2012. március 8., csütörtök

Náchod: Ahol egy nagy író és a Primátor született

2012. január elején, életének 88. évében elhunyt Josef Škvorecky a cseh irodalom egyik nagy alakja. Vele nem csupán egy remek egykori ellenzéki író távozott el, de egyúttal elment egy kicsiny, ám annál érdekesebb város híres szülötte is. A Gyávák, a Csoda és a Hétköznapi ítéletek című könyvek szerzője ugyan 1969 óta Kanadában élt, de egykor 1924-ben Náchodban látta meg a napvilágot és gyermekkorát, közte első iskolás éveit is itt töltötte.

Josef Škvorecky

Csehország észak-keleti szegletében, Hradec Královétől mintegy 40 kilométerre, a lengyel határ mellett fekszik ez a nagy múlttal rendelkező városka. A település évszázadokon át őrizte az itt húzódó kereskedelmi, és közlekedési útvonalat. A várban tanyázó katonák oltalma biztonságot vagy éppen pihenőt nyújtott az észak felől érkező kereskedők és más céllal utazók számára.

A városka főtere

Évszázados szerepét már a neve is tükrözi, hiszen jelentése: a hely ahol az országba léphetsz, azaz Csehország kapuja. Ma is igen forgalmas település, ahol hiába egy kis városról van szó, nem ritka a jelentősebb közlekedési dugó. Itt akár összefuthatunk egy-egy Lengyelországba igyekvő vagy onnan hazafelé tartó magyar kamionossal is. Minket például egy igencsak eltévedt sofőrrel hozott össze a sors, aki zavarodottságában még azt is csak nehezen ismerte fel, hogy magyarul adunk tájékoztatást a helyes útról.

Az a "csúnya" környezet

A városka neve először 1254-ben került említésre, de a történelme minden bizonnyal még régebbre nyúlik vissza. Első birtokosa egy bizonyos Hron uraság a Naczeratic családból származott. Ő volt az, aki az első határvárat építette a Metuje folyó völgye felett magasodó hegyfokon valamikor a XIII. század második felében. A hegy lábánál lapuló kis település is ekkor került megerősítésre, és hamarosan túlnőtte eredeti méretét. Ezt követően Náchod gyakran váltotta tulajdonosát, 1316 és 1325 között Luxemburgi János birtokában állt. A huszita háborúkat megelőzően Kundstadt illetve Pogyebrád urak tulajdonolták, majd a háborúkat lezáró Lipany ütközetet követően a városkát Žampachi Jan Kolda huszita kapitány foglalta el. A várost Pogyebrád György a későbbi király 1456-ban csak fegyveres erővel tudta visszaszerezni.

A városka fölött magasodik a vár

A XVI. század jelentette a város fénykorát, ekkor építették át a várat reneszánsz stílusban. A cseh függetlenség végét jelentő fehérhegyi ütközetet követően Salomena Margit (az akkori tulajdonos Smiritzky család utolsó leszármazottja) emigrációra kényszerült.

A népi emlékezet szerint a téli királyhoz csatlakozott, aki menekülése során az utolsó cseh éjszakáját ebben a városkában töltötte. A Károly tér (Karlovo náměsti) utcakövébe ágyazva „ma is láthatjuk” azt a patkót, amelyet a szájhagyomány szerint a bukott király lova hagyott el. A hírek szerint jó szerencsét hoz…de hát mint tudjuk…a szerencse forgandó.


A harmincéves háború során a várost Octavio Piccolomini kapta meg a császárnak tett szolgálatok fejében. A feljegyzések szerint ez az úr értesítette a Habsburg uralkodót a hírhedt Wallenberg árulási szándékáról. Piccolomini a kastélyt 1650 és 59 között egy barokk stílusú résszel bővítette ki, és a korábbi erődből olasz mesteremberek segedelmével fényűző kastélyt varázsolt. Ekkoriban készült el a város első szilárd burkolatú utcája (Kamenice utca), amely a ma is bejárható.

1663-ban csaknem a városka csaknem egésze egy hatalmas tűzvész áldozatává vált, beleértve a mai főtéren álló Szent Lőrinc templom elődjét. Ám szerencsére a tűz csak egy újabb fellendülés kezdetét jelentette. Az olasz építészek által a tűzvész előtt csupán néhány évvel korábban építtetett Városháza épületét 1665-ben újjáépítették. A Piccolomini család egészen 1783-ig birtokolták Náchodot.


A XIX. század fordulóján a kastély és a birtok a Kuron családhoz került, majd 1842-től egészen az 1945-ben bekövetkezett államosításig a Schaumburg-Lippe család vette tulajdonába. A XIX-XX. század fordulóján számos textil gyár alapult a városkában, és nagyrészt ennek köszönhetően a városka népessége csaknem megduplázódott (mára csaknem 21 ezer embernek ad otthont), és fontos térségi adminisztratív gazdasági és kulturális központtá nőtte ki magát.

Városháza
Mászunk, mászunk, de közel a cél

A város központi magját alkotó Masarykovo tér a már említett zsindelyes tetejű, faerkélyes tornyú templom és a Városháza mellett még számos különböző stílusú régi házat, a színházat (a vele egybeépült Hotel u Beránka épületével együtt) valamint a regionális múzeumot rejti. Ha a tér felől akarunk a legrövidebb úton eljutni a kastélyhoz, akkor igazán combizom megterhelő mászásra készüljünk fel. A felfelé vezető megannyi lépcső megtétele közben ne szégyelljünk megpihenni, vagy akár kisebb oxigénpalackot is igénybe venni. Szerencsére, azért ha hosszabb úton is, de kevesebb fáradtsággal, sőt sajnálatos „jó” magyar szokás szerint, akár gépjárművel is eljuthatunk közvetlenül a vár bejáratához.


Visszatérve a gyönyörű kastélyból ne feledkezzünk meg a város másik nevezetes „gyermekéről” a hazánkban is már ismert Primátor sörről sem, amelynek forrását, a helyi sörgyárat évszázados sörfőző hagyományt követően 1871-ben alapítottak. A városka sörgyárában a „gyenge” tízestől egészen a huszonnégyesig (inkább már sörlikőrnek hívható 10% alkohol tartalmú nedű) mindenki kedvére gyártanak finomságokat. Csak a májunkra ne gondoljunk a kóstolgatás közben….habár Hrabaltól már jól tudjuk: „A máj el van gyötörve, de azok a gyönyörű vesék...!”

 








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése