A cseh földek története dióhéjban I. – A kezdetek

A történelem laikus kedvelői számára a cseh földek vagy talán pontosabban fogalmazva a cseh korona országainak története önmagában is rendkívül izgalmas. Ám ha lépésről lépésre feltárjuk a teljes képet némileg meglepve vehetjük észre, hogy az mennyire hasonlít Magyarország történelmére, milyen sok a hasonlóság, a párhuzamosság a két nemzet sorsának alakulásában. Rácsodálkozhatunk arra is, hogy a cseh-morva nemzet és a magyarság között milyen sok közvetlen találkozási pont volt a múltban, melyek többségéről talán nem is hallottunk még eddig. Ezek a találkozások ugyan időnként a kelleténél harciasabbra sikeredtek, de jobbára igen békésen zajlottak. A cseh történelemről szóló cikksorozatunkban lépésről lépésre szeretnénk egy történetet elmesélni, emellett ugyancsak szeretnénk egy-két kisebb sztereotípiát, tévhitet enyhíteni, felszámolni. Mivel lehetetlen feladat lenne valamennyi történelmi eseményről részletesen szólni, ezért egy-egy korszakból igyekeztünk kiragadni az érdekesebb vagy magyar szempontból izgalmasabb történéseket. Ám ez óhatatlanul is áldozatokkal járt így, ha úgy érzik, hogy pár akár fontosabbnak vélt történés kimaradt, esetleg éppen csak megemlítésre került, akkor az nem a véletlen, hanem a kényszer műve.

Előlről

A népeink közötti első találkozásra mindjárt a honfoglalás, a kalandozó őseink letelepedésekor került sor. Ám ezt megelőzően a cseh földeken már számos fontos esemény lezajlott, melyekről érdemes röviden megemlékeznünk. A mai Csehország területe az őskor óta lakott volt, ami nem csoda hiszen elég abba belegondolnunk, hogy akár a karsztterületek barlangjai is kellő védelmet nyújtottak az ősember számára. A legrégebbi településekre utaló maradványok a kora kőkorból (felső paleolitikum), mintegy 22-26 ezer évvel ezelőtt származnak, a mamutvadászatok idejéből. A szép számban fellelhető leletek között az egyik legismertebb a dús keblű, széles csípőjű, de amúgy aprócska Věstonicei Vénusz szobrocska. A világ legöregebb kerámia alakja mindössze 11,5 cm magas és 4,3 cm csípőszélességű. 1925-ben lelt rá Karel Absolon régészcsapata a mai Dolní Věstonice területén, Mikulov városától egy kicsit északabbra, Dél-Morvaországban, a felduzzasztott Dyje folyó mentén. Egy 2004-es komputertomográfiai vizsgálat során a női alak fenekén egy mintegy 10 éves gyermek ujjlenyomatát is felfedezték.

Hátulról

A bronzkorban a barlangok után sorra benépesültek az alacsony, víztől védett halmok (chlum). Prága környékéről származik az ún. úněticei kultúra (i.e. 2300 – i. e. 1600), amely kultúrából szerszámokat, fegyvereket, kultuszszobrokat és bonyolult mintázatú ékszereket tártak fel. A közép-európai kultúra névadója Čeněk Rýzner cseh sebész és amatőr régész volt, aki 1879-ben feltárt egy Unětice melletti temetkezési helyet. A kultúra a cseh földeken jött létre, majd innen terjedt el a mai Németország, Lengyelország, Ausztria és Szlovákia területére. A lapos vagy halomsírokban talált öntött nyakperecek, laposbalták, lapos, háromszögletű tőrök, spirális végű karperecek, korong- és lapátvégű tűk, hajgyűrűk a legjellegzetesebb fémtárgyak. Ekkoriban egy-egy település néhány fából, szalmából és sárból épített házból állhatott.

Egy kelta érme

A bronzkor után következett a vaskor a Bylany-kultúrával (kr. e. 600-tól), később a Puchov-kultúrával (Kr. e. 100-tól). Kr. e. 400-tól kezdve különféle népek felerősödő népvándorlási hullámai érkeztek a térségbe. Közülük elsőként a harcias keltákat érdemes megemlítenünk. A cseh földeken feltárt oppidumok, azaz városias jellegű kelta települések közül egyet rekonstruáltak, amelyet ma Nasavrky település skanzenjében tekinthetünk meg. Az egyik törzsük a Kr.e. 3.-1. évszázadban hódította meg a mai cseh földeket. Erről a Boii nevű törzsről, a boiusok-ról kapta Csehország a latin (Bohemia) és német (Böhmen) nevét. (Bojohemum) Amúgy a Bohemia szót a történelem során maguk a csehek alig használták, inkább csak napjainkra lett népszerűbb az alkalmazása, főként a Morvaországtól való megkülönböztetés céljából. A keltákat már egyáltalán nem lehetett barbár törzseknek nevezni, igen jól szervezett társadalmi berendezkedéssel bírtak. 

Nasavrky kelta települése a terepasztalon. F: Teresa Brazdova

A közelmúltban Hradec Králové közelében fedeztek fel egy bój település maradványait nem kisebb, mint 25 hektáros területen. Ezen méretével az egyik legnagyobb kelta lakott helyek közé sorolható. Az itt feltárt 13000 lelet között arany és ezüst pénzérmék, pazar kerámiák, fémedények, sőt tükrök maradványai mind a kelták fejlettségét (pl. pénzhasználat) bizonyítják.

A Hradec Králové közeli egykori kelta település feltárása. F: L. Němcová

A bójokat német törzsek szorították kelet felé, és telepedtek le a helyükre. Legfontosabb törzseik a markomannok és kvádok voltak, kik erős törzsszövetséget alkotva fenyegetést jelentettek Róma számára. Római csapatok cseh földeket ugyan nem birtokoltak huzamosabb ideig, de a markommannokkal a határvillongások mellett többször komolyabban is összecsaptak. 

I. sz. 178-179-ben a második Markomann háború során Marcus Aurelius császár csapatai behatoltak a mai cseh, pontosabban dél-morvaországi területekre. A római Limes és egy kis erőd maradványait is csak itt, pontosabban a dél-morvaországi Mušovnál, a Dyje-Svratka-Jihlava folyók összefolyásánál lelték meg. A rómaiak a terület későbbi fejlődésére összességében nem voltak hatással. A markommannok egy része végül a folyamatos népvándorlási hullámok miatt nyugatra vándorolt, és ott egybeolvadt a bajorokkal, mások maradtak és az érkező népek részeivé váltak. Ezek a keletről jövő vándorló törzsek az V-VI. században elsősorban a Visztula középső, Dnyeper alsó folyásánál lévő ún. szláv őshazából érkeztek. Egyik csoportjuk nyugati irányba fordult Bohemia, Észak-Pannónia és Kelet-Germánia felé, és belőlük kerültek ki a mai csehek ősei.

Ilyen lehetett a mušovi római erőd egyik épülete

A kadovi „aranyos” Szent Vencel-templom

Csehországban járva sokszor érdemes megállni egy picinyke településen is, amely egy-két gyönyörű helyi értéket rejt, vagy éppen pont ellenkezőleg villant fel az arra járóknak. Vegyük példaként Kadovot, ezt a dél-csehországi települést Blatná környékén, melynek temploma a napfényben gyönyörűen csillogó és hívogató aranyló templomtornyával állít meg minket. És ha már megálltunk, akkor egy picit sétálunk is a Szent Vencelre szentelt templom körül.

A település kora gótikus temploma a XIII. század második feléből származik, és az egykori erőd közelében épült. 1765-ben fejezték be késő barokk stílusú rekonstrukcióját. Ma a téglából épített, de fazsindelyes tetejű templom értékes külső és belső értékkel bír, beleértve a pompás boltozatokat és a tetőszerkezetet. A belső berendezés a XVIII. századból származik, nem meglepő módon barokk stílusú, az orgonája 1768-ban készült. Számos kőből készült gótikus sírkövet is találunk itt, mivel körülötte egykor temető volt, amelyet egy fennmaradt kőfal és kapu szegélyezett.

A falu jelenlegi temetője pár száz méterre van, bejáratánál egy impozáns, 1856-ban épített kápolna áll. A település környékén számos neves gránitkő is található, melyekhez legendák is fűződnek. Az egyiknél például maga Szent Adalbert is megpihent egykor.

Temetőkápolna

A tábori csokoládé és marcipán múzeum

A dél-csehországi Tábor városának történelmi központjában (Kotnovská 138) található egy hely, amely szó szerint megédesítheti ott tartózkodásunkat. Ebben a speciális múzeumban ugyanis megismerkedhetünk a csokoládé és a marcipán történetével és elterjedésével, az alapanyagok termesztésével, feldolgozásával, valamint a finom késztermékek elkészítésével, továbbá a cseh csokoládégyártás történetével.

Akinek ez kicsit száraznak tűnik, az se aggódjon! A 2012-ben alapított múzeum igen látványos! A több mint 1000 m2 alapterületen működő csokoládégyárat, marcipán figura készítést, Tábor városának marcipán főterét láthatjuk. Ugyancsak viszontláthatjuk a klasszikus cseh mesefigurákat, Barbie babákat, sőt még Jaromír Jágr, a világhírű cseh jégkorongozó életnagyságú marcipán szobrát is. Ha még ez sem lenne elég csábító, kényeztetésül finom csokoládékat, forró csokoládét és kávét kóstolhatunk, aki pedig szeretné elkészíteni a saját marcipán figuráját, az a kreatív műhelyben erre is kap lehetőséget. Akik komolyabban érdeklődnek a csokoládé és marcipán készítés iránt, azoknak lehetőségük van a honlapon meghirdetett workshopokon való részvételre.

A belépő: 220 CZK (felnőtt); 160 CZK (nyugdíjas); gyerekek 1 méter magasságig ingyen látogathatják, 750 CZK (családi jegyek). A kézműves műhelyben a kóstolójegy is kapható 30-50 CZK ellenében. Csoportos látogatás is lehetséges. A látogatáskor különböző „tapasztalat” csomagok közül is választhatunk 230-550 CZK ellenében.

Nyitva tartás: szeptember - június: 09.00-17,00, július – augusztus: 09.00 - 19.00. Részletek: http://www.cokomuzeum.cz/

Chudobín, a háromtemplomos minifalu

Csehországi utazásaink során imádunk letérni a főutakról, amelyek természetesen kiválóak a távolságok gyors megtételére, ám így sokszor csak elsuhanunk az igazi érdekességek, furcsaságok, ritka értékek mellett. Mi is így jártunk volna, ha az egyik, Lošticében, a kvargli szülővárosában tett látogatásunk után egyenesen Olomoucba rohantunk volna. De szerencsére nem így tettünk. Ugyanis Bílá Lhota kissé még lepusztult kastélya, és szép kertje megtekintését követően Litovel felé vettük az irányt. Ahogyan közeledtünk, jobbra egy Csehországban szokatlan templom képe bukkant fel a közelben. És ha már úgyis a „kalandozó magyarok üzemmódba” kapcsoltunk, miért ne néztük volna meg egy kicsit tüzetesebben az épületet és magát a települést. Mondhatnánk, hogy az épület eléggé unortodox kupolával és színes tornyokkal rendelkezik, de mint kiderült, pont ellenkezője az igaz. Ugyanis az ominózus vallási építmény a Kostel sv. Cyrila a Metoděje nevet viseli, azaz egy a Szent Cirill és Metód hittérítők után elkeresztelt ortodox templom. Mint megtudtuk, nem sokkal a második világháború előtt, 1934-35-ben emelték Andrej-Vsěvolod Kolomacký külső-belső tervei alapján.

Az ortodox,

Miközben alaposan körbejártuk az épületet, feltűnt, hogy a Chudobín nevet viselő település még további érdekességeket is rejt, így nekiálltunk bejárni. A település főutcáján haladva hamarosan egy másik, szintén érdekes kupolájú templomra bukkantunk, amelyet a Csehszlovák huszita egyház emelt 1923-25-ben. 1966-ban idehozták az olomouci Vörös (evangélikus) templom orgonáját. Érdekes, hogy a csekély lakosságú településen a két világháború között milyen aktív és feltehetően heves vallási élet lehetett, mely új templomok építését eredményezte.

a huszita

De ezzel a huszita templommal még nem ért véget az amúgy nagyon pici Chudobín épített öröksége, ugyanis a falu túlsó végén áll az egykori nemesi kastély és közelében a falu harmadik temploma, a Szerafikus Szent Ferenc, vagy ahogyan mi jobban ismerjük Assisi Szent Ferenc katolikus templom. A három templom közül ez a legrégebbi, 1714-ben emelték, de helyén már a huszita háborúk idején is kápolna állt. A XIX. században a kastély átalakításával együtt építették át a mai formájára.

és a katolikus. (F: Kinar)

A három templommal, de mindössze csak alig 220 lakossal büszkélkedő Chudobín valójában már nem egy önálló település, pár évtizede (egész pontosan 1980 óta) a közeli városhoz, Litovelhez tartozik, ám igen hosszú történettel bír. Első írásos említése még 1200-ból származik. Egy kisebb uradalom központjaként a XIV. században erőddel is rendelkezett, és ezt alakították át évszázadokkal később kastéllyá. A régi épületet a XVII. században barokk stílusban építették újjá. 1847-ben viszont egy új (neo-) pszeudo-reneszánsz stílusú kastélyépületté varázsolták át. A kastélyhoz egykor még sörfőzde is tartozott, de ez a XIX. században bezárt. A kétszintes, négy szárnyú épület sarkait kerek tornyok díszítik. A kastélyt természetesen egy nagyobbacska kert egészíti ki, valamint egy Nepomuki Szent János-szobor. A kastély ott jártunkkor nem mutatta élet nyomát, régebben szállodaként üzemelt.

A kastély

A települést a három templomán és kastélyán kívül a helyi védett természeti értékei teszik teljessé. Az itt élő denevérkolóniája ugyanis különlegesen értékes. Érdekességként még megemlíthetjük, hogy 2020 ban a COVID-19 vírusjárvány kirobbanásakor a hatóságok számos morva település, köztük Chudobínt is lezárta két hétre. Se ki, se be nem lehetett menni.

Védett denevérek

Faluvége Litovel felé

Jošt / Jobst, a „morva király”

Tíz éve már, hogy Jaroslav Róna, a kiváló cseh szobrászművész rendhagyó lovasszobrát felállították Brno nevezetes Morva terén (Moravské náměstí). Ahogyan több cseh művésztől is megszokhattuk, úgy Róna is szabadon szárnyaló fantáziával alkotta meg a lovat és lovasát, az egyik kezében zászlós lándzsát, a másikban pajzsot tartó, középkori páncélt viselő alakot. A mű hőse persze lehetne akár a paci is, de itt most a főszereplő a vasruhába öltözött személy, aki nem más, mint Jošt, „morva Jobst”, Jodok (Jodók), németül Jobst von Mähren, vagy magyarosan Józsa. Most ismerkedjünk meg Jošt/Jobst történelmi alakjával, amivel kiérdemelte a szobrát a morva fővárosban.

Lovasszobor a Morva téren

A morva hercegnek is hívott Jobst nagybátyja nem más, mint IV. Luxemburgi Károly, a csehek leghíresebb és leginkább becsben tartott királya volt, akinek köszönhetően Prága a XIV. században fénykorát élte. Jošt maga 1354-ben született Brünnben, édesapja Jan Jindřich (János Henrik) morva őrgóf, míg édesanyja Markéta Opavska (Troppaui Margit) volt. Így minden adott volt ahhoz, hogy tisztes „karriert” fusson be a cseh nemesek között. Amikor 1375-ben az apja elhalálozott, a morva őrgrófi címet nem örökölte automatikusan, hanem a két testvérével is meg kellett (volna) rajta osztoznia. Ez a testvérek közötti feszültségekhez vezetett, de a fiatalabb fivér Jan Soběslav (János) és Jošt az ősi vagyon felosztásáról megállapodott egymás között, melyet IV. Károly maga is jóváhagyott. Jánost amúgy ne keverjük össze a másik szintén János nevű féltestvérrel, aki az olmützi püspök és aquileai pátriárka címet is birtokolta az egyházon belül, de ez más történet. A „János probléma” így megoldódott (főleg annak 1382-83 körül bekövetkezett halálával), ám Jošt és a másik őrgróf testvér Prokop közötti feszültségek a következő 25 évben a rövid távú érdekek mentén hol csökkentek, hol egészen a nyílt háborúskodásig fajultak el. 

1383-ban immáron az apjától a trónt megöröklő új király, IV. Vencel Joštot nevezte ki Olaszország birodalmi fővikáriusává, a római király képviselőjévé az olasz birodalmi birtokokon és ezzel jelentős politikai és gazdasági hatalommal ruházta fel. Jošt és Prokop közös pénzügyi támogatással a magyar trónra segítette Luxemburgi Zsigmondot, aki ezzel alaposan el is adósította magát. Zsigmond még Brandenburgot is elzálogosította nekik, ám törleszteni nem tudott, így a területtel együtt a brandenburgi őrgrófi cím és egyben a hét közül az egyik választófejedelmi szavazati jog is Jošthoz került (1390 közepén).

Jošt azonban nem szeretett volna itt megállni, sokkal nagyravágyóbb célkitűzései voltak, amelyek eléréséért hajlandó volt a küzdelemre és persze a cselszövésre is. Ezért tevékenyen segítette a cseh főnemesek (Panská jednota) királyellenes lázadó szövetségét, akik elégedetlenek voltak az inkább a kisnemeseket támogató IV. Vencel uralkodásával. Ennek a küzdelemnek a fordulatos eseményeiről most nem szólunk, de az Urak Egysége a végén lényegében sikerre jutott. Jošt eközben a korabeli pletykák szerint megszervezte a király testvérének (Jan Zhořelecky, avagy Görlitzi János) megmérgezését, de erre azért mérget nem vennénk.

Főhősünk életében nem volt rest lavírozni az egyes szembenálló felek között és hol az egyiket, hol a másikat támogatta a küzdelmében, így a célorientált köpönyegváltás sem hiányzott a repertoárjából. Előbb Zsigmond pártján állt, de ráérezve a lehetőségre átpártolt IV. Vencelhez. 1410 szeptemberében Vencel hatalmában annyira meggyengült, hogy helyette a választófejedelmek egy új német-római királynak Zsigmondot választották meg. De ezt a szavazást később megismételték, mivel először csak kisebbségi döntés született. Ekkor viszont már a címre ugyancsak jelölt és Vencellel ebben egyezségre jutott Joštra adták a legtöbb szavazatot. Így ért el Jošt a csúcsra, amelyen azonban csak nagyon rövid ideig, 1410. október 1-től 1411. január 18-ig tartózkodott. Ekkor ugyanis Brno várában (Špilberg) hirtelen elhalálozott, így a trónt ugyancsak a magáénak valló Zsigmonddal való csatározások már elmaradtak. Életében két alkalommal nősült meg, de utóda és örököse nem született, így ezzel vége is szakadt a morva herceg történetének. Ha Brnóban járunk feltétlenül nézzük meg, a morva főváros immáron egyik szimbólumává vált lovasszobrot és ne felejtsünk el a ló két mellső lába között felfelé tekinteni. Rónának köszönhetően meglepő, pajzán és mulatságos látványban lesz részünk!

Karel Absolon, a cseh régészet és barlangászat nagy alakja

65 évvel ezelőtt hunyt el Karel Absolon, a tudós, aki a 20. század elején rendkívül fontos szerepet elsősorban a morva földek régészeti múltjának és természeti értékeinek feltárásában és népszerűsítésében. Nevét nemigen hallhattuk itt Magyarországon és félő, hogy Csehországban is csak egyre kevesebbeknek rémlik a neve. Pedig emlékét érdemes megőrizni nem csak a helyiek, hanem a morva barlangok szerelmeseinek is.

Karel Absolon

A foglalkozására nézve elsősorban régész, de emellett paleontológus (azaz ősmaradvány kutató) valamint szpeleológus (magyarul barlangkutató) munkásságával erőteljesen hozzájárult a közép-európai régészet fejlődéséhez. Absolon 1877. június 16-án született Boskovicén, Jindřich Wankel, a szintén igen neves régész-szpeleológus unokájaként. A nagypapa elsősorban a Morva-karszt barlangjainak a feltárását végezte az 1850-es és 60-as években, ezzel lerakva a cseh paleontológia alapjait is. Ezért talán nem is olyan nagy csoda, hogy az ifjú Karel is a természettudományok iránt kezdett érdeklődni, és ennek köszönhetően a brünni gimnáziumi tanulmányait követően a prágai Károly Egyetemen zoológiát később földrajzot tanult. 1907-ben ez utóbbi téren docenssé habilitált. 1908-22 között 10 balkáni expedíción vett részt, majd érdeklődése a dolní věstonicei régészeti lelőhely feltárására fordította. Több alkalommal szervezett oda feltárást és persze erősen népszerűsítette a helyet, ahol 1925-ben a csapata megtalálta a híres dolní věstonicei vénuszt, ezt a kicsiny, ám több, mint 25 ezer évvel ezelőtt készített szobrocskát.

Absolon dolgozószobája

1927-től a Károly Egyetem professzora lett és figyelme immáron a Morva-karszt barlangjaira, többek között a híres Macocha szakadékra összpontosult. A Punkva-barlangon keresztül sikerült elérnie a szakadék alját, majd 1933-ban pedig hajóval a felszínről is elérhetővé tette a Macochát. A Macocha szakadék leírása, tudományos elemzése példaértékű volt, de emellett a morva barlangrendszer több más ágát is felfedezte, sok sejtése később igaznak bizonyult. Sajnos a régészeti gyűjtéseinek túlnyomó többsége Mikulovban a második világháború végén a harcokban megsemmisült. De ami szerencsére megmaradt, az egy 20 ezer képet tartalmazó paleontológiai atlasz. Ugyan élete vége felé támadások érték a munkái kapcsán, de ő volt az, aki végképp megalapozta a cseh régészek, barlangi kutatók hírnevét. 1960. október 6-án hunyt el Brnóban majd tiszteletére egy évvel később az olasz Alpokban egy újonnan feltárt barlangot neveztek el róla. Ma a Morva Múzeumban megtekinthető az egykor az intézményben is munkálkodó Karel Absolon dolgozószobája. 

Absolon emlékérme

A leggazdagabb csehek…9 évvel később

2016-ban írtunk egy cikket a Csehország, nem csak Prága oldalunkon a legtehetősebb csehekről. Azóta eltelt 9 év így gondoltuk talán érdekes lehet megnézni, hogy miként változott meg a helyzet. Kik kerültek ki a leggazdagabb csehek köréből és kik lettek az új „kőgazdagok”? A listához annak idején és most is az amerikai Forbes Magazinban megjelent adatokat vettük alapul, így ha pár millió dolláros tévedés lenne a cikkünkben a valósághoz képest arról nem mi tehetünk. De félre tréfa, lássuk az anyagiakban legkevésbé szűkölködő cseheket.

Renáta Kellnerová

A brnói vörös templom

Brünn (Brno) óvárosa a szakrális építmények valóságos paradicsoma. Bármerre is járunk a történelmi óvárosban lépten nyomon impozáns templomokra bukkanhatunk. A dombtetőre épült Szent Péter és Pál katedrális, a város egyik szimbóluma ugyan szó szerint kiemelkedik közülük. Ám rajta kívül összesen nyolc templom ékesíti csak a belvárost, s köztük számos bír kiemelkedő jelentőséggel. Az óvárosi „kilencek„ között akad egy, amely már a színével is kitűnik a többi közül. Ez az ún. „Vörös-templom”, hivatalos nevén a Jan Amos Comenius-templom.

1867

Cseh Filmkarnevál 2025: Az új évtized elkezdődött!

A kortárs cseh-szlovák filmművészet legizgalmasabb és legfrissebb alkotásaival jelentkező Cseh Filmkarnevál 2025. február 5 – 9. között várja újra nézőközönségét. A budapesti Cseh Centrum által hagyományosan februárban megrendezett cseh filmszemle immár tizenegyedik éve várja a nézőket megszokott helyszínén, a Toldi moziban. Az esemény szakmai partnere a Budapest Film. A Cseh Filmkarnevál főtámogatója a kezdetektől a Staropramen. 

Napajedla kastélya

Kelet-Morvaországban Zlín közelében, az Alsó- és Felső-Morva völgy határán fekszik Napajedla városa, mely érdemtelenül csak ritkán kerül a magyar turisták célpontjai közé. Az 55. számú, a települést az ipartelep kivételével teljesen elkerülő úton haladva maximum egy pillantást vetünk a Morva (Morava) folyó túlpartján, annak teraszain elhelyezkedő városkára. Ám a Szvatopluk híd közelében járva, a Fatra gyárral szemben így, menet közben is feltűnik egy nagyobbacska, impozáns épület, a városka kastélya.

Napajedla kastélya

Žizka, víz nélküli hídja

Dél-Csehország telis-tele van kisebb-nagyobb meglepetésekkel. Egy nyári kerékpártúránk során az egyik kellemes strakonicei campingből elindulva Horaždovice városa felé tartottunk. Előbb bicajainkkal áthaladtunk Katovicén (nem keverve össze a lengyelországi Katowice csöppet nagyobb városával) majd Dolní Pořiči felé közelítettünk. Egy grafitbányájáról is ismert helyi domb mellett elhaladva egy kicsi, átlagos vasbeton hidacskán átkeltünk a közelben az Otava folyóba torkolló keskeny Březovy patakon. Ám utunkat folytatván pár tíz méter múlva egy meglepően impozáns méretű, gyönyörű boltíves kőhídra bukkantunk. Híd víz nélkül, micsoda meglepetés! Miért is? És egyáltalán ki is építette ezt a patak nélküli építményt?

Žižka hídja

Ahoj! – Egy köszöntés története

Csehországban járva az udvariasság jegyében érdemes megtanulni az alapvető köszöntéseket. A dobre ráno / dobrý den / dobrý večer hármason, azaz a jó reggelt / jó napot / jó estét trión kívül még a dobrou noc (jó éjszakát) kifejezést is vegyük fel a repertoárunkba. Távozáskor pedig vagy a kissé nyelvtörő Na shledanou (Viszontlátásra) kifejezést használjuk vagy annak a rövidített nashle (naszhle) formáját. Ám ha már otthonosabbá válik számunkra a cseh föld és kezdünk összemelegedni, összebarátkozni a szállásadónkkal, szomszédunkkal, a sarki kocsmárossal akkor jöhet az addigra már oly sokat hallott köszöntés: Ahoj! Nem, természetesen nem tévedtünk el és nem hagytuk el a szárazföldet, nem szálltunk tengerre. Ez a hajós köszöntés az informális cseh SZIA! De honnan is ered az ahoj szó, és mikor is terjedt el Csehországban? Íme egy kis háttérinformáció.

Nyitott napok a cseh múzeumokban, kastélyokban!

Ugyan még csak július utolsó napjaiban járunk, de már időben szólunk, szeptember első napjaiban a megszokottnál is érdemesebb Csehországot felkeresnünk! Jöjjön egy kis programajánló.

2024. szeptember 7. és 15. között Csehországban rendezik meg a European Heritage Days, azaz a Kulturális Örökség Napjai programsorozatot. Ezen a különleges héten fokozott figyelem fordul a régészeti, építészeti, szakrális, művészeti vagy éppen a múszaki történeti értékekre illetve ezek nagyközönség előtti bemutatására. Az akcióban országszerte várhatóan mintegy 800 állami tulajdonú, kezelésű kastély, vár, templom, kolostor, múzeum, galéria, régészeti feltárás, színház, kert, régi épület, bánya, gyárépület, régi sörfőzde stb. vesz majd részt. És ami külön kedvezmény, hogy ezek jelentős része ezen a héten teljesen ingyen lesz látogatható. A résztvevők pontos listáját még később közlik, de várhatóan tele lesz izgalmasabbnál izgalmasabb helyszínnel. A hét folyamán számos kisérőprogram is lebonyolításra kerül így akár koncerteken, egyedi kiállításokon, vásárokon is részt vehetünk. Időzítsük hát első vagy soron következő csehországi látogatáunkat erre a hétre és használjuk ki a Kulturális Örökség napjai programsorozata adta különleges élményeket. 

Miasszonyunk plébánia templom és harangtorony – Vimperk

 Vimperk városában a Szabadság (Svoboda) nevet viselő, nyugat felé emelkedő főtér alsó, keleti sarkán áll a Miasszonyunk-plébániatemplom és mellette a város egyik meghatározó látványeleme, a harangtorony.

A Chebi (regionális) Múzeum avagy hol áll Wallenstein lova?

Cheb (egykori német nevén nevezve Eger), Csehország egyik legrégebbi városa, amely fontos szerepet játszott az ország történelmében. A történelmi belváros középkori hangulata megragadó, a szűk utcákon sétálgatva és a hatalmas főterére kilépve a régmúlt idők gazdagságról tanúskodó szép épületekben gyönyörködhetünk.