Rajka, de messze Rajkától |
Ahogyan Csehország déli részét járjuk, sokszor, sok helyen találkozhatunk a cseh vidéki építészet egy jeles típusával a parasztbarokk stílusú házakkal, amelyeket igazán nagy „töménységben” Holašovicében láthatjuk. Jártunkban, keltünkben gyakorta elgondolkodhatunk rajta, milyen is lehet élni egy ilyen épületegyüttesben, hogyan is nézhet ki a porta belülről. Itt Mojnéban alkalmunk lehet ennek megtekintésére.
Egy hollandnak ugyanis eszébe jutott az ötlet, egy ilyen épületet szálláshelynek alakít át. Ez az 1860-as években épült tipikus dél-csehországi vidéki épület igen lehasznált állapotában jutott új tulajdonosa birtokába, aki fokról fokra turisztikai célúvá alakította át, megnyitva a Rajka panziót.
Egykori istálló |
A házrészek oromzatának díszítettsége általában visszatükrözte a környék gazdagságát. Soběslav környékén a leggazdagabbak az oromzatok, Krumlov, Třeboň környékén a házak kevésbé díszítettek. Összességében ez a parasztház típus büszkén hirdeti az egykori kőmíves mesterek tehetségét. Itt a Rajkában az épület tulajdonosa a ház mögött kempingező helyet is kialakított. A falu több mint csendes, a panzióval szembeni helyi kocsma is csak igen korlátozott nyitva tartású.
Azon az estén, amikor itt szálltunk meg a duplaágyas szoba mellé egy kisebb (méretében valóban kicsi, ám hatásában annál nagyobb) meglepetés is járt. Magunkfajta városlakóknak, még akkor is, ha falusi gyökerekkel is rendelkezünk, bizony adrenalinszint növelő élményt tud okozni egy kis szürke élőlény éjszakai kutató munkája. Elalvás után egy órával a párom, mint az Apolló 13 legénysége jelezte felém, hogy "Houston, baj van", de az űrhajóssal ellentétben ő kevéssé tudta megőrizni a lelki nyugalmát és pánikmentes hangját.
Gyors ébredés, fülelés, zacskózörgés, motoszkálás, a hangokból egyértelművé vált a veszélyhelyzet fő forrása, ugyan nem személyesen Miki, de egy egér. A mozgás egyenesen a használt ruhákat rejtő nejlonzacskóból érkezett. Úgy látszik, nem csak az ember érzi sajtszagúnak a másnapos férfizoknit. Magasra szökött vérnyomás, és kitágult pupillák mellett összehangolt támadás indult a betolakodó ellen. Természetesen nem a legbrutálisabb megoldás mellett döntöttünk, hiszen vendégként nem pusztítjuk el a házigazdánk állatállományát, ki tudja hátha az ő személyes kedvence. Így a legegyszerűbb végkifejletet a zacskó és a benne zizegő állatka ajtón keresztül történő kidobása jelentette.
Koncentráció, gyors mozdulat, pontos célzás, repülő zacskó, siker. Szegény párának ritkán tapasztalt élményt jelenthetett a repülés, mivel csak pár perccel később a zacskó újbóli megmozdításakor tért magához, és iramodott el a sötét udvar irányába. Az éjszaka további része már nem volt ennyire eseménydús. Másnap a távozásunkkor szóltunk a holland tulajnak, hogy milyen extra programot szervezett nekünk. A hippi kinézetű gazda viccelődve csak azt mondta: így legalább be tudtam mutatni, hogy meg tudom védeni a feleségemet. Azóta minden évben, amikor Krumlovban töltünk pár napot, elugrunk Mojnéba, és ha csak egy pillantás erejéig is, de ránézünk a szép farmházra, felidézve az akkor született mondást: "Repül, mint a kisegér a Tescos zacsiban".
A tető kész, de azért még van mit felújítani |
Viszlát kisegér! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése