75 éve történt: Operation Anthropoid, „az emberszabású hadművelet” III. rész. - A megtorlás

Folytatjuk az Operation Antropoid avagy a Heydrich elleni merénylet 75. évfordulójáról szóló cikksorozatunkat. Magáról a merényletről az első részben ITT, az előzményekről pedig a második részben ITT olvashatnak. Most pedig következzék a merényletet követő tragikus eseménysorozat rövid felvázolása:


Jan Kubiš és Jozef Gabčík

1942. május 27-én a merénylet színhelyéről elmenekülő Jan Kubiš, Jozef Gabčík, és Josef Valčík azt vélte, hogy akciójuk teljes kudarcot vallott. Reinhardt Heydrichet ugyan megsebesítették, de a sérülései elsőre nem tűntek életveszélyesnek. Egy cseh nő rohant a német tiszt segítségére, megállított egy teherkocsit, melynek platóján a sebesültet beszállították a közeli Bulovka kórházba. Az orvosi vizsgálatok súlyos, de nem életveszélyes állapotot diagnosztizáltak. A gránát repeszei felsértették a lépet (ezt a szervét el is kellett távolítani), sérülést okoztak az egyik tüdő lebenyben és a rekeszizomban, de a műtétet követően Heydrich egészségi állapota stabilizálódott. Heinrich Himmler a náci Németország második embere saját orvosát, Karl Gebhartot küldte Heydrich gyógyítására, Theodor Morell, Adolf Hitler személyi orvosa pedig egy új antibiotikum használatát javasolta. Ezt azonban Gebhardt elvetette, mondván, hogy a beteg állapota így is napról napra jobb. Június 2-án Himmler személyesen is felkereste, és beszélt a lábadozó Heydrichhel, de a távozását követően a beteg hirtelen rosszabbul lett, kómába esett, és június 4-én elhunyt. A boncoláskor a halál okaként fertőzést állapítottak meg, amelyet feltehetőleg a gépkocsi lószőr kárpitjának egy darabja okozott, amely a robbanáskor került mélyen a sebesült testébe. Heydrich első temetési ceremóniáját a Prágai Várban tartották, majd Berlinbe szállították, ahol Adolf Hitler búcsúztató beszédével megtartott díszszertartás keretében helyezték el végső nyughelyére. Ám a történetnek ezzel korántsem lett vége, sőt a tragédiák sorozata csak most kezdődött el.


Szent Cirill és Metód-templom
A gránáttól súlyosan megsebesülő Kubiš, valamint Gabčík és Valčík mindeközben menedékházban bújtak meg egy ideig. Amikor a merényletet követően a német rendfenntartó és katonai jelenlét felerősödött felmerült a más búvóhely keresése. A rendőri jelenlét és a besúgók serege miatt esélyük sem volt a főváros elhagyására, ám az ortodox egyház segítségével a prágai Szent Cirill és Metód-templomban (akkori nevén Karel Boromejsky-templom) találtak menedéket, együtt más akciók végrehajtására küldött, illetve a Heydrich elleni támadás kidolgozásában résztvevő ejtőernyős társaikkal. Vélhetőleg örömmel konstatálhatták, hogy a félresikerültnek hitt műveletük végül csak célba ért, ám az öröm ekkora már nem lehetett teljes. Az ekkortájt még erejének teljében levő náci gépezet ugyanis teljes erőből sújtott le.
 

A lidicei mészárlás
A merényletet követően azonnal kezdetét vette az ún. Heydrichiade, a merénylők utáni intenzív nyomozás és megtorlás. A rendészeti állományt teljes készenlétbe helyezték, és már a merénylet után pár órával elindult a kegyetlen vadászat. Országszerte százakat vettek őrizetbe, majd a kihallgatásukat, kínvallatásukat követően azonnal ki is végezték őket. Fiatalkorúakat, terhes anyákat, lényegében bárkit halálba küldtek, akiről azt feltételezték, hogy az ejtőernyős kommandósokat segítették, tudtak róluk vagy akár valamilyen formában kapcsolatban álltak a csehszlovák emigráns kormánnyal, az ellenállással. Kivégezték Alois Eliášt a protektorátus korábbi miniszterelnökét is, aki támogatta az antifasiszta mozgalmakat. Amikor Heydrich meghalt a megtorlás még egy további szintet ugrott. Adolf Hitler első haragjában tízezer cseh értelmiségi kivégzését fontolgatta. Egy félreértelmezett levél alapján, azt feltételezve, hogy a merénylők Lidice kicsiny falujában bujkálnak, már május 28-án letartóztattak több embert, akik soha nem tértek haza, majd június 10-én a település valamennyi felnőtt férfi lakosát a helyszínen kivégezték, a nőket és gyerekeket pedig egymástól elkülönítve koncentrációs táborokba vitték. Magát a falut felgyújtották és szó szerint a földdel tették egyenlővé. A lidicei mészárlásról a rádióban is beszámoltak, természetesen az elrettentés szándékával.


Karel Čurda
Ám a Gestapo hiába hallgatott ki sok ezer embert, hiába voltak a tömeges kivégzések, egyelőre nem értek célt. A németek időközben azonban taktikát változtattak, a korbács mellé a mézesmadzagot is felvették eszköztárukba. Meghirdették, hogy a nyomravezetőnek és családjának teljes amnesztia, sőt vérdíj jár, és ez a lépés már sikeresnek bizonyult. 1942. június 16-án az Out Distance nevezetű ejtőernyős szabotázs alakulat egyik tagja, Karel Čurda, aki közvetlen kapcsolatban állt Gabčíkékkal úgy döntött, nem áll tovább ellen a kísértésnek, és feladja a társait. Egy millió német birodalmi márkáért és új személyazonosságért (új neve Karl Jerhot lett) cserébe alkut kötött a Gestapoval, és elárulta a tartózkodási helyüket. Június 18-án az SS alakulatokkal kiegészülő Gestapo elképesztő erőkkel vonult fel a rejtekhelyükhöz, összesen majd 750 fegyveres vette körbe a prágai templomot, ahol ekkor Jan Kubiš, Josef Gabčík és Josef Valčík mellett Josef Bublík, Jan Hrubý, Jaroslav Švarc és Adolf Opálka ejtőernyősök is tartózkodtak. Az ostrom kezdetét vette a templom épületében ahol a támadók meglepetésére hosszú és felettébb heves tűzpárbaj bontakozott ki. Az ostrom első részének végén a lőszereikből is kifogyó, sebesült Bublík és Opálka, hogy elkerüljék a fogságba esést inkább önkezükkel vetettek véget életüknek. Jan Kubišt ugyan még élve fogták el, de a kórházba érve belehalt a gránátok és golyók okozta sérüléseibe. A támadók igen komoly veszteséget szenvedtek, összesen tizennégyen meghaltak, huszonegyen pedig megsebesültek.


Az utolsó menedék
A kazamata elárasztása
A kegyetlen tűzpárbajt a négy még életben maradt cseh katona, köztük Gabčík a templom kazamatáiból hallgatta, egészen az utolsó fegyverdörgésig. Az átmeneti csend persze nem hozott megnyugvást, hiszen ez csak azt jelentette, hogy az üldözőik egy jó ideg nem találták a hozzájuk vezető lejáratot. Az összesen hat órán át tartó küzdelem során a németek a cseh tűzoltókat is kivezényelték, a templom külső falán levő, a kazamatákhoz vezető egyetlen nyíláson át bezúdított vízzel próbálták a sarokba szorítottakat megadásra kényszeríteni. A sarokba szorítottak megpróbáltak egy járatot kivájni a csatornarendszer felé, de erre már nem maradt idejük. Végül a helyzet teljesen reménytelenné vált, a kazamatához vezető utat is felfedezték, így a Gestapo fogság és a kínvallatások sora helyett Gabčík, Bublík, Hrubý és Švarc az öngyilkosságot választotta.


A felégetett Ležáky romjai
A náci megtorlás azonban ezzel korántsem ért véget. A merényletben részt vevők családjait letartóztatták, és az ellenállás további elfogott tagjaival együtt kivégezték vagy koncentrációs táborba vitték. 1942. június 24-én a kicsiny Ležáky települést, ahol a Heydrich elleni merényletet végrehajtókat is támogató rádió üzemelt az SS különítmények lerohanták, a férfiakat és nőket kivégezték, míg a gyerekeket koncentrációs táborba vitték, többségük gázkamrában halt meg. Lidicéhez hasonlóan az egész települést felégették, lerombolták. Ma már csak emléktábla jelzi a helyét. A náci megtorlás közvetlenül mintegy 15 ezer embert érintett (börtön, kivégzés, munkatábor), de nem nagy túlzás azt állítani, hogy végső soron kihatással volt a szudétanémetek sorsára is a II. Világháborút követően. A náci brutalitás mértéke, Lidice, Ležáky elpusztítása mondhatni beleégett a cseh lakosság emlékezetébe, így az érzéseik könnyen alakulhattak át a német nemzetiségű lakosok elleni általános gyűlöletté. A cikksorozatunk befejező részében az Operation Anthropoid, azaz a Heydrich elleni merénylet utóéletével, a filmkultúrában való megjelenésével foglalkozunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése