Folytatjuk az Austerlitzi csatát
bemutató cikkünket. Ahogyan arról már szóltunk, a német-római
császár és az orosz cár egyesített, de nem éppen összhangban
irányított csapatai megkezdték a francia csapatok jobb szárnyának
támadását. Napóleon, a francia császár, mint egy sakkmester rögtön
reagált a várt támadásra, és az ellenfelei meglepetésére a
seregei egy részét, Soult marsall vezetésével nem a megtámadottak
felmentésére, hanem egyenesen a szövetségesek középhadaira
küldte.
 |
| Napóleon Austerlitznél |
A központi haderő a harcoló csapatok támogatása érdekében véghezvitt átcsoportosítások miatt folyamatosan meggyengült, és a hiányt nem pótolták a tartalékból. A váratlan támadással áttörtek az ellenséges „falon”, kettészakították a Kutuzov által irányított haderőt és felűzték őket a pratzeni magaslatra. A magaslaton sem sikerült az orosz-osztrák csapatoknak rendeződniük, így azt a hatalmas francia nyomásra kénytelenek voltak feladni. A legenda szerint a francia katonák a támadás előtt háromszoros szeszadagot kaptak, ami szépen megemelte a harci kedvüket.
 |
| Az ütközet |
Az időközben felkelő nap fényében
elég sokkoló lehetett látni a bőszen rohamozó francia haderőt.
Előbb általános visszavonulás, majd pánikszerű menekülés
vette kezdetét. A pratzeni események hírére a francia jobb
szárnyat már csaknem sikeresen felmorzsoló osztrák csapatok, nem
sokkal a céljuk elérése előtt szintén felvették a nyúlcipőt.
Több ezren a befagyott Satchan-tavon át próbáltak menekülni, de
a franciák Napóleon parancsára ágyúval kezdték a jeget lőni.
Az ágyútűz feltörte a jeget, katonák ezrei fulladtak a fagyos
vízbe. Az egykori tavat már régen felszámolták, helyén ma
szántóföldek találhatók.
 |
| Csata a festményen |
Ádáz csata zajlott a francia
balszárnyon is, amelyet
hiába próbálták megtörni a szövetségesek. Az ütközet ugyan
már a kora délutáni órákra teljesen befejeződött, de ez alatt
a pár óra alatt mindkét fél, kivált a vesztes oldal óriási
csapást szenvedett. A napóleoni hadsereg halottainak és
sebesültjeinek száma is meghaladta a 8 ezret, az osztrák-orosz
csapatoknál azonban több mint 15 ezer ember esett el, 12 ezer
katona esett fogságba, és 180
ágyút hagytak hátra az ellenfélnek. A két székely
gyalogezred kétharmada veszett el (kb. 1700 fő),
és az itt harcoló huszárcsapataink is jelentős veszteséget
szenvedtek.
 |
| Az ütközet egyik újrajátszása |
Ez a sokkoló vereség már túl sok
volt a csata végkimenetelét ekkortájt Austerlitzben kiváró
osztrák és orosz császárnak. Napóleon nem kis magabiztossággal
kijelentette, hogy „ezt a csatát akkor is megnyertem volna, ha
huszonötezer emberrel kevesebb katonám van.” Két nappal később,
december 4-én itt a mai Slavkov u Brna kastélyában megkötötték
a szövetségesek számára több mint előnytelen végkimenetelt
jelentő fegyverszünetet, amely később a Pozsonyban (Pressburg)
lezajlott béketárgyalással folytatódott. Az osztrák-orosz
koalíció felbomlott, Ausztria elveszítette területeinek egy
részét, Ferenc lemondott a császári címről, Napóleon pedig
ezzel nem csak a legnagyobb győzelmét könyvelhette el, de
egyenesen a legyőzhetetlenség mítosza is köré szövődött. Az
osztrák befolyás megszűnésével a több mint 800 éve fennálló
Német-római Birodalom története is véget ért, helyén különböző
csatlósállamok jöttek létre végképp átformálva Európa
térképét.
 |
| Az emlékmű |
A csata századik évfordulóján a
megbékélés szellemében közös emlékművet és csontkamrát
(osszárium) építettek. Az egykor egymás ellen küzdő hadfelek
1910-12 között a Josef Fanta prágai építész tervezte Béke
Síremléket állították fel, nem is sejtve, hogy alig pár év
elteltével részvételükkel egy minden eddiginél hatalmasabb
háború veszi kezdetét.
Az egykori pratzeni magaslaton, a mai
Pracký kopecen 2005-ben állították fel a három császár új
emlékművét. Az emlékmű hat méter átmérőjű,
körben három különböző színű gránitból álló, 3,5
méter magas oszlop található. Az egyes gránitoszlopok színükben,
anyagukban, származásukban különböznek egymástól, és az
ütközetben résztvevő császárokra
utalnak. Napóleon császár: francia, szürkésfehér, II. Ferenc
császár: német, sötétszürke, I. Sándor cár: orosz barna
gránit). 2006-ban és 2011-ben a magyar áldozatok emlékére két
kopjafát is állítottak Telnice-ben, az egykori csatatér szélén.
Idén a csata évfordulóját követő
hétvégén várhatóan mintegy 2000 korhű jelmezbe öltözött
„katona”, 120 lóval és 20 ágyúval játsszák el az egykori
ütközetet a Tvarožná falu melletti Santon-hegy oldalában. A két
hadseregben a cseheken kívül részt vesznek a magyar, német,
angol, ukrán, fehérorosz és francia hagyományőrzők is. A másfél
órás emlékcsata mellett természetesen számos kísérő program
is zajlik, így érdemes mindenkinek felkeresnie Slavkov u Brna-t
vagy a környező településeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése