2012. március 8., csütörtök

Ahol egy nagy író és a Primátor született

2012. január elején, életének 88. évében elhunyt Josef Škvorecky a cseh irodalom egyik nagy alakja. Vele nem csupán egy remek egykori ellenzéki író távozott el, de egyúttal elment egy kicsiny, de annál érdekesebb város híres szülötte is. A Gyávák, a Csoda és a Hétköznapi ítéletek című könyvek szerzője ugyan 1969 óta Kanadában élt, de egykor 1924-ben Náchodban látta meg a napvilágot és gyermekkorát, valamint első iskolás éveit is itt töltötte.
Josef Škvorecky
Csehország észak-keleti szegletében, Hradec Kralove-tól mintegy 40 kilométerre, a lengyel határ mellett fekszik ez a nagy múlttal rendelkező városka. A település évszázadokon át őrizte az itt húzódó kereskedelmi, és közlekedési útvonalat. Biztonságot (a várban tanyázó katonák oltalma alatt), vagy éppen pihenőt nyújtott az észak felől érkező kereskedők és más céllal utazók számára.
A városka főtere

Évszázados szerepét már a neve is tükrözi, hiszen jelentése: a hely ahol az országba léphetsz, azaz Csehország kapuja. Ma is igen forgalmas település, ahol hiába egy kis városról van szó, nem ritka a közlekedési dugó. No és itt igen gyakran összefuthatunk Lengyelországba igyekvő vagy onnan hazafelé tartó magyar kamionosokkal is. Minket egy igencsak eltévedt sofőrrel hozott össze a sors, aki zavarodottságában még azt is csak nehezen ismerte fel, hogy magyarul adunk tájékoztatást a helyes útról.
Az a "csúnya" környezet
A városka először 1254-ben került említésre, de a történelme minden bizonnyal még régebbre nyúlik vissza. Első birtokosa Hron a Naczeratic családból származott. Ő volt az, aki az első határvárat építette a Metuje folyó völgye felett magasodó hegyfokon a XIII. század második felében. A lábánál lapuló kis település is ekkor került megerősítésre, amely hamar túlnőtte eredeti méretét. Ezt követően Náchod gyakran váltotta tulajdonosát, 1316 és 1325 között Luxemburgi János birtokában állt. A huszita háborúkat megelőzően Kundstadt illetve Pogyebrád tulajdonolta, majd a háborúkat lezáró Lipany ütközetet követően a városkát Žampach-i Jan Kolda huszita kapitány foglalta el. A várost Pogyebrád György a későbbi király 1456-ban csak fegyveres erővel tudta visszaszerezni.
A városka fölött magasodik a vár
A XVI. század jelentette a város fénykorát, ekkor építették át a várat reneszánsz stílusban. A cseh függetlenség végét jelentő fehérhegyi ütközetet követően Salomena Margit az utolsó Smiritzky (az akkori tulajdonos család utolsó leszármazottja) emigrációra kényszerült.

A népi emlékezet szerint a téli királyhoz csatlakozott, aki menekülése során az utolsó cseh éjszakáját ebben a városkában töltötte. A Károly tér (Karlovo naměsti) utcakövébe ágyazva „ma is láthatjuk” azt a patkót, amelyet a szájhagyomány szerint a bukott király lova hagyott el. A hírek szerint jó szerencsét hoz…de hát mint tudjuk…a szerencse forgandó.


Náchodot a harminc éves háború során Octavio Piccolomini kapta meg a császárnak tett szolgálatok fejében (állítólag ő értesítette az uralkodót Wallenberg árulási szándékáról), aki a kastélyt, egy barokk stílusú résszel bővítette ki 1650 és 59 között, és a korábbi erődből olasz mesteremberek segedelmével fényűző kastélyt varázsolt Ekkoriban készült el a város első szilárd burkolatú utcája (Kamenice utca), amely a ma is bejárható.

1663-ban csaknem a teljes városka elpusztult egy hatalmas tűzvészben (beleértve a mai főtéren álló Szent Lőrinc templom elődjét), de ezt követően újra fejlődésnek indult. Az olasz építészek által a tűzvész előtt csupán néhány évvel korábban tervezett Városháza épületét 1665-ben újjáépítették. A Piccolominiék egészen 1783-ig birtokolták Náchodot.

A XIX. század fordulóján a kastély és a birtok a Kuron családhoz került, majd 1842-től egészen az 1945-ben bekövetkezett államosításig a Schaumburg-Lippe család vette tulajdonába. A XIX-XX. század fordulóján számos textil gyár alapult a városkában, és nagyrészt ennek köszönhetően a városka népessége csaknem megkétszereződött (mára csaknem 21 ezer embernek ad otthont), és fontos térségi adminisztratív gazdasági és kulturális központtá nőtte ki magát.
Városháza
Mászunk, mászunk, de közel a cél
A város központi magját alkotó Masarykovo tér a már említett zsindelyes tetejű, faerkélyes tornyú templom és Városháza mellett, még számos különböző stílusú régi házat, a színházat (a vele egybeépült Hotel u Beránka épületével) és a regionális múzeumot rejti.
Ha a tér felől a legrövidebb úton akarunk eljutni a kastélyhoz, akkor igazán combos mászásra készüljünk fel. A felfelé vezető megannyi lépcső megtétele közben ne szégyelljünk meg-meg pihenni, esetleg kisebb oxigénpalackot is igénybe venni. Szerencsére, azért ha hosszabb úton is, de kevesebb fáradtsággal, sőt sajnálatos „jó” magyar szokás szerint, akár gépjárművel is eljuthatunk közvetlenül a vár bejáratához.

Visszatérve a gyönyörű kastélyból ne feledkezzünk meg a város másik nevezetes „gyermekéről” a fantasztikus Primátor sörről sem, amely évszázados sörfőző hagyományt követően 1871-ben alapítottak. A városka sörgyárában a „gyenge” tízestől egészen a huszonnégyesig (általam sörlikőrnek hívott 10% alkohol tartalmú nedű) mindenki kedvére gyártanak finomságokat. Csak a májunkra ne gondoljunk a kóstolgatás közben….habár Hrabaltól már jól tudjuk: „A máj el van gyötörve, de azok a gyönyörű vesék...!”
 








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése