Oldřich
Daněk a II. Világháborút követő cseh irodalom – filmművészet
– színházi élet egyik prominens alakja. 1945-től a prágai
Színművészeti Akadémia színház tagozatán folytatott
tanulmányokat, miközben szülővárosában, Ostravában a Petra
Beruce Színházban színészkedett. Tanulmányai befejezése után
színházi igazgatónak nevezték ki Hradec Královéban, majd
1954-től a libereci helyi színházat vezette. 1957-ben kezdett el
dolgozni mint filmforgatókönyv/szöveg író a Barrandov
Filmstúdióban, majd számos film rendezésével bízták meg.
Mindezek mellett több mint egy tucat drámát írt, de munkássága
részeként még egy pár prózai művet is alkotott. Ezen, többnyire
történelmi témájú alkotásai közül kiragadnánk a „király
trilógiát”, amelyek egyes részei az 1970-es évek elején
jelentek meg magyar fordításban.
 |
| Oldřich
Daněk |
A
trilógia első regényében (A király nem visel sisakot)
a szerző II. Vencel király (Csehország egyik legsikeresebb
uralkodója) életét és halálát mutatja be. A történelmi
regényhármas harmadik tagjának (A király megfut a csatából)
főszereplője pedig János, az első cseh Luxemburgi király.
Oldřich Daněk 1972-ben, egyfajta „hiánypótlásként megírta a
Megölték a királyt című könyvét, amelyben a két említett
uralkodó között igen rövid ideig regnáló III. Vencel, az utolsó
Premysl uralkodónak (a cseh Árpád-ház) a halálával foglalkozik
izgalmas, helyenként detektív regényre emlékeztető stílusban.
Ebből a művéből, melynek alcíme: „Közbeeső történet a
királyról aki csak rövid ideig uralkodott” idézünk most.
„Hanái
Tamásnak mintha kalapáccsal verték volna a fejét, s közben azt
kiabálták volna: „Megölték a királyt!” Tamás az álom ködén
keresztül úgy érezte, ez nem lehet igaz, és nem volt hajlandó
felébredni. Csak akkor nyitotta ki végre a szemét, amikor Hatava,
a fürdősleány megrázta. Észrevette, hogy a lány félig sincs
felöltözve, de mert ez a meztelenség inkább bosszantotta, rájött,
hogy nyilván rossz a kedve. Hunyorgatott, elhatározta, hogy felkel,
s jól ellátja a baját annak, aki a fejét veri, de abban a
pillanatban ráeszmélt, hogy hisz az a kis manó kalapál a fejében,
aki mindig talpon van Tamás átdorbézolt éjszakái után, az a
százszor elátkozott, jól ismert kis manó. Tamás káromkodott, és
felült a vackán. Ijesztő összhangban a fejében kalapáló
manóval valaki egyre döngette az ajtót, és egyre kiabálta:
„Megölték a királyt!” Tamás a hangjáról felismerte a
kiabálót.- Fogd be a szád! - ordította az ajtó felé.
- Megölték a királyt' Sternbergi uram most rögtön beszélni akar veled – hangzott odakintről.
- Mi dolgod itt? - mordult rá Tamás barátságtalanul Hatavára, és kikászálódott a szőrmék közül.
Most
ez egyszer lesz kit megbüntetni. Mert az igaz, a fejében motoszkáló
jól ismert manót nem lehet fülön csípni, de az ajtó előtt
lármázó dominikánus barát nem viszi el szárazon. Tamásnak
eszébe se jutott, hogy a hír igaz is lehet, már csak azért sem,
mert nagyon sokszor megesett, hogy a baráttal együtt kővel
hajigálták a tisztes polgárok háza kapuját, és közben ezt
üvöltözték: „Ki az ágyból, meghalt a pápa!”
Először
Hatava nagy, kerekre nyílt s kissé riadt szeme lepte meg, hisz
nincs ember, akitől ez a lány megijedne, hogyhogy most egyszerre
így megszállta a félsz? Aztán kinyitotta az ajtót. Ott állt a
dominikánus barát piszkos skapuláréban, de egy cseppet sem
látszott részegnek, inkább bűntudatos arcot vágott, mintha
tehetne róla, hogy rossz hírt hozott.
- Megölték a királyt, Sternbergi uram most rögtön beszélni akar veled.
- Részeg vagy! - szólt rá Tamás, de inkább csak szokásból. Már tudta, hogy igazán baj történt, s az a kényelmetlen érzés lett rajta úrrá, hogy készületlenül érte mindez.
- Mozogj, Albrecht uram türelmetlenül vár – mondta Tiburtius, csúfnevén Borzsák.
Szemrebbenés
nélkül nézte Hatava mezítelenségét, de Hatava gyorsan
betakarózott a szőrmékbe, nem szemérmetességből, inkább csak
azért, mert alkalmatlannak vélte ilyesmire a pillanatot, a
fürdősleány meztelensége illik a szürke mindennapokhoz, de
semmiképpen nem illik a királygyilkosság órájához.
Hanái
Tamás indult, hogy az udvaron a kútnál vízbe fojtsa a fejében
kalapáló kis manót.”
Oldřich
Daněk: Megölték a királyt, Kiadó: Európa Könyvkiadó,
Budapest, 1974. Fordította: Mayer Judit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése