Lóvasútra fel!

1828 szeptember 30-a nevezetes napként vonult be Dél-Csehország fővárosa, a sörgyárairól, csodás főteréről, Sámson kútjáról, Fekete-tornyáról vagy akár KOH-I-NOOR Hardtmuth ceruzagyáráról is híres České Budějovice történelmébe. Sőt, ami a „Zöld ág” vendéglő szomszédságában kezdetét vette az akár mérföldkőnek is nevezhető a kontinentális Európa közlekedésének históriájában. Ekkor indult útjára az első vágányon közlekedő lóvasút, mely a városból dél felé elindulva előbb áthaladt a Šumava hegység hegy-völgyein, majd útja osztrák területekre vezetett. A vonal első szakasza Kerschbaumig tartott, de pár évvel később, 1832 május elsején I. Ferenc császár és becses neje jelenlétében átadták az immáron Linzig kiépített vasutat.

 

Az első kontinentális európai lóvasút

A vonal teljes hossza így csaknem elérte a 129 km-t. Az 1106 mm-es nyomtávú sínpárokon egészen 1870-ig húzták az igavonó lovacskák a sóval, mint legfőbb szállítandó termékkel megrakodott, majd később az utasokkal megterhelt kocsikat. 1857-ben nem kevesebb mint 660 ló alkotta a korabeli „flottát”, melyek többsége a Noriker és Pinzgauer nevú erős hegyi lófajtákból kerültek ki. Csak elképzelni tudjuk, hogy mennyire kemény feladat lehetett a számukra az összesen közel 100 db kocsi vontatása a helyenként 10-12%-os lejtőkön/emelkedőkön. A sószállítmányok átlagos szállítási sebessége 4 km/óra volt, és naponta úgy 10 órán át haladtak. Az így megtett 40 km, mint teljesített táv a mai viszonyok között ugyan megmosolyogtatónak mondható, de akkortájt ez nagy teljesítménynek számított.

1870-re az állati erőt végleg felváltott az addig fokozatosan teret nyerő gőzzel meghajtott mozdonyok és vasúti szerelvényeik. Az egykori vasútvonal egy része még a mai napig is megtekinthető, akárcsak a történetét bemutató a budějovicei Muzeum koněspřežky, azaz Lóvasút múzeum.