2012. március 1., csütörtök

A soha meg nem támadott erőd…

A XVIII. század második felében az európai nagyhatalmak nem éppen a békés egymás mellett élés korszakukat élték. Az Osztrák császárság és a Porosz birodalom számos alkalommal feszült egymásnak többnyire a mai Csehország területén, és a csatározások gyakorta a poroszok győzelmével végződtek. Mária Teréziának és főként fiának, Józsefnek elege lett ebből a nem túl szerencsés helyzetből és úgy döntöttek, hogy a főbb katonai útvonalak mentén, egy-egy helyen hatalmas erődítmény építésébe kezdenek.

Josefov felülnézetből (Google Maps)
Az ekkor épített erődök közé tartozik a híres Theresienstadt, valamint a Komarnói (Komáromi) erőd mellett a lengyel határtól Hradec Královébe tartó út mentén, az Elba és a Metuje folyók összefolyásánál található Josefov, eredeti nevén Pies.
Josefov utcáin
Az erődített várost 1780-ban alapította II. József császár, és építése viharos gyorsasággal, alig hét éven át tartott. Az erőd a mai nevét 1793-ban kapta az építtetője tiszteletére. Tervezője a francia tábornok, Duhamel de Querlonde volt, aki saját maga felügyelte az építés folyamatát. Maga az erődítmény az európai katonai építmények csúcsteljesítményei közé tartozik. Az akár 40 azaz negyven ezer (!) katona befogadását is lehetővé tevő, de elsősorban „csak” 12 ezer fő jelenlétére tervezett erőd a parancsnokságon kívül helyet adott a katonai kórháznak, fegyverraktáraknak, laktanyáknak, egyéb katonai és néhány polgári épületnek. Ez utóbbiak akkoriban csak szó szerint katonásan szigorú építési szabályok szerint épülhettek. Az erődváros főtéren az 1811 óta az egykori Birodalmi templom magasodik.

Tégla...tégla...tégla...
 Az építkezés nagyságát jól mutatja, hogy az erődítmény földalatti és föld feletti építményei építése céljából számos (7-9) téglagyárat üzemeltettek 7 éven át. Az itt készülő hatvan millió darab (!!!) 9 kilós téglát utána főként kézi erővel (taligákkal) szállították az építés színterére, nem kis áldozat árán.

A földalatti túra bejárata
Az erődítmény legizgalmasabb részét a kazamaták és az összekötő földalatti folyosó rendszerek jelentik. Földalattinak hívják őket, de valójában először megépítették a folyosókat, termeket, és utána fedték be az egészet irdatlan mennyiségű földdel és kővel, sziklákkal.

A falak mögött, a fák alatt húzódik az alagút rendszer
Elsőre szinte elképzelhetetlen, 45 kilométer hosszú alagút rendszert építettek ki, amely nagy része ma is épségben áll, és egy része (kb. 1 km) a turisták számára látogatható. Maga a folyosórendszer kisebb részekre osztható, amelyek egymástól ajtókkal elszigetelhetőek. Ennek oka egyszerű. Az alagutakban igen sok helyen nagy mennyiségű robbanó anyagot helyeztek el, arra számítva, hogy ha megindul az erőd elleni támadás, a menetelő katonák által kiadott hangokat, és rezgéseket alulról lokalizálják, és a megfelelő helyen robbantanak, levegőbe repítve az erőd egy részével együtt a támadó harci alakulatokat is. A labirintus mellékágainak belmagasságát a mai átlag magasságú embereknek is alacsonyra méretezték, hát még a nagyra nőtteknek. A porosz katonák átlag magassága jó pár centivel meghaladta az osztrák császáriakét ezért szándékosan alacsonyra szabták a méreteket.

A labirintus bejárását (mintegy 45 perc) kivált izgalmassá teszi, ha ezzel egy cseh csoportban elvegyülve próbálkozunk. Ugyan a kiadott írott anyag értelmezhetővé teszi a látványt, de arról nem szól, hogy mit tegyél, ha hirtelen a törpékre szabott szűk alagút közepén megtorpan a látogatók menete, kialszik a legtöbb fény (értsd ez alatt a kezedbe adott kis fáklyákat), aggódó hangok hallatszanak, valahonnan előröl és az amúgy se két emberre tervezett folyosón szembejövők próbálnak melletted elhaladni. Se előre, se hátulra nincs menekvés hosszú perceken keresztül és még csak meg sem tudsz kérdezni senkit arról, hogy ez most egy átmeneti közlekedési dugó vagy az alsónemű elszíneződés eltávolítására szakosodott helyi mosoda által szponzorált kötelező program része. Klausztrofóbiások inkább kilométerekkel kerüljék el a földalatti erőd meglátogatását…

Azért mindez ne riasszon el minket, mert a zsibbasztó izgalom mellett igen sokat megtudhatunk az erődben egykor nap, mint nap a föld alatt görnyedező katonák irigylésre egyáltalán nem méltó szolgálatáról. Az egykori szerencsétlen bakák a friss levegőben nem bővelkedő labirintusokban csak korlátozott ideig tevékenykedhettek, folyamatosan váltva egymást. A túra során érintett termekben (egyike-másika eredeti katonai kellékekkel van ellátva) megtekinthetjük Mathias Bernard Braun, egykori neves barokk szobrász szenteket ábrázoló szobrait.
Kijárat az alagút rendszerből
A sors fintora, hogy az erődöt sohasem támadták meg, háborús tevékenységben közvetlenül nem vett részt. Az arra járó porosz csapatok egyszerűen kikerültek biztonságos távolságban. Így maximum elrettentő erővel bírhatott a jelenléte, de ez igen csekély mértékűnek bizonyult. Ha már csatában nem is töltött be szerepet, azért az erőd nem állt mindig üresen, eleinte laktanyaként, majd elsősorban börtönként szolgált. Az 1848-49-es szabadságharc több magyar honvédtisztjét, és más „rebelliseket” is itt tartották fogságban. Ez utóbbiak közé tartozott Földy János doktor, a nagyváradi jogakadémia tanára, akit a forradalom alatti magatartása miatt előbb halálra, majd börtönre ítéltek. Josefovba, olomouci fogsága folytatásaként került. Az erődöt természetesen az 1866-os porosz háborúban is kihagyták a történelem formálásából, és az építését követően kevesebb, mint száz év elteltével, 1880-ban meg is szüntették a szigorú erőd jellegét. Ezt követően lebontották mind a négy erődítmény kaput, és néhány katonai épületet is. Az erőd köré fákat telepítettek, amelyek együttesen mára szép parkot alkotnak. Az első világháború alatt több tízezer szerb, orosz, olasz, ukrán hadifoglyot tartottak itt. A második világháború során pedig a német csapatok állomáshelye volt.

Ne dohányozz! - korabeli szovjet "egészségvédelmi" felirat, valószínűleg nem krumplit tárolták az acél ajtók mögött
A rendszerváltás előtti évtizedekben (1968-at követően) az erőd a szovjet katonai alakulatok számára biztosított helyet, amiről a falakra írt orosz nyelvű feliratok is tanúskodnak. Josefov 1948 óta nem önálló település, az egyik legrégibb csehországi város, Jaroměř része.

De Josefov nem csupán hadtörténeti vagy éppen építészeti szempontból izgalmas város. Minden évben egy hétre jellemzően feketébe öltözött fiatalok lepik el a városka utcáit, akik bizony igen jelentős mennyiségben pusztítják a söröket, és rövideket. De ne lepődjünk meg túlságosan, a fekete ruhások tömeges megjelenésének oka egyszerű. Minden év augusztusában itt kerül megrendezésre Európa egyik jeles, számos magyar fiatal által is nagyra értékelt metál fesztiválja a Brutal Assault.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése