. 1422-23-ban Jan Hvězda of Vicemilice huszita kapitány ugyan porig égette a várost, de maga a vár kitartott. 1428-ban a védői azonban már nem tudtak ellenállni Kopasz Prokop támadásának. A XV. században (1477) jelentős mértékben megerősítették a várat, majd 1510 és 1527 között az addigi két hosszanti épületszárnyat is összekötötték.

Pillantás a kastély hátsóra

1530 és 1569 között a Švamberk család tengette itt korántsem sanyarú életét, de 1569-ben Petr Voknak, a Rožmberk család már korábban többször, és a jövőben is gyakorta említésre kerülő híres alakjának adták át az ingatlant, aki 1596-ig birtokolta. 1580 februárjában Ludanice-i Kateřina-val itt kötött házasságot. Petr Vok idején a kastély nagy átalakításon esett át. A korábbi épületek ekkor integrálódtak az újonnan kialakított Vok Kastélyba.
 

Az 1670-es években az öreg kastély további nagyszabású felújítása vette kezdetét, ekkor épült az északi részen az Új Kastély is. Ezt az új épületet egy itáliai építész Baldasser Maggi alkotta, a belső festés Gabriel de Blonde, Vilém Jelínek és Bartoloměj Jelínek, a stukkó dekoráció pedig Antonio Melana műve. A további évszázadokban még továbi külső és belső átalakítások történtek empire, rokokó és neo-gótikus stílusban. Sajnos 1791-ben a vár belsőudvarát határoló, déli fekvésű negyedik szárny elpusztult.

Egy újabb pillantás felfelé

Az időközben a Šternberk családhoz visszakerült birtok Marie Terezie von Šternberk és Jan Leopold, Paar grófja házasságával 1715-ben a Paar család tulajdonába került, akik az 1948. évi államosításig birtokolták. Ezt követően egészen 1992-ig a Csehszlovák Tudományos Akadémia használta, amikor is az eredeti tulajdonosok visszakapták a várat.

Állványok mögül pillant ránk a  szép falfestmény

Sokat azonban már nem bíbelődtek az igencsak lelakott állapotú régi-új ingatlanukkal, azonnal el is adták a Panství Bechyně elnevezésű cégnek, amely mögött Josef Stava, egy cseh származású svájci vér-bank milliárdos állt és áll a mai napig. Stava nevéhez fűződik a Cseh Köztársaság legnagyobb üzleti pere is, amelyben a bíróság 2008-ban nem kevesebb, mint 8 milliárd cseh korona megfizetésére ítélte a cseh államot. A cseh állam mindent elkövet az iszonyatos összeg kifizetésének megtagadására, de Stava sem adja fel a busás összeg megkaparintását.

Pillantás a kert felől

De hagyjuk csak a jogászokat ügyködni, mi térjünk vissza a várkastélyhoz, és örüljünk annak, hogy 1998 óta a kastély a magunk fajta szerény jövedelmű turista számára is látogatható. A kastély külső-belső helyreállítása potom pár száz millió koronába került, és a felújítások a mai napig is zajlanak.

A kastély belsejét vezetett túrán tekinthetjük meg, megismerkedvén azzal, hogy Petr Vok miként is élte itt életét. A mintegy 50 perces látogatás a kastély első udvarán kezdődik, a késő gótikus Fa Csarnokon át a nyugati szárny lépcsőháza felé. A nyugati szárny folyosóján haladva Petr Vok hálószobája felé vesszük utunkat, ahol még az eredeti mennyezet és falfestésekben gyönyörködhetünk. A mellette fekvő egykori dolgozó szobában ma egy fegyver gyűjtemény csodái fogadnak, míg a vadász szalon rejtelmein túlhaladva egy következő teremben az egykori Paar család tagjainak portréival ismerkedhetünk meg. A túránkat Vok házasságkötő termében zárjuk, ahol a falakat 460 négyzetméteren gyönyörű festések borítják. Szándékosan nem részletezzük a túránkon látható megannyi szépséget, maradjon ez igen kellemes meglepetés.

Ismét a szabad levegőre kiérve, nézzünk egy kicsit körbe a parkban is. Mint tudjuk, egy valamire való kastély nincs kert nélkül. Erre gondolhatott 1830-ban a Paar család is, mikor néhány kiszolgáló épület lebontásával egy szép parkot alakított ki. Azért természetesen nem minden épületet számoltak fel, fennmaradt a kastély neves Lovas Iskolája, valamint a reneszánsz Hozlaur Ház (más néven Erdész Ház), a hozzá tartozó XV-ik századi magtárral.

A bechyně-i lovas iskolát 1776-ban építette Šimon Beer. Az eredetileg barokk stílusú épületet 1864-ben neo-gótikussá szabták át. A 2000-2001-ben felújított épületben megtekinthetjük az 1920-as években lerombolt egykori bécsi Paar palota bejárati kapuját, amely 1738-ban készült és csaknem 70 éven át a bechyně-i kastély eldugott sarkában porosodott. A Hozlaur Ház eredetileg Jindřich Švamberk rezidenciája volt, nevét egy későbbi tulajdonosáról Hozlaui Petr Hozlaur-ról kapta, aki Petr Voknak adta el az ingatlant. Petr Vok az épületet afféle erdészeti (birtok) adminisztrációs központtá (korbeli irodaházzá) alakíttatta át. Manapság is jellemzően iroda funkciót tölt be.

Pillantás a Lovas Iskolára

A kastélykerthez tartozik még az egykori sörfőzde épülete is, amelyben 1967 óta Mikoláš Aleš dél-cseh galériája működik. Hogy mit rejt a múzeum, azt most nem áruljuk el.
 
A kastélyban számos kulturális rendezvényt is szerveznek, amelyek közül kiemelkedik a július közepén, évről évre megtartott JazzFe jazz fesztivál. Emellett különféle színházi előadások, filmbemutatók stb. csalogatják a művészetek szerelmeseit. A cseh házasulandók előszeretettel fogadnak örök hűséget az egykori várakban, kastélyokban, illetve kastélyparkokban. A megszállottabbak nem csupán a középkori romantikus környezetet veszik igénybe, hanem saját maguk és nem ritkán a teljes ünneplő családot is korabeli, többé-kevésbé autentikus ruházatba öltöztetik. Egy ilyen „történelmi esküvőnek” voltunk magunk is a szemtanúi a bechyně-i kastély parkban.

Pillantás a "középkori" esküvőre...