Prágától 40 km-re északkeletre, Milovice repterének
szomszédságában fekszik Boži dar, azaz Isten ajándéka, mely látványa mindenre
emlékeztet, csak éppen a nevére nem. Vagy ha ez egy ajándék, akkor felettébb
furcsa elképzelései van a szuvenírekről Istennek. Boži dar ugyanis
a maga rondaságában egyike Csehország legkísértetiesebb helyeinek. Egy
kísértetváros, amely több, mint három évtizede magára hagyottan áll. Aki korából
és/vagy történelmi ismereteiből adódóan a történet mögött a szovjeteket,
pontosabban a Csehszlovákiát is „ideiglenesen” megszálló szovjet katonákat
sejti az felettébb jó nyomon jár. Ez a városka bizony egyike volt a Vörös
Hadsereg dicstelen tagjait elszállásoló laktanyáknak, de ami megkülönbözteti a
mezei pár épületes kaszárnyáktól, az a mérete.
 |
| "Isten ajándéka" akkor és most |
A környezetétől teljesen elszigetelten felépített, őrtornyokkal és szögesdrótos kerítéssel határolt településen ugyanis a becslések szerint akár 100 ezer szovjet katona is megfordulhatott. A szovjet katonák és főként a családjaik összesen tíz darab, egyenként 500 fő lakhelyét jelentő sokemeletes panel sorházban éltek. Az igényeik hosszú távú kielégítésére számos bolt, iskola, fürdő szolgált, de még külön mozi és kultúrház is üzemelt. Az itt élők sohasem hagyhatták el Boži dart. A település a nevét amúgy arról a kis faluról kapta melyet eldózeroltak, hogy a helyére a várost megépíthessék. A hírek szerint a cseh (pontosabban csehszlovák) határok között létesített városka létéről még a közeli, közel 8 ezer lakosú Milovicén sem tudtak. Ez az ismerethiány első hallásra egy picit ugyan hihetetlennek tűnik, de fogadjuk el, hiszen a hidegháború idején a titkolózás kiemelt fontosságú volt. A szigorúan titkos jelzőnek megfelelve nem is igen lehetett tudni, hogy az itt szolgáló szovjet katonák mivel is foglalatoskodtak. Még a milovicei hulladéklerakó telep egy részét is kisajátították, nehogy kiderüljön, miféle szemetet is hagynak a városlakók maguk után.
 |
| Kultúrház, orosz házaspár a lakótelepen és az egyik helyi bolt |
A katonák többsége a milovicei katonai repülőtéren
szolgálhatott, amely egyike volt a Csehszlovákián belül kiépített 74 szovjet
katonai bázisnak. A kiemelt fontosságú, jelentős kapacitású katonai repülőtér
Közép-Európa legnagyobb kifutójával rendelkezett. A területet 44 megerősített
légvédelmi bunker felügyelte. Nem hivatalos információk szerint egy időben a
repülőtér silóiban nukleáris fegyvereket is tárolhattak.
 |
| A repülőtér egykor és ma |
1991-ben minden egy csapásra megváltozott, a szovjet csapatok
gyors távozásával a teljes település és a repülőtér is lakatlanná, őrizetlenné
vált. Immáron nem csak hogy ismertté vált a léte, de jobb híján élelmes szóval
is illethető „gyűjtögetők” minden itt álló épületet leraboltak. Mások pedig itt
élték ki a felgyülemlett feszültségeiket némi nemű rongálás formájában.
1992-ben a már addigra lerabolt várost a szovjetek nagy kegyesen hivatalosan is
visszaadták az akkor még Csehszlovák államnak. Ugyan elképesztő környezeti problémákat,
szennyezést hagytak maguk mögött, de ők a maguk részéről úgy tekintették: az
itt megépített épületek értéke fedezi az általuk okozott károkat. Oszt ennyi, a
probléma letudva, olyan nagy hatalom módra. Az akkortájt ismét szabaddá váló,
de hamarosan kettészakadó csehszlovák állam pedig nem tudott mást mondani erre
a szovjet ajánlatra, minthogy elfogadva.
 |
| A reptér és város maradványai |
Boži darban és a repülőtér még a mai napig is az
épületcsontvázak tárháza, jóllehet a lakóépületek nagy többségét lebontották,
néhányat felújítottak. A környéken azonban még mindig veszélyes föld alatti
értékeket keresgélni, mert fegyver, lőszermaradványok előfordulhatnak. A
terület kiváló forgatási színhely katasztrófa, vagy háborús filmek számára. A
jövő azonban várhatóan a terület teljes rendezéséé, így Boži dar, mint
kísértetváros is előbb-utóbb az enyészeté lesz.
 |
| A "boldog békeidők" Isten ajándékában |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése