Idézet és pár kép XX. - Bohumil Hrabal: Skizofrén evangélium - Januári elbeszélés

Ahogy az szinte köztudott, idén lenne 100 éves Bohumil Hrabal az egyik leghíresebb cseh irodalmár, és bár a centenáriumi programok nagy része már lezajlott, mi szeretnénk továbbra is életben tartani a reá való emlékezést egy írásrészletének bemutatásával. A Januári elbeszélés – amelyből most egy kis részletet közölünk - Milan Jankovič és Václav Kadlec által Hrabal korai írásaiból összeállított válogatáskötetben, a Skizofrén evangéliumban jelent meg.

Skizofrén evangélium
A nyár arról ismerszik meg, hogy Pepin bácsi dupla nadrágot hord. Télen viszont három nadrág van rajta. Amikor nyár végén az emberek konstatálják, hogy a bácsin háromszoros a nadrág, rögtön mondják: - Kutya hideg telünk lesz az idén! - Apu gyakran legorombítja őt a nadrágok miatt, hogy nem lesz edzett, de Pepin bácsi védekezik: - Úgyse ér az semmit, a Hanka úr milyen edzett volt, oszt mégis megrúgta a ló. - Azon az estén a szüleim nógatására áthurcolkodtam hozzá, hogy rendre tanítsam. Mondtam: - Hé, bácsi, nem szép dolog ruhástul ágyba bújni! - De ő azt felelte: - És mi van, ha tűz üt ki? - Nem hagytam magam: - És nem is higiénikus! De a bácsi azt mondta: - És mi van, ha éccaka el akarok ugrani cigiért? Végül mégiscsak rábeszéltem, hogy próbaképpen legalább az egyik nadrágját vegye le.


Amikor lefeküdtünk, Pepin bácsi fel-alá kezdett mászkálni a pincében (pincében laktunk), és fennhangon morfondírozott: - Az a tökfej, az a dilinyós, az a marha, annyi iskolát járt, oszt mégis híg maradt nekije az agya. - Felpattantam: - És ki az a marha? - De Pepin bácsi felelt: - Hogy ki? Hát az a hólyag a sörgyárból. - És bemászott mellém az ágyba, vakaródzott, csemcsegett, megint felkelt, nyitogatta az almáriumot, fát vágott, és a magas cét gyakorolta.
 
Az író és az igazi Pepin bácsi
Reggel, kialvatlanul, megkérdeztem: - És mit eszel, bácsi? - És ő frissen a kiskannára mutatott, ahol olyan sokáig főzte a cikóriát, míg össze nem állt. Akkor felöntötte forró vízzel. Aztán újra cikóriát szórt bele és kezdte előlról. Aznap krumplit főztem és fokhagymaszószt, kolbászt sütöttem. Ráöntöttem a szószt a krumplira és a kolbászra, és megkérdeztem: - Na, hogy ízlik? - Pepin bácsi felelt: - Hát, ha neked ízlik ez a krumpli. Erősködtem: - Jó, jó, a krumpli de mit szólsz ehhez a fennséges szószhoz, meg a kolbászhoz? Erre azt mondta: - Hát ha egyszer szereted, mér ne főznél ilyet? Eztet a püspöknél is szokták főzni. A fronton meg hányszor ilyen se vót. - Egy szó, mint száz, december végén már én is ruhástul aludtam, és három nadrágban. Mert mi van, ha tényleg tűz üt ki? Vagy ha éjféltájt el akarok ugrani cigiért? És minek főzicskézni? Olyan sokáig főzzük a cikóriát, míg meg nem szilárdul, akkor szórunk még hozzá, és kezdjük elölről, kenyérkét eszünk, és pálinkácskát szopogatunk.

Álló nap az ágyban heverészünk, mint két kutyakölyök, és újra meg újra szerelmet vallunk egymásnak: - Bohušek, tégedet még a Sláveknél is jobban szeretlek! - És én, mikor elképzelem, hogy a Pepin egyszer meghal nekem, már most sírok. Aztán egész éjjel színházasdit játszunk, és csak pápákról, császárokról és szép kisasszonyokról diskurálunk. Amikor apu és anyu rájött a dologra, mondták: Disznók vagytok mind a ketten.”


Bohumil Hrabal: Skizofrén evangélium Fordítók: Hap Béla, Hosszú Ferenc, Körtvélyessy Klára, Tőzsér Árpád, Varga György, V. Detre Zsuzsa, Kiadó: Pesti Kalligram Kft., Budapest 2004

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése