A minap kezembe akadt egy 1837-ben
kiadott könyv, melynek pontos címe a következő: „Utazási
rajzok Némethonban 's keleti tenger körül látott 's érzett
életképek szerint”. A két kötetes művet egy bizonyos
Hrabonszky Dávid úr írta és Kassán Ellinger István
betűivel nyomtatták ki. (Érdekességként megjegyeznénk: a Magyar
Elektronikus Könyvtár címjegyzékében és Richard
Pražák Cseh-Magyar párhuzamok című könyvében Hrabowszkiként
illetve Hrabovszkiként hivatkoznak a szerzőre, de hogy miként is
sikerült az n betűt v-nek, vagy w-nek olvasni azt mi fel nem
foghatjuk.) Mindenesetre ez az alkotás azért is lehet
érdekes a számunkra, mert az író, a hangulatos útikönyve első
részében Csehországgal (és Szászhonnal) foglalkozik. A régies
megfogalmazású szövegeket olvasva izgalmas kép tárul fel
előttünk a XIX. század eleji cseh földekről, emberekről. De
minden további időhúzó bevezető helyett álljon itt néhány
idézet a műből.
 |
| Brno (1850 körül) |
„Brünnben (mai Brno) négy napot töltöttem. Közel érvén Óbrünnt, első éjjel ott szállásoltam. De más nap Offerman erőmív-gyárnokhoz költöztem, engedvén szives meghívásának. Hegyen, a' belváros' kellő közepén vala lakása e' szives igaz szivű férjfiunak. Igy tellyes kényelemmel megesmerkedhettem a' jeles várossal. Az egésznek arczképe általjában, mint minden másé, hol szorgalom, nem fényűzés következése a' város tetemes nagysága. Igen csendes 's majdnem pusztának látszanék, hogyha nem emlékeztetné az idegent a' mozgonyok' munkás zörejje arra, hogy igen is vagynak lakosai, hasznosan élők.” (…) „A' nyilvános felirások, p.o. utszajelelések Brünnben is többnyire németül 's csehül tétetnek, ámbár a' lakosok többnyire Németek. Felsóhajtottam, Budánkra gondolkozván, hol még 1829-ben igen kevés nyilvános magyar czimet vala látható. Morvának mint egy ¼ része német, Csehországnak egy-harmada.”
 |
| Jihlava főtere az 1920-as években |
„Oct. 10-kén jöttem el Brünnből.
Utamat nem mint eleinte szándékozám, Leutomischelnek
(Litomyšl), hanem Iglaunak (Jihlava)
irányoztam. A' táj itt szemlátomást vadul, 's majdan csupa
fenyvesekkel lepetik-el agyagos földön.” (…) „Itt-ott Cseh-
's Morvahonban is makadamizált utak vagynak, - utászoknak, -
töltésre használható anyagot készítni, a 'kövek szétverése
által.” (…) Iglau Morvának harmadik városa. Nagy-piaczán
szemlélve sokat mutat, 's a' valóságnál még nagyobbnak
képzelteti magát. Tetszetősnek minden esetre mondható. Szépt
tére négyszögöt képez, csupa magas házaktól záratik be, 's
nagyobb, mint a' pesti Ujpiacz.” (…) „Ide még Prága 21
mérföld, 's épen feleutja Bécsnek, ha Znaymnak (Znojmo)
jövünk.”
 |
| Čáslav (a felső képen, alatta a mai Chomutov) |
„Standorfon (Kámen),
Jenikaun (Golčův Jeníkov) álthaladván, reggel napkölte
tájban Csaszlau (Čáslav) várost értük.
Ziska' (Jan Žižka huszita vezér) sírját szerettem volna
megnézni, de rövidre vala szabva időnk. Már itt ben vagyunk azon
roppant bögre' fenekletén, mellyhez a' hegyektől kerekítve
körülvett Csehország' alakja hasonlít. Elbe' (Elba) völgyében
esik már Csazlau alkalmas sikságon. Meg is pillantottuk déltájban
a' föld ' fő folyamát, Elbét, melly Csehek honján szintugy, mint
Duna a' mienken nagy kanyarodással áltfut. Pardubiczhoz
(Pardubice) által ellenben közelítettünk feléje, azonban csak
rövid időre.” (…) „
 |
| Kolín a XIX. században |
Colin (Kolín) is
nem sokára felbukott a' látkörön, jó távolságban, minthogy
téren emelkedő dombon fekszik. Déltájban értük el, 's itt
ebédeltünk. Megemlékeztem vitéz népünknek itt nyert
győzödelmére. (Kolíni csata:
1757. június 18.) Nem veretett meg Fridrich (II.
(Nagy) Frigyes porosz király) sehol is olly erősen, mint
itt, hol legtöbb részek vala huszárainknak a' harczi szerencséhez
juthatásban. Az ütközet tulajdonképpen egy mértfölddel Prágához
közelebb, Planian (Plaňany) helység körül történt.”A
szerző ezek után a Prágában eltöltött egy hetét mutatja be,
amely megéri, hogy egy külön kis cikkben megemlékezzünk majd
róla. Most inkább a cseh fővárosból való távozásával
folytassuk.
 |
| A terezíni erőd alaprajza |
"Sürüsödött már az esti homály, midőn
Therezsiaváros (Terezín) erősséget
elértük. Nem állapodtunk benne meg, azért képét csak homályos
vonatokból szőhettem emlékezetembe. Több hidakon dobogott ált
kocsink, az itten egyesülő Elbe 's Mulda folyamakból telő
várárkok felett. Félig meddig láttuk sok bástyáit, felvonó
hidjait, 's characterének némelly más külső jeleit. Mintegy
rémalak lebegett az esti homályban a' kapu felett járkáló őr,
midőn sétálása' helye alatt kocsink áltment.” (…)
 |
| Teplice |
Másnap már délelőtt 11 órakor
Töpliczbe (Teplice) értünk. Örömest
megeggyeztünk a' délestnek e' hires ferdőhelyen töltésében. Ben
vagyunk már a' kellő hegységben Csehország' magas
bérczkoszoruinak éjszaknyugati roppant füzérében. Megváltozik
az egész vidék, valamint a' lakosok is, kik itt már csupa Németek,
többnyire polgári jólétet mutató csinos városi öltözetű
vagyonos falusiak. Itt van a' cseh vászonkészítés' honja. Messze
széthordozzák szorgalmok' mivét a' lakosok mint hirlelik, még
Spanyolországban is. Ennek köszönik jóvoltokat, melly azonban
újabb időben csökkent; legvirágzóbb 1813 körül volt.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése