2014. december 6., szombat

Idézet és pár kép XXIII. - Oldřich Daněk: Megölték a királyt

Oldřich Daněk a II. Világháborút követő cseh irodalom – filmművészet – színházi élet egyik prominens alakja. 1945-től a prágai Színművészeti Akadémia színház tagozatán folytatott tanulmányokat, miközben szülővárosában, Ostravában a Petra Beruce Színházban színészkedett. Tanulmányai befejezése után színházi igazgatónak nevezték ki Hradec Královéban, majd 1954-től a libereci helyi színházat vezette. 1957-ben kezdett el dolgozni mint filmforgatókönyv/szöveg író a Barrandov Filmstúdióban, majd számos film rendezésével bízták meg. Mindezek mellett több mint egy tucat drámát írt, de munkássága részeként még egy pár prózai művet is alkotott. Ezen, többnyire történelmi témájú alkotásai közül kiragadnánk a „király trilógiát”, amelyek egyes részei az 1970-es évek elején jelentek meg magyar fordításban.

Oldřich Daněk
A trilógia első regényében (A király nem visel sisakot) a szerző II. Vencel király (Csehország egyik legsikeresebb uralkodója) életét és halálát mutatja be. A történelmi regényhármas harmadik tagjának (A király megfut a csatából) főszereplője pedig János, az első cseh Luxemburgi király. Oldřich Daněk 1972-ben, egyfajta „hiánypótlásként megírta a Megölték a királyt című könyvét, amelyben a két említett uralkodó között igen rövid ideig regnáló III. Vencel, az utolsó Premysl uralkodónak (a cseh Árpád-ház) a halálával foglalkozik izgalmas, helyenként detektív regényre emlékeztető stílusban. Ebből a művéből, melynek alcíme: „Közbeeső történet a királyról aki csak rövid ideig uralkodott” idézünk most.



Hanái Tamásnak mintha kalapáccsal verték volna a fejét, s közben azt kiabálták volna: „Megölték a királyt!” Tamás az álom ködén keresztül úgy érezte, ez nem lehet igaz, és nem volt hajlandó felébredni. Csak akkor nyitotta ki végre a szemét, amikor Hatava, a fürdősleány megrázta. Észrevette, hogy a lány félig sincs felöltözve, de mert ez a meztelenség inkább bosszantotta, rájött, hogy nyilván rossz a kedve. Hunyorgatott, elhatározta, hogy felkel, s jól ellátja a baját annak, aki a fejét veri, de abban a pillanatban ráeszmélt, hogy hisz az a kis manó kalapál a fejében, aki mindig talpon van Tamás átdorbézolt éjszakái után, az a százszor elátkozott, jól ismert kis manó. Tamás káromkodott, és felült a vackán. Ijesztő összhangban a fejében kalapáló manóval valaki egyre döngette az ajtót, és egyre kiabálta: „Megölték a királyt!” Tamás a hangjáról felismerte a kiabálót.


  • Fogd be a szád! - ordította az ajtó felé.
  • Megölték a királyt' Sternbergi uram most rögtön beszélni akar veled – hangzott odakintről.
  • Mi dolgod itt? - mordult rá Tamás barátságtalanul Hatavára, és kikászálódott a szőrmék közül.


Most ez egyszer lesz kit megbüntetni. Mert az igaz, a fejében motoszkáló jól ismert manót nem lehet fülön csípni, de az ajtó előtt lármázó dominikánus barát nem viszi el szárazon. Tamásnak eszébe se jutott, hogy a hír igaz is lehet, már csak azért sem, mert nagyon sokszor megesett, hogy a baráttal együtt kővel hajigálták a tisztes polgárok háza kapuját, és közben ezt üvöltözték: „Ki az ágyból, meghalt a pápa!”



Először Hatava nagy, kerekre nyílt s kissé riadt szeme lepte meg, hisz nincs ember, akitől ez a lány megijedne, hogyhogy most egyszerre így megszállta a félsz? Aztán kinyitotta az ajtót. Ott állt a dominikánus barát piszkos skapuláréban, de egy cseppet sem látszott részegnek, inkább bűntudatos arcot vágott, mintha tehetne róla, hogy rossz hírt hozott.


  • Megölték a királyt, Sternbergi uram most rögtön beszélni akar veled.
  • Részeg vagy! - szólt rá Tamás, de inkább csak szokásból. Már tudta, hogy igazán baj történt, s az a kényelmetlen érzés lett rajta úrrá, hogy készületlenül érte mindez.
  • Mozogj, Albrecht uram türelmetlenül vár – mondta Tiburtius, csúfnevén Borzsák.


Szemrebbenés nélkül nézte Hatava mezítelenségét, de Hatava gyorsan betakarózott a szőrmékbe, nem szemérmetességből, inkább csak azért, mert alkalmatlannak vélte ilyesmire a pillanatot, a fürdősleány meztelensége illik a szürke mindennapokhoz, de semmiképpen nem illik a királygyilkosság órájához.



Hanái Tamás indult, hogy az udvaron a kútnál vízbe fojtsa a fejében kalapáló kis manót.”



Oldřich Daněk: Megölték a királyt, Kiadó: Európa Könyvkiadó, Budapest, 1974. Fordította: Mayer Judit


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése