Hustopeče, a mandula városa

A Csehországba gépkocsival utazó magyar honfitársaink Brnóba, Prágába vagy éppen Olomoucba igyekezvén csak igen ritkán térnek le a D2-es autópályáról. Talán nem is sejtik, hogy Brno és a cseh-szlovák határ között mintegy félúton, a sztráda közvetlen közelében fekvő Hustopeče városkája mennyi érdekességet is rejt, melyekért érdemes akár csak egy rövidke kis kitérőt is tenni. A város egyike Dél-Morvaország legöregebb településeinek, hiszen az első írásos emlékek szerint a XIII. században alapították. Birtokosa a kora XIV. századtól a XVI. század második feléig a brnói Králová kolostor volt, majd 1572-ben jött el a várva várt pillanat, a település II. Miksa német-római császártól (I. Miksa magyar király) városi rangot kapott. Az ekkortájt megalkotott címere a mai napig fennmaradt. A város egészen 1848-ig a híres-neves Liechtenstein család birtokában állt, majd ezt követően vált a térség egyik alközpontjává.

Hustopeče főtere a Városházával

Brno felől az autósztrádával párhuzamosan futó 425. számú úton a városka felé közelítvén meglepő látványban lehet részünk. Az elénk táruló kép arról árulkodik mintha a városka magjában a régi templom közelében egy újabbat is felépítettek volna, ám ez csak félig igaz. Hustopeče főterén valóban magasodik egy 1994-ben emelt Szent Vencel és Bohémiai Szent Ágnes-templom (a korábbi gótikus templom tornya 1961-ben összeomlott, ezért az épület egészét lebontották), ám a másik, régebbi torony nem egy templomhoz, hanem a városka 1906-ba épült Városházához tartozik. A neo-reneszánsz mellett azonban valódi korabeli reneszánsz építészeti emléket is fellelhetünk, mégpedig az első tulajdonosa után Synku-háznak hívott, 1579-ben épített épület formájában.

 

Synku-ház

A gyönyörűen felújított árkádos, több szintes ház, udvarán egy eredeti kúttal ma történelmi boros pincének (állandó Borkiállítással), s a Városi Múzeum és Galériának ad helyet. A városban még egynéhány helyen bukkanhatunk a reneszánsz építészet nyomaira, de a nevezetesebb látványosságok között még az 1736-ban állított Pestis oszlopot, valamint az oroszlán-delfin-morva jelkép-város címer és Tritón díszítésű XVI. századi Žumberák szökőkutat emelnénk ki.

Az élesztő szobra

Hustopeče Mikulovval és Znojmóval együtt a Morva borvidék egyik meghatározó városa, ahol a szőlőtermesztés és borászkodás története a XIII. századra nyúl vissza. A városban ma is számos boros pincét, szőlőültetvényt, borszaküzletet, borozót találhatunk, ahol megkóstólhatjuk a helyi szőlőfajtából (André) készült borokat. A már említett Synku ház udvarán 2007-ben még egy homokkő szobrot is emeltek a hetvenezredszer sarjadó borélesztőről.

Az új templom

A mandulás, háttérben a várossal

Szőlő ide, bor oda, Hustopeče mégiscsak a manduláról a legnevezetesebb, hiszen itt található Csehország legnagyobb mandulás kertje, pontosabban kertjei. A mandula csehországi termesztésének története a XVII. századra nyúl vissza, de nagy sikersztorit természetesen ne várjunk. Az alapvetően erősen melegigényes mandulát inkább csak elszórva ültettek, és többnyire termést nem is hozott. A kommunista érában (1949-től kezdve) persze a „magyar narancshoz” hasonlóan kisérletet tettek a mandula csehszlovákiai termesztésére is, így hatalmas lendülettel, erőt nem kímélve több, mint 50 ezer (!) mandulafát ültettek a Hustopeče környéki domboldalakon. De hiába az ekkortájt már a helyi hűvösebb klímát egy fokkal jobban toleráló mandulafajtáknak, ahogyan az várható volt, a mandulatermesztés csúfos kudarcba fulladt.

Kilátó a mandulásban

Az 1960-as években már 185 hektár területen próbálkoztak ám ekkor már rádöbbentek a totális sikertelenségre. Így az elkövetkező 20 évben a mandulakertek többségét felszámolták, és csupán kettő maradt fenn. Ám ezekkel sem törődtek túlságosan, így magukra hagyva teljesen elvadultak, s invazív gyomnövények telepedtek meg a fák között. A háborítatlanságból azonban előny is származott, hiszen ennek köszönhetően számos védett növény, pl. ritka orchideák is megtelepedtek, és fennmaradtak a területen. Az 1,7 illetve 2,7 hektáros mandulásokat hosszú idő után, a 2000-es évek végére a városnak sikerült tulajdonba vennie, és nyomban nekilátott a rendbetételéhez. A gyomnövényeket eltávolították, információs táblákat telepítettek, kijelöltek egy gyalogos-kerékpáros tanösvényt, sőt egy kilátó tornyot is építettek. Így a minden március végén csodás rózsaszínű virágba boruló mandulások (több mint 1000 fa) mára a város turisztikai nevezetességei lettek.

A Hradní söröző-sörfőzde

Mindenkinek csak ajánlani tudjuk, hogy keressék fel Hustopeče városát, tegyenek egy sétát a városközpontban, egy kis túrát a mandulásokban, és térjenek be a borászatok egyikébe, vagy éppen a pár éve működő pazar helyi sörfőzde-sörözőbe. (Szerkesztői megjegyzés: ez utóbbi sörfőzde sajnos a COVID járvány idején, 2021-ben bezárta kapuit.)