Idézet és pár kép XXXIX.: A 100 éves Švejk két fordításban

Švejk 100, így szól az idei év egyik cseh kultúra vonatkozású szlogenje. Oka egyszerű. Jaroslav Hašek, a hazánkban is közismert cseh író épp száz évvel ezelőtt kezdte közreadni a később világhírűvé vált irodalmi főhőséről szóló első írásait. Švejk, a derék katona alakja pár évvel később, az 1926-os német fordítást követően indult el a nemzetközi siker útján, és ez a diadalútja a mai napig is tart. Írója amellett, hogy a korszakról és annak monarchiabeli szereplőiről fergeteges paródiát nyújtott át olvasóinak, egyúttal egy mai napig is fennmaradt kettős megítélésű sztereotípiát is megalkotott. Švejk „megszületése” óta ugyanis a cseh népet sokan (köztük maguk a csehek sokasága is) előszeretettel azonosítják a főhős alapjában véve pozitív kisugárzású, ám a konfliktusokba kétségkívül nem éppen beleálló, elkerülő magatartással jellemezhető karakterével. Emiatt manapság már Švejk és a mű „hazai” megítélése is jelentősen megkopott, sőt némileg elutasított, ám ez az alkotás nemzetközi megítélésén mit sem változtatott.

 

Švejk

A magyar olvasó Švejk alakjával két fordításban ismerkedhetett meg. Az első, igen kevéssé ismert fordítás 1930-ban született a Hašekhez hasonlóan hányattatott sorsú Karikás Frigyes (álnevén Katona Fedor) jóvoltából. Ez a változat a német fordítást alapulva véve készült a párizsi Monde-kiadó kiadásában, így akkortájt a magyarok csak szűk köre juthatott el hozzá. 1945-ben, még a kommunista éra bevadulása előtt azonban még volt mód arra, hogy az Anonymus Kiadó megjelentesse ezt a talán kevésbé cizellált, ám sok tekintetben ízesebb, izgalmasabb interpretációt. 

Georg Gross és Josef Lada Švejkje

A második, közismert fordítás Réz Ádám, a „fordítókirály” munkásságának részét képezi. Az 1956-ban megjelent „második Švejk”, Josef Lada illusztrációival (a Karikás-féle fordításához Georg Gross rajzai tartoztak) villámgyors népszerűségre tett szert a magyar olvasók körében is. Az Idézet és pár kép sorozatunkban ezúttal egy kisebb szövegrészt választottunk, melyet először Karikás Frigyes fordításában élvezhetjük:

 

„A két jóbarátot ezután elválasztották egymástól, mivel a saját csapattestükhöz kísérték őket. Svejk így búcsúzott az öreg Vodicskától:
– Ha vége lesz a háborúnak, keress föl, testvér. Minden este hat óra után megtalálsz a „Kehely”-ben, a Bojistin.
– Persze, hogy eljövök – felelt Vodicska –, szokott ott muri is lenni?
– Mindennap akad valami – ígérte Svejk – ha pedig csönd volna, hát majd csinálunk mi ketten egy kis kravált, ne félj.
Amikor már pár lépésnyire voltak egymástól, Vodicska, az öreg szapőr, odakiáltotta Svejknek:
– Nézz utána, hogy mire jövök, hát együtt legyen valami jóravaló mulatság.
Erre Svejk visszakiáltott:
– Csak gyere, komám, de biztosan, mihelyt vége lesz a háborúnak!
A két jóbarát már messzire került egymástól, amikor a második barakksor felől újra fölhangzott Vodicska kiáltása:
– Svejk! Svejk! Milyen sört mérnek a Kehelyben?
És miként a visszhang, felelt Svejk válasza:
– Finom velkopopovicsit.
– Azt hittem, hogy smichovit! – kiáltotta a távolból Vodicska.
– Lányok is járnak a Kehelybe! – tette hozzá ordítva Svejk.
– Jó van. Tehát a háború után, este hat órakor! – üvöltötte Vodicska, lefelé haladva a dombról.
– Gyere inkább félhétkor, hátha elkésnék egy keveset! – felelt Svejk.
Majd egészen messziről tört Svejk felé Vodicska kérdése:
– Hatkor nem tudsz eljönni?
– Jól van, no, ott leszek hat órára! – küldte Svejk távolodó barátja után a szíves meghívást.
És így vált el derék katonánk, Svejk, Vodicskától, az öreg szapőrtől.”

(Forrás: https://mek.oszk.hu/19200/19226/19226.htm#24)

 

És most következzék ugyanez a szöveg Réz Ádám fordításában:

„Mikor Švejk elbúcsúzott Vodičkától, mivel mindegyiket a maga alakulatához kísérték, így szólt az öreg árkászhoz: - Ha vége lesz ennek a háborúnak, gyere el hozzám látogatóba. Minden este hat órától fogva megtalálsz a "Kehely"-ben a Bojištĕn.
- Világos, hogy elmegyek - felelte Vodička -, lesz ott valami rumli?
- Ott mindennap előjön valami - ígérte Švejk -, de ha éppen túl nagy csend lenne, majd elintézzük valahogy.

Elváltak, s amikor már jó néhány lépésnyire voltak egymástól, Vodička, az öreg árkász, visszakiáltotta Švejknek: - De biztosan gondoskodjál valami mulatságról, mire megjövök.
Švejk pedig így válaszolt: - Jó, csak feltétlenül ott legyél, ha vége lesz ennek a háborúnak.
Mind messzebbre kerültek egymástól, s egy idő múlva a második barakksor sarkánál ismét felharsant Vodička hangja: - Švejk, Švejk, milyenfajta sört mérnek ott a "Kehely"-ben?
Švejk válasza úgy szólt, mint a távoli visszhang: - Velkopopoviceit.
- Azt hittem, hogy smíchovit - kiáltotta a távolból Vodička.
- Lányok is vannak ott - ordította Švejk.
- Hát akkor a háború után, este hat órakor - kiáltotta lentről. Vodička.
- Gyere inkább fél hétre, hogyha netalán elkésnék - felelte Švejk. És Vodička még egyszer odakiáltott, immár nagyon messziről:
- Hat órára nem tudsz ott lenni?
- Jól van, ott leszek hatra - hallotta Vodička a távolodó Švejk válaszát.
Így búcsúzott el Švejk, a derék katona, Vodičkától, az öreg árkásztól.”

És zárásként egy kis reklám következzék: „Száz évvel ezelőtt jelent meg Jaroslav Hašek korszakos és kultikus regénye, a Švejk. A HÉVÍZ folyóirat ezúttal arra kért fel tíz magyar írót, hogy meséljék tovább a derék katona történetét. Így született meg az alábbi könyv: 

Švejk 100

 

Pilsner Urquell tévhitek

Csehország közismerten a sör egyik hazája és leginkább azé a sörtípusé, nevezetesen a lágeré, amelynek felfedezése a XIX. század folyamán forradalmasította a világ sörgyártását. Ez a grandiózus változás elsősorban Plzeň (németül Pilsen) városához, az ott újonnan felépített polgári sörfőzdéhez és egy bizonyos Josef Groll bajor sörfőzőmesterhez kötődött. Ez az ifjú úriember ugyanis itt főzte le 1842-ben az első Pilsner Urquellt (ekkor még nem ezen a néven), a későbbi nagybetűs sört. Groll ezzel olyan utat jelölt ki, amelyen haladva világszerte a tömegek kedvelt italává tette a láger sört. Túlzás nélkül állítható, hogy az idők során a Pilsner Urquell (PU) emberek tízmillióinak kedvelt söre lett. Mindezen sörrajongók a PU kortyolgatása mellett  - a szorgos marketingesek immáron több mint másfél évszázados munkájának köszönhetően - a sörrel és a pilseni sörgyárral kapcsolatos történetekkel és legendákkal is megismerkedhettek. Ám ahogyan azt megszokhattuk, a legendák, történetek egy része jellemzően csak merő agyszülemény, esetenként pusztán a marketingeseké, akik így próbálták és próbálják a terméküket eladhatóbbá, kedveltebbé, vonzóbbá tenni. Eme pici cikkünkben néhány Pilsner Urquell (csehül Plzeňský Prazdroj, avagy a „pilseni ősforrás”) legendáról „rántjuk le a leplet”, pontosabban némi kiigazításokkal élünk. Ezek a kiigazítások egyáltalán nem csorbítják a PU megérdemelt nimbuszát, jelenlegi és múltbeli érdemeit, ám azokat elolvasván talán némi érdekes plusz sörtörténeti információval lehetünk gazdagabbak. Lássuk hát a Pilsner Urquell vonatkozású tévhiteket:

Pilsner Urquell az U Pinkasůban

A mai Pilsner Urquell ugyanolyan, mint az első pilseni sörgyári főzet volt és a sörgyár már a kezdetektől csak ezt a sört állította elő.
„A Pilsner Urquellt már 1842 óta készítjük ugyanabban a sörgyárban változatlan recept alapján.” Imigyen szól a Dreher Zrt. honlapján a Pilsner Urquellről szóló reklámszöveg. Jól hangzik ez a kijelentés, és ebben a formában még igaznak is mondható. Ám érdemes tudni, hogy nem csak egyetlen pilseni sör készült a gyárban. Már Josef Groll, a PU szülőatyja 1842-43-ban nem egy, hanem kétféle sört főzött. Az egyik a 12-es Balling fokú (főzés előtti szárazanyag tartalmat jelző érték) ležák sör volt, a másik pedig egy 10-es gyengébb vyčepní. Kezdetben ez utóbbiból eleinte jóval többet készítettek, mint a mai 12-essel „ekvivalens” elődéből. A sörtöbbféleség később is jelen volt a főzde életében. 1907-ben például a sörgyárban háromféle sört állítottak elő. Az egyik egy 11-es láger volt, amit téli sörnek is hívtak, a másik a 12-es, amely a mai PU-val valóban egyenértékű lehetett és a harmadik egy 13-as, tengerentúli exportra szánt sör volt.

Josef Groll

Az első pilseni sör megalkotásához is már Saaz, azaz Žateci komlót használtak.
A Pilsner Urquell változatlanságának nimbuszához természetesen hozzátartozik az is, hogy az alkotói ma is ugyanazon térségekből származnak, mint anno. Ezért is „terjedt el” a tévhit, hogy a PU-t már a kezdetektől fogva nem csupán cseh, hanem egyenesen a leghíresebb cseh komlótermesztő vidék, azaz Žatec (németül Saaz) környéke komlójának felhasználásával készítik. Nos ez az állítás sem teljesen igaz, de azért nincs nagy eltérés. Az első söröket, pontosabban az első két-három év során a söröket nem Žatec hanem a mai Mariánské Lázně (akkortájt Marienbad) szomszédságában lévő Mníchov településről, egész pontosan Josef Fischbach ültetvényéről származó komlóból készítették. Ám 1844 óta valóban žateci (saaz) komló adja a PU oly kedvelt kesernyés aromáját.

Žateci (saaz) komló

Az első söröző, amely Pilsner Urquellt csapolt Prágában az U Pinkasů.
Aki Prágában jár és kedveli a Pilsner Urquellt előbb utóbb felkeresi a kultikus U Pinkasůt, amely a közhiedelem szerint az első prágai söröző volt, amely csapra verte az új pilseni sört (1843. április 7-én). Nos ez annyiban igaz, hogy Jacob Pinkas valóban az első olyan sörözőt üzemeltette, amely a mai napig is áll, és Pilsner Urquellt ad vendégeinek. Ám az első prágai söröző, amely PU-val ajándékozta meg a mai cseh főváros sörszerető közönségét egykor a Karlová és a Liliová utcák sarkán állott. A Karel Knobloch üzemeltette U Modré Štiky (a Kék csukához) ugyanis már 1842 végén is csapolta a pilseni sörújdonságot. Amúgy az első PU-t Plzeňben 1842. november 11-én, a Szent Márton napi vásáron a Három Fehér Rózsához, az Arany Horgonyhoz címzett, valamint a „Hanes” sörözőkben verték csapra. 

U Pinkasů

Az első Pilsner Urquell főzéséhez az élesztőt egy szerzetes csempészte ki egy bajorországi kolostorból.
Nos ez a legenda is lehetne igaz, de egyáltalán nem az. Az első adag élesztőt bizony mezei egyszerűséggel megvásárolták. A szerzetes csempésztevékenysége már csak azért sem volt ekkor tájt lehetséges, mivel Napóleon szekularizációs lépéseinek köszönhetően a bajor kolostorok és azok sörfőző műhelyei éppen nem működtek.

 

Pilsner Urquell, a SÖR

A Pilseni Polgári Sörfőzdét német polgárok alapították, hiszen Plzeň ekkortájt maga is egy német többségű város volt.
Nos ez a szintén gyakorta fel-felbukkanó vélekedés csak némi pontatlan alappal bír. A városban a történelme során valóban egy igen befolyásos német kisebbség élt, és a frissen alapított sörgyár tulajdonosai között is sok német nemzetségű volt. Ám Plzeň a történelem során folyamatosan jelentős cseh többséggel bírt, a cseh és a német lakosok aránya 5-6 az 1-hez alakult egészen a második világháború végéig, az ország német nemzetiségű lakosságának kitelepítéséig. A sörgyár mintegy 250 sörfőzési joggal rendelkező tulajdonosai többsége pedig cseh nemzetiségű polgár volt. A sörfőzdében jellemzően együtt használták a cseh és német nyelvet is. Ám ez a legenda annyiban igaz, hogy volt egy pilseni sörgyár, amelyet éppen a Polgári Sörfőzde ellenében hoztak létre még 1869-ben, és amely tisztán német tulajdonban állt, büszkén hirdetve a német nacionalista eszméket. Ez a sörgyár a 1919-ig Kaiserquell néven gyártotta le söreit, majd ekkor átváltott a mai napig ismert Gambrinus márkanévre. A sörgyárat az egymás közti vetélkedésben végül „győztes” Pilsner Urquell 1932-ben bekebelezte.

Kaiserquell

A láger sör feltalálása Martin Stelzernek és Josef Grollnak köszönhető.
Josef Groll a bajor származású sörfőzőmester szerepe elvitathatatlan a láger sör kifejlesztésében. Ám időnként a sör elkészítése kapcsán felmerül Martin Stelzer neve is, aki építész lévén kétségkívül fontos szerepet töltött be az új sörfőzde kialakításában, ám igen keveset adhatott magához a sörhöz. Az bizonyos, hogy a pilseni polgárok őt kérték fel az új sörgyár megalkotására, és ő volt, aki a sörgyárba invitálta a fiatal Josef Grollt. Stelzer nevéhez fűződik emellett a város régi zsinagógájának, a Kis Színháznak és némi meglepetésre a későbbi Gambrinus Sörgyár megépítése is.

Martin Stelzer

A cikk megírásához alapvetően Evan Railnek, a kaliforniai születésű ám Csehországban sok éven át élő és alkotó szerzőnek a Pilsner Urquell alapításáról szóló, a Brit Sörtörténeti Társaság lapjában megjelent írása nyújtotta a segítséget. Köszönjük!

Változik a külcsín, de a belbecs régi

 

Klokoty, a tábori zarándoktemplom

A külföldön-belföldön járó mezei turista gyakorta követ el egy klasszikus „hibát”. A helyi ismeretszerző, látványosság néző útja során csak az útikönyvekben jelzett „legfontosabb” épületeket, nevezetességeket tekinti meg, de már energia, vagy lelkesedés hiányában nem szán időt azok szűkebb-tágabb környezetének megtekintésére. Pedig az esetek többségében olyan érdekességek vagy szépségek bújnak meg valahol nem is messze a háttérben, melyek meglátogatása felettébb lélekmelengető vagy akár életre szóló élményt nyújt.

Klokoty

Ez jutott eszünkbe akkor is, mikor a dél-csehországi Tábor városában néhány napot töltve, a „kötelező” városnéző útvonal teljesítését követően lesétáltunk az egykori huszita Tábor hegyről a Tismenicky (Košínsky) patak völgyébe, ahol a nyári napmelegben is kellemesen hűvös sétaösvények várnak az árnyra és a természet csendjére áhítozókra. Miközben a Jan Žižka egykori huszita vezérről elnevezett bástya alatti zöldben, a Josef Holeček íróról, fordítóról elnevezett parkban sétálgattunk, feltűnt, hogy egy kis hídon át olykor-olykor pár helyi, vagy turista kel át a keskeny patak túlsó oldalára, majd egy meredek emelkedőn felfelé veszi az útját. Az erős kaptató ugyan egyáltalán nem vonzott minket, ám annál inkább felkeltette az érdeklődésünket, hiszen miért is menne fel bárki is, ha nem érné meg neki? Így a sokszor használt „nincs más hátra, mint előre” jelmondat mentén mi magunk is nekivágtunk megmászni a völgyet határoló túlsó domboldalt.

Úton a zarándoktemplom felé

Amint a rövid kaptatón igencsak lassan haladva, a fonnyadt tüdőnket és az erősebb terheléshez nem éppen szokott szívünket „életre keltve” caplattunk felfelé egyre izgalmasabb látvány tárult elénk. Ugyanis a völgy felől érkező zarándokokat lelkesen üdvözlő Nepomuki Szent János kápolnácskához érve egyúttal megpillanthattunk egy csodás épületet is. Miközben haladtunk a stációkkal és hársfasorral szegélyezett utunkon a falakkal körülvett sok tornyú szépség is egyre inkább feltárulkozott előttünk.

Tíz torony

Hamarosan meg is érkeztünk a Klokotyhoz vagy más néven a Tábor-Klokoty római katolikus zarándok templomhoz. Klokoty nevét vagy a területen egykor nővő hólyagfákról vagy az itt kibuggyanó gyógyító erővel bíró forrásról kaphatta. Ez utóbbi fölé emelték az ún. Dobrá Voda (Jó víz) kápolnát. A délről a Lužnice folyó által határolt Klokoty már a kora középkor óta zarándokok sokasága által felkeresett szent terület volt s a hely vonzásához egy Szűz Máriáról szóló legenda is hozzájárult.

Dobrá voda kápolna

A Kotnov lovagok alapította XII. századi fatemplomot idővel gótikus templom váltotta fel, de a kezdeti fejlődés azonban a husziták megjelenésével megakadt. Nagy csapás érte a templomot, hiszen a szemközti, addig be nem népesített dombra erődöt, majd várost építtető trocnovi Jan Žizka táborita hívei nem értékelték túl nagyra a római katolikus szomszédot. Sem az épület, sem a hívek nem úszták meg tragédia nélkül. A husziták bukását követően azonban a megtépázott Klokoty lassan magához tért. 1520-ből származó írás szerint a romok helyén egy sértetlen Szűz Mária képre bukkantak, ami több, mint bíztató jel volt az építendő, később természetesen Szűz Máriához felszentelt új templom jövőjével kapcsolatban.

Bejárat a templom udvarába

A mai napig álló, más templom társaitól erősen különböző épületegyüttest a XVII. század végére tulajdonossá váló montserrati bencés rend 1700 körül alapította a már említett előd helyén. Az immáron hosszú évtizedek óta Habsburg uralom alatt álló cseh földeken, az ellenreformáció, rekatolizáció lendülete természetesen még olyan városokban is fénykorát élte, mint Tábor az egykori huszita főváros. Így nem csoda, hogy a város gazdag arisztokratái és jómódú kereskedői jelentős összegeket áldoztak egyházi épületek emelésére. A bencés rend vezetője Didaco di Converonak így a pénz megszerzése nem volt oly nehéz feladat, mikor meghirdette az új zarándoktemplom építését. A munkálatok elvégzése azonban már nem bizonyult oly egyszerűnek, így mintegy tizenhárom éven át tartott amíg végeztek. Ennek oka nagyrészt abban is keresendő, hogy a templomhoz a korszak egyik legzseniálisabb építésze, Jan Blažej Santini meglehetősen intelligens, ám eléggé bonyolult munkái adták az ihletet, ötletet.

A zarándoktemplom és környezete alaprajza

Magát a templom főépületét 1714-re fejezték be, majd fokozatosan bővítették a mai falakkal határolt, komplex szerkezetű formájára. Így született meg 1743-ra az a mű, amely az európai barokk építészet ékköveivel összevetve is kiállja a próbát. Erre az évre készült el a templom főoltára is, melyet a híres prágai aranyműves, Franz Josef Seitz alkotása. A tíz gyönyörű toronyban tizenegy harang található, melyek közül a legrégebbi 1508-ból származik. A központi Szűz Mária-templom körüli kerengőt 1723 és 1730 között építették.

A templom körüli kerengő

Klokotyban ma is aktív vallási élet folyik, helyi hívők látogatják, zarándokok keresik fel és persze a magunk fajta turisták is, akik itt a hívők sokaságához hasonlóan egy kis békére és szépségre lelnek. Zárásként megjegyeznénk, hogy a zarándoktemplom természetesen nem csak a cikk elején említett módon közelíthető meg, a cikk elején említett meredek kaptató csupán a legrövidebb út a belváros felől. 

 

 

A XXXI. Sörpecsét verseny nyertesei

Az elmúlt másfél évben a COVID járvány majd számos szokást felülírt. Ez nem volt másként az immáron 31. alkalommal megrendezésre került Pivní pečeť (Sörpecsét) nevezetű nemzetközi sörminősítő verseny esetében sem. A „viadalt” ugyan rendszerint februárban tartják, ám ezúttal az időpont 2021 őszére csúszott. A szeptember 20 és 25. között lezajlott esemény helyszíne ugyanakkor idén is České Budějovice Vásárvárosa (Výstaviště) volt és afféle „kettő az egyben” módon zajlott le. A Sörpecséttel párhuzamosan ugyanis a Pivo ČR, azaz a Cseh Köztársaság Söre viadalt is lebonyolították, így aztán igazán volt dolga a bírálatokat végzőknek. Mi szokásunkhoz híven bővebben a tágabb körből válogató Sörpecsét eredményeivel foglalkozunk. A résztvevők száma a tavalyi évhez képest egy kicsit nőtt, immáron elérve a 271 sörgyárat/sörfőzdét és az eseményen rekord számú, 1409 db PET-be vagy üvegbe palackozott sör került megkóstolásra. A sörműhelyek többségét szokás szerint a hazai ország azaz Csehország adta, de ezúttal is a világ számos más országának (összesen 24) főzdéje képviseltette magát az eseményen.

Sörpecsét verseny

Cseh aranyérmek a nyári olimpiai játékok történetében

Itt van július vége, már közel egy hete elkezdődtek a 2021. július 23. és 2021. augusztus 8. között megrendezésre kerülő 2020-as tokiói olimpiai játékok. Szerintem az utókor szimpla elírásnak vagy a korai demencia jeleinek tartja majd előző mondatomat, de mi tudjuk: az igazság velünk van. A tavaly elkezdődött és félő soha véget nem érő koronavírus járvány hatására a 2020-as világversenyek kapituláltak, és egy részüket idén rendezik meg. Hagyományőrzés vagy talán az előre legyártott marketing cuccok horrorisztikus mennyisége miatt az idei évre csúsztatott olimpia is a 2020-as dátumot hirdeti, némiképp zavart okozva azok számára, akik ilyen mélységben nem rendelkeznek sporteseményekkel kapcsolatos háttérismeretekkel. De a lényeg a lényeg, ismét összegyűltek a világ sportolói a különleges ranggal bíró olimpiára és természetesen így tettek a cseh sportolók is. Cikkecskénkben némi információt adunk olvasóinknak a magyarokhoz képest jóval szerényebb, de a cseh nemzetet természetesen így is méltán büszkévé tevő eddigi cseh olimpiai győztesek soráról. Természetesen az első cseh olimpikonok még az egykori közös állam, Csehszlovákia színeiben vettek részt a korai ötkarikás játékokon, így kezdjük a sort velük.

Bedřich Šupčík

Alfons Mucha Szláv eposza visszatért Moravský Krumlovba!

Alfons Mucha neve közismert a művészet iránt érdeklődők körében, sőt a jellegzetes szecessziós nőábrázolását még azok is ismerősnek és elragadónak találhatják, akiket maga a grafika-festészet hidegen hagy. A világhírű cseh művész születésének (1860. július 24.) valamint halálának (1939. július 14.) évfordulóját is a napokban ünnepeltük, ünnepeljük ám mostantól egy újabb vele kapcsolatos esemény kötődik ehhez a nyári hónaphoz. Idén július végétől ugyanis a délmorva Moravský Krumlov kastélyában tekinthető meg Mucha grandiózus fő műve a Szláv eposz (Slovánska epopej).

A Szláv eposz bemutatása

Cseh hivatalos ünnepnapok és más nevezetes dátumok - 2021.

Mindenekelőtt leszögezzük, elképesztő módon örülünk, hogy koronavírus védettségük igazolása birtokában honfitársaink többsége ismét utazhat Csehországba. Eme remek hír után immáron újból bővebb értelmet nyer a hagyományosan év elején közölt cikkünk megjelentetése, melyben az adott év cseh állami ünnepnapjait vesszük számba. A neves napok egy jelentős része már ugyan elmúlt, de csehországi utazásaink során hasznos információ a maradék ünnepnapok, munkaszüneti napok ismerete is, mind a nyitva tartások, mind a menetrendek szempontjából. 2021-ben a 13 ünnep során 9 szabad nap adódik, melyből 5 péntekre vagy hétfőre esik. Lássuk hát a nevezetes napokat. 2016 óta egyes ünnepnapokon a 200 négyzetméternél nagyobb alapterületű üzletek nem nyithatnak ki. Ezeket a napokat a felsorolásban egy SZ (szünet) betűvel külön jelezzük. 

 

Január 1. szerda (SZ): Újév (Nový rok), illetve a cseh függetlenség napja (Den obnovy samostatného českého státu)
Április 2. péntek: Nagypéntek (Velký Pátek)

Április 5. hétfő (SZ): Húsvét hétfő (Velikonoční pondělí)

Május 1. szombat: a munka ünnepe (Svátek práce)

Május 8. szombat (SZ): a felszabadulás napja (Den osvobození)

 

Karel Kuttelwascher, a legsikeresebb cseh vadászpilóta

1916. szeptember 23-án, a mai Havlíčkův Brod, akkortájt többségében németek lakta Německý Brod nevezetű város közelében fekvő piciny falucskában, Svatý Křížen, azaz Szentkereszten látta meg a napvilágot Karel Kuttelwascher. A német származású úriember szülei Bajorországból költöztek az Osztrák-Magyar Monarchiából időközben Csehszlovákia részévé vált településre. Családja korábban generációkon át sörfőzéssel foglalkozott, de Karel szülei (Josef és Kristina) új hazájukban már nem folytatták tovább eme családi hagyományt. Apja a vasútnál dolgozott, mint jegyellenőr, míg édesanyja a gyarapodó családot nevelte. A megszületett hat testvér között Karel a harmadik legidősebb lett. Tanulmányait 17 évesen hagyta abba, mikor Kladnóba költözve egy malomban kapott adminisztratív állást. 

Karel Kuttelwascher

Cseh (Online) Filmkarnevál 2021 - április 14–18.

A budapesti Cseh Centrum idén 2021. április 14 – 18. között rendezi meg a mára már hagyományossá vált Cseh Filmkarnevált, amelyre ezúttal az online térben várják a minőségi cseh filmek szerelmeseit. Az érdeklődők a jegyvásárlást követően a Toldi TÁVmozi oldalán 20.00 órai kezdettel tekinthetik meg az aznapi filmet, amely az egész ország területén elérhető. Az esemény szakmai partnere a Budapest Film. A Cseh Filmkarnevál főtámogatója ezúttal is a Staropramen.

Filmkarnevál idén is!

Szörny a cseh majorban, avagy egy kis „kattintásvadászat” a XIX. századból.

Egy „csudálatos” hír a Vasárnapi újság egyik 1854. évi számából: „Természet játéka. Egy csehországi majorban nem régiben egy nevezetes szörny jött világra. Egy tehén ugyanis egy roppant borjút ellett, mellynek púpja volt, mint egy dromedárnak, hátulsó része majomhoz hasonlított, a többire nézve pedig egészen medve formája volt. Ezen csodálatos természeti tüneményt úgy magyarázzák, hogy a tehenet, borjas korában, egy cseh városon hajtották keresztül, mellyben épen akkor egy dromedár, medve és majom produkálta magát. Megcsudálta őket. Egyébiránt az új borjú 3—4-szer nagyobb volt a rendes borjúnál, s a tehén belehalt.”

Egy bika-bari :)

Nos félő, hogy eme szegény pára megszületéséhez több kellett, mint a nevezett állatok „produkciója”, de a híradás korabeli álhírnek tökéletesen elment. („Sajnos” a leírt állatra még csak nyomokban emlékeztető grafikát vagy fényképet sem találtunk ezért álljon itt egy jóval szerényebb, elképzelt hibrid élőlény képe.)

Elhunyt Hana Hegerová

89 éves korában elhunyt Hana Hegerová, a Pozsonyban Carmen Farkašová néven született (1931. október 20.), magyar gyökerekkel rendelkező híres sanzon énekesnő. Hegerová 1958-ban költözött át a cseh fővárosba és az 1960-as években, a prágai Semafor színház színpadán vált híressé. Neve egybefonódott az Edit Piaf dalok előadásával és más cseh, illetve szlovák dalszerzők sanzonjainak eléneklésével. Számos sikeres filmben is játszotta el a női főszerepet. Utolsó albuma 2010-ben jelent meg. Nyugodjon békében!

Hegerová az 1960-as években...

...és a 90-es években

Felsőről alsóra, avagy a nagy cseh sörváltás

Az elmúlt évtizedekben nem csupán hazánkban, de szerte a világban is jelentős változások zajlottak le a sörgyártás és sörfogyasztás területén. A sokak által „sörforradalomnak” hívott lépések során a korábban leginkább csak a hagyományos láger sörökhöz szokott közönség - elsősorban a kisüzemi sörfőzdéknek köszönhetően -, megismerkedhetett a sörtípusok egyre szélesedő választékával. Így megkóstolhatták azokat a sörtípusokat is, melyeket korábban jobbára csak az angolszász országokban ihattak. A felsőerjesztésű ale sörök, köztük az IPA, APA, Pale ale stb. sörök egyre nagyobb rétegeket vonzottak be rajongó táborukba, így a közönség igényeinek kielégítéséről és persze sörre szánt pénzének begyűjtéséről lemondani nem szándékozó nagyobb sörgyárak is bővítették ez irányba a választékukat. A változásokat persze nem mindenki fogadja kitörő örömmel és érdeklődéssel. Az alsóerjesztésű sörivók egy jelentős tábora elszántan állítja, hogy csak a láger sörök nevezhetők sörnek, ezek tekinthetők tradicionálisnak, Maguk részéről alapvetően elutasítják az “új” sörtípusokat és pl. a cseh sörbarátok sokasága is “igazi” cseh sörnek csak a cseh lágereket tartják. Eme állítások azonban csak részben állják meg a helyüket. Az “újdonság”, ősiség tekintetében jelentős a tévedés, ám a “csehesség” kérdésére már bonyolultabb a válasz. Hogy miért is? Álljon itt egy kis összefoglaló a cseh sörgyártás történetének egyik legsorsdöntőbb korszakáról.

Václav Berka a PU sörfőző mestere

Magyar földre magyar miskárolót! Egy elfeledett szakma rövid története.

A nem is olyan távoli múltban még nem feltétlen kellettek bonyolult eszközök ahhoz, hogy egy-egy keresett mesterség szakavatott művelői legyünk. Ha beszereztünk például egy borotváló kést, egy metszőkést, egy csípő ollót, valamint pár erős tűt s strapabíró cérnát, máris nekiláthattunk mondjuk a…miskárolásnak. Úgy ám, ez a ma már sokszor tévesen a herélés szinonimájaként használt szó egy olyan mesterséget takart, melyet komoly gyakorlati szaktudással bíró szakemberek űztek egészen a múlt század közepéig. De mi köze van a miskárolásnak a Csehország nem csak Prága netmagazinunkhoz? Mindjárt kiderül! 

A disznó már a hátán, jöhet a bevatkozás