2016. március 29., kedd

Kerékpáros Hrabal emléktúra

Tegnap az egész ország a bősz húsvéti locsolkodás, főtt sonka és tojás eszegetés, pálinkázgatás lázában égett, de a március 28-áról sokunknak eszébe jutott egy másik ünnep is. Immáron 102 éve, hogy megszületett Bohumil Hrabal, a cseh író fenomén, a világ és benne a magyarok egyik legkedvesebb cseh tollforgatója. Az alábbi cikkünkkel emlékezünk rá.

Hrabal 102

Két éve, mikor a Hrabal 100-at, avagy a Mester születésének kerek századik évfordulóját ünnepelték Csehországban (és örömmel mondhatjuk Magyarországon is), mi a Csehország nem csak Prága írói, szerkesztői egy kerékpáros Hrabal emléktúrára szántuk el magunkat. Emléktúra, de azért ne gondolja senki azt, hogy Brno-tól (az író szülőhelyétől), Polnán át (ahol a kis Hrabal egy rövid ideig élt édesanyjával és mostoha (?) apjával) egészen Prágáig tekertük volna bringáink pedálját, nos nem, azért ennyire nem voltunk merészek. Mindösszesen Hrabal gyermek-, és ifjúkori történeteinek színhelyét jelentő Nymburk városát és a közeli Kersko nyaralónegyedet jártuk be, amelynek az író életében betöltött szerepére még visszatérünk.

Nymburk
Maga a túra egész pontosan a csodás közeli városkában, Poděbradyban vette kezdetét. Innen indultunk el kétkerekű harcostársainkkal és haladtunk a lágyan hömpölygő Elba partján Nymburk felé. A város, ahol Hrabal rövid ideig tartó megszakításokkal 1919-től egészen 1949-ig élt ha nem is olyan mint ahol megállt volna az idő, de ma sem egy nyüzsgő központ. Ám még ha a pár remek templom, az egykori városfal impozáns maradványai a folyóparton, a néhány pompás régi épület, a régi híd és más kisebb turista csalogató látványosságok nem is lennének elegek, ma már az egykori neves író emlékhelyei miatt is érdemes ellátogatni ide. Hosszú időn át Nymburk városa nem éppen értékelte sem Hrabalt, sem úgymond a város népszerűsítésében betöltött szerepét, azonban mára helyzet jelentősen jobbra fordult. A 2000-es évek végén és a centenárium kapcsán számos emléket állítottak fel az író tiszteletére és a kis helyi múzeumban is állandó Hrabal kiállítást rendeztek be. Az emléktúránk első állomása éppen ez a tárlat volt, amelyet egy kis kép riportban már régebben ismertettünk ITT!

A főtéri Hrabal pad
Az író életét, munkásságát bemutató kiállítás megtekintése után ismét drótszamárra pattantunk, és egy rövid kis gurulgatást rendeztünk a városon belül. Eközben megnéztük a város főterén (náměstí Přemyslovců) felállított padot, melynek egyik szélén egy fából faragott Hrabal alak ül, míg a másikon egy macska, ezzel is utalván a néhai író legendás macskaszeretetére. Ugyancsak vetettünk egy kósza pillantást a helyi gimnázium épületére is, ahol két éve a nem kissé tudatlannak vélhető tanulók tiltakozása miatt hiúsult meg az intézmény Hrabalra keresztelése.

Hrabal pihenő
Eme kis tekerést követően kerékpárjainkat az Elba túlpartja irányába kormányoztuk. Átkelve az 1912-ben épült hídon rögtön jobbra fordultunk és alig 100 méterre megérkeztünk a Hrabal pihenőhöz, amely nem más mint egy fa asztal, körülötte minden oldalán fa padokkal. Az asztal tetejét és egyik lábát, valamint az egyik padot is egy-egy összegömbölyödött famacska díszíti. Az út túloldalán áll a Hrabal család egykori villája (közismert nevén Hrabalka), amely inkább csak egy nagyobbacska lakóház képét mutatja.

Hrabal emléktábla a sörgyárnál
A rövid pihenő után a következő úti célunk a Prága felé vezető 330-as út (Pražská) mellett fekvő Nymburki Sörgyár épülete volt, amelyet egykor Hrabal apja irányított, s amelyhez az írónak is számos szép emléke fűződött. Itt a gyár falán található az a híres Hrabal emléktábla, amelyet az író óhajának megfelelően kutyapisilésnyi magasságban, a földtől mindössze 20 centiméterre helyeztek el. Nos az elmúlt évek során az író kívánsága teljesült, számos kutya is lerótta már itt a tiszteletét.

Hrabal sírja
Információs tábla Hrabalról a temetőnél
Ezzel véget ért a Hrabal emléktúránk nymburki szakasza, de az igazi bringázás csak most vette kezdetét. Az Elba partján vezető hol jobb minőségű, hol igencsak rögös kerékpárúton haladva Hradištko faluját vettük célba. 1997 februárjában, az itteni kicsiny temetőben fekvő családi sírban helyezték örök nyugalomra Bohumil Hrabalt. Azóta évről-évre az író rajongóinak lelkes csoportjai látogatnak el ide, egy-egy kis saját emlékkel, macskafigurával, sörrel díszítve az író sírját. Miután mi is hasonlóképpen tettünk, még egy pár perc erejéig megpihentünk a temető bejáratától balra felállított padon és megtekintettük az itt elhelyezett információs tábla képeit, szövegeit, majd újra nyeregbe szálltunk.

A Hrabal ház Kerskóban
Irány Kersko, ez a közeli magas fás erdőterület, egykor Josef Hyross báró „erdő városa”, amelyet a fővárosban élők az elmúlt 50 évben valóságos nyaralónegyeddé alakítottak át. 1965-ben, részben első könyvének, pontosabban a Gyöngy a mélyben novelláskötetének kiadói díjából itt vásárolta meg Hrabal azt a házat, amely egészen a haláláig írásának alkotóműhelyévé és életének egyre fontosabb színhelyévé vált. Itt írta újabb és újabb könyveit, novelláit és itt etette a szívének kedves macskáit is. Ma a magán tulajdonban álló ház csak kívülről tekinthető meg, illetve egy információs tábla hívja fel rá a figyelmet. Bakos István barátunknak, a Hrabal Asztaltársaság örökös vezetőjének egyszer volt alkalma a házat belülről is megtekinteni...bevalljuk őszintén, ezért nem kis „irigységgel” tekintünk rá.

A Hájenka kívülről
A Hájenka belülről
A 36-38 fokos augusztusi kánikulában mondani sem kell csöppet kitikkadtunk, ezért már igencsak ideje volt étel és főként ital után néznünk. Természetes vágyaink kielégítésére nem is választhattunk volna más, illőbb helyszínt, mint a Pivnice Hájenkát, a Hrabal házától úgy tíz perc sétára található neves vendégfogadót, amelyet az író kersko-i tartózkodásai során bizony sűrűn felkeresett. A Hájenka a Menzel filmek rajongóinak is ismerős lehet, hiszen itt forgatták le a Hrabal írásból készült Hóvirágünnep című alkotás egyik híres jelenetét. Egy kis gyógyhatású pácolt hermelín és kolbász mellé legurított jó nymburki sört követően úgy éreztük, hogy immáron illő módon megemlékeztünk az egykori író fenoménről. Így nem is maradt már más hátra, minthogy kissé már viseltesebb porcikáinkat visszaküzdjük a nyeregbe és a hazafelé vezető 35 kilométert még letekerjük. A számunkra kissé hosszúra nyúló visszaút során szerencsére még akadt néhány komló alapú folyadék forrás, egész pontosan kerthelyiség ahol további energiához juthattunk. És így a söreink kortyolgatása mellett még további módunk nyílt Bohumíl Hrabal és nagyszerű műveinek felemlegetésére. Sokáig éljen a Mester emléke! Aki kíváncsi Hrabal életének többi részletére annak figyelmébe ajánljuk a két részes cikkünket, amelyeket ITT és ITT olvashat!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése