Náměšť nad Oslavou

Brünntől mintegy 40 km-re nyugatra az Oslava folyó partján fekszik egy szép kis dél-morva városka Náměsť nad Oslavou. A település története a XIII. századra nyúlik vissza, egész pontosan 1234-re, amikor is először említették a korabeli iratok. A lomnice-i Mezeříčsky család ideálisnak ítélte a városka fölötti hegyoldalt, és kihasználva a remek fekvést egy kis megerősített várkastélyt építtetett. Erre az eredeti épületre ma már csak egy a várban álló ovális kőtorony emlékeztet. Ahogyan az évszázadok teltek múltak, úgy cserélődtek a tulajdonosok, egészen a XVI. századig, amikor is a vár csaknem teljesen elpusztult.

A városra tekint le a kastély

1563-tól kezdve a városka a Žerotín nemesi család birtokába került, akik a romok helyére egy tágas reneszánsz kastélyt emeltettek. Az egyik családtag, Jan támogatta az első cseh nyomda (Jednota Bratrska) megalapítását. Az itteni nyomdát Kralicébe költöztették, és ott készült a cseh nyelv irodalmi alapját jelentő híres Kralicei (Králici) Biblia. A XVII. század elején Náměšť nad Oslavou vásárváros rangot kapott. 1752-ben ismét új tulajdonosa lett a településnek és egyben a kastélynak is. A Haugwitz familia az új birtokát már egészen az 1945. évi államosításig ki sem engedte a kezéből.

A család neves tagja volt Bedřich, aki vallási hevületből kapucínus kolostort alapított, de alig negyven év elteltével az épület már merőben más, nem kevésbé hasznos célokat szolgált, textilgyárként funkcionálva. Ez az iparosodás a település fejlődéséhez és ezzel együtt a lélekszám emelkedéséhez vezetett. 1850-től a városka számos hivatalnak (bíróság, vámszedő hivatal) is helyet adott, majd 1886-ban végleg elnyerte a város címet.

Kolostor épület

A Haugwitz család híres volt zeneszeretetéről. Egyik tagjuk, Jindřich Vilém az egész Morvaföldön népszerű zenekart alapított, fia Karel pedig zenét szerzett, és közeli ismeretségre tett szert Johann Strauss-al. A település kapcsolata a zenével ma is jelentős, hiszen zenei fesztiválok kerülnek itt rendszeres megrendezésre.

Keresztelő Szent János-templom

A településre betérve vezessen első utunk a fő nevezetességhez, a várkastélyhoz. Figyelem, aki nem szereti a meredek kaptatót az inkább guruljon fel a vár parkolójához! Innen már csak pár lépés a kastély, amely áprilistól októberig tekinthető meg. 

 

A magas falak szegélyezte kastélyudvar

 A várba érkezve az udvaron G. Gialdi Neptun-kútját láthatjuk, és ő készítette a többi udvari domborművet is. 

Fel, fel a lépcsőn a kastélyba

Gialdi, mint kora igen neves szobrásza más morva városokban köztük Brnoban és Olomoucban is alkotott. A kastély fő nevezetességei a tízezer kötetes könyvtár, az egyik legnagyobb cseh szőnyeggyűjtemény (főként reneszánsz, barokk és rokokó fali-, keleti-, gobelin- szőnyegek) (benne két XVI. századi késő gót darabbal), az egykori kapucínus kolostorból fennmaradt szobrok és festmények és a varázslatos freskók. Az egyik francia faliszőnyeg kartonját a hírhedt kalandor, Casanova testvére Francesco festette.

 

A városkába vezető kőhíd

Miután megtekintettük a várat sétáljunk le és be a településre, és nézzünk egy kicsit körül. A település történelmi negyedéből mára csak kevés maradt. A folyón átívelő barokk híd egyike Csehország legrégebben épült kőhídjainak. A híd 1737-ben épült és nem kevesebb, mint húsz szent szobra díszíti, amelyek közül nyolcat Josef Winterhalder készített. Az ő munkái díszítik a reneszánsz városházát, valamint az 1748-ban épült Szent Anna-kápolnát az ún. Špitáleket. Wintherhalder Magyarországon is munkálkodott. A szombathelyi székesegyház szentélyének számos mennyezetképét ő festette.

Főtéri látvány

A hídon áthaladva szinte már el is értük a városka főterét, ahol az Antonín Riga által faragott Szentháromság szobor-csoport fogad. A főtér képét a Keresztelő Szent Jánosról elnevezett templom uralja, amely 1639-ben egy korábbi gótikus épület helyén épült. A Haugwitz családra a város temetőjében 1822-25 között emelt empire stílusú családi sírbolt emlékeztet.