2013. október 24., csütörtök

Idézet és pár kép XIII. - Zelnik József - A magyar kultúra selyemövezetei

Mostani idézetünkkel még maradnánk egy kicsit Strakonice városában, a cseh dudások fővárosában. Zelník József magyar etnográfus, író így emlékezik vissza a cseh városka fesztiválján tett egykori látogatására az „Éljenek a magyar dudások” című írásában:

A 70-es évek elején egy "ázott" kis dudáscsapattal részt vettem a strakonicei nemzetközi dudafesztiválon. A dél-csehországi városka várkastélyának az udvarán lévő négy toronyból kellett a különböző országok dudásainak megmutatni, mit tudnak. A meghívók ezt előre nem jelezték, így naivan egy jó tánccsoporttal és mindössze két dudással mentünk ki. Nem csoda, hogy lélegzetünk is elállt az "ellenünk irányuló" toronyzenés merénylettől. Nem volt mit tenni, elkezdődött az előadás. Több ezer néző tekintete szegeződött az első toronyra, ahol a reflektorfényben felharsant húsz bretagne-i duda, majd a másik toronyban a skótok kezdték rá, "majd mi megmutatjuk ezeknek a franciáknak" jelszóval. Azután a bolgárok. Talán a törökök csaptak hasonló zajt a mohácsi vész idején. Végül mi... 



Másnap a táncosok mégis visszalopták a magyarokat a közönség szívébe. Öt év múlva, május elsején huszonegy fiatal dudás, mint egy szabadcsapat vonult végig a Dózsa György úton, köztük tanáruk, az egykori "strakonicei hős", s táblájukon a felirat: Éljenek a magyar dudások! Ennyit ér egy fesztivál, s ezért éljenek a dudások, nyenyerések, táncosok, énekesek, és éljen a fesztiválok felszabadító jókedve. (1979)

Zelnik József: A magyar kultúra selyemövezetei, Ökötáj Könyvek, Kiadó: Ökotáj, Budapest, 1998.

És egy kis videó a különféle nemzetiségű dudások strakonicei felvonulásáról:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése