Folytatjuk az
Operation Antropoid avagy a Heydrich elleni merénylet 75.
évfordulójáról szóló cikksorozatunkat. Magáról a merényletről
az első részben ITT, az előzményekről pedig a második részben
ITT olvashatnak. Most pedig következzék a merényletet követő
tragikus eseménysorozat rövid felvázolása:
 |
| Jan Kubiš és Jozef Gabčík |
1942. május 27-én a merénylet színhelyéről elmenekülő Jan Kubiš, Jozef Gabčík, és Josef Valčík azt vélte, hogy akciójuk teljes kudarcot vallott. Reinhardt Heydrichet ugyan megsebesítették, de a sérülései elsőre nem tűntek életveszélyesnek. Egy cseh nő rohant a német tiszt segítségére, megállított egy teherkocsit, melynek platóján a sebesültet beszállították a közeli Bulovka kórházba. Az orvosi vizsgálatok súlyos, de nem életveszélyes állapotot diagnosztizáltak. A gránát repeszei felsértették a lépet (ezt a szervét el is kellett távolítani), sérülést okoztak az egyik tüdő lebenyben és a rekeszizomban, de a műtétet követően Heydrich egészségi állapota stabilizálódott. Heinrich Himmler a náci Németország második embere saját orvosát, Karl Gebhartot küldte Heydrich gyógyítására, Theodor Morell, Adolf Hitler személyi orvosa pedig egy új antibiotikum használatát javasolta. Ezt azonban Gebhardt elvetette, mondván, hogy a beteg állapota így is napról napra jobb. Június 2-án Himmler személyesen is felkereste, és beszélt a lábadozó Heydrichhel, de a távozását követően a beteg hirtelen rosszabbul lett, kómába esett, és június 4-én elhunyt. A boncoláskor a halál okaként fertőzést állapítottak meg, amelyet feltehetőleg a gépkocsi lószőr kárpitjának egy darabja okozott, amely a robbanáskor került mélyen a sebesült testébe. Heydrich első temetési ceremóniáját a Prágai Várban tartották, majd Berlinbe szállították, ahol Adolf Hitler búcsúztató beszédével megtartott díszszertartás keretében helyezték el végső nyughelyére. Ám a történetnek ezzel korántsem lett vége, sőt a tragédiák sorozata csak most kezdődött el.
 |
| Szent Cirill és Metód-templom |
A
gránáttól súlyosan megsebesülő Kubiš, valamint Gabčík és
Valčík mindeközben menedékházban bújtak meg egy ideig. Amikor a
merényletet követően a német rendfenntartó és katonai jelenlét
felerősödött felmerült a más búvóhely keresése. A
rendőri jelenlét és a besúgók serege miatt esélyük sem volt a
főváros elhagyására,
ám az ortodox egyház segítségével a prágai Szent Cirill és
Metód-templomban (akkori nevén Karel Boromejsky-templom) találtak
menedéket, együtt más
akciók végrehajtására küldött, illetve a Heydrich elleni
támadás kidolgozásában résztvevő ejtőernyős társaikkal.
Vélhetőleg örömmel konstatálhatták, hogy a félresikerültnek
hitt műveletük végül csak célba ért, ám az öröm ekkora már
nem lehetett teljes. Az ekkortájt még erejének teljében levő
náci gépezet ugyanis teljes erőből sújtott le.
 |
| A lidicei mészárlás |
A
merényletet követően azonnal kezdetét vette az ún. Heydrichiade, a merénylők utáni intenzív nyomozás és megtorlás. A
rendészeti állományt teljes készenlétbe helyezték, és már a
merénylet után pár órával elindult a kegyetlen vadászat.
Országszerte százakat vettek őrizetbe, majd a kihallgatásukat,
kínvallatásukat követően azonnal ki is végezték őket.
Fiatalkorúakat, terhes anyákat, lényegében bárkit halálba
küldtek, akiről azt feltételezték, hogy az ejtőernyős
kommandósokat segítették, tudtak róluk vagy akár
valamilyen formában kapcsolatban álltak a csehszlovák emigráns
kormánnyal, az ellenállással. Kivégezték Alois
Eliášt a protektorátus korábbi miniszterelnökét is, aki
támogatta az antifasiszta mozgalmakat. Amikor Heydrich meghalt a
megtorlás még egy további szintet ugrott. Adolf Hitler első
haragjában tízezer cseh értelmiségi kivégzését fontolgatta.
Egy félreértelmezett levél alapján, azt feltételezve, hogy a
merénylők Lidice kicsiny falujában bujkálnak, már május 28-án
letartóztattak több embert, akik soha nem tértek haza, majd június
10-én a település valamennyi felnőtt férfi lakosát a helyszínen
kivégezték, a nőket és gyerekeket pedig egymástól elkülönítve
koncentrációs táborokba vitték. Magát a falut felgyújtották és
szó szerint a földdel tették egyenlővé. A lidicei mészárlásról
a rádióban is beszámoltak, természetesen az elrettentés
szándékával.
 |
| Karel Čurda |
Ám a Gestapo
hiába hallgatott ki sok ezer embert, hiába voltak a tömeges
kivégzések, egyelőre nem értek célt. A németek időközben
azonban taktikát változtattak, a korbács mellé a mézesmadzagot
is felvették eszköztárukba. Meghirdették, hogy a nyomravezetőnek
és családjának teljes amnesztia, sőt vérdíj jár, és ez a
lépés már sikeresnek bizonyult. 1942. június 16-án az Out
Distance nevezetű ejtőernyős szabotázs alakulat egyik tagja,
Karel Čurda, aki közvetlen kapcsolatban állt Gabčíkékkal úgy
döntött, nem áll tovább ellen a kísértésnek, és feladja a
társait. Egy millió német birodalmi márkáért és új
személyazonosságért (új neve Karl Jerhot lett) cserébe alkut
kötött a Gestapoval, és elárulta a tartózkodási helyüket.
Június 18-án az SS alakulatokkal kiegészülő Gestapo elképesztő
erőkkel vonult fel a rejtekhelyükhöz, összesen majd 750 fegyveres
vette körbe a prágai templomot, ahol ekkor Jan Kubiš, Josef Gabčík
és Josef Valčík mellett Josef Bublík, Jan Hrubý, Jaroslav Švarc
és Adolf Opálka ejtőernyősök is tartózkodtak. Az ostrom
kezdetét vette a templom épületében ahol a támadók
meglepetésére hosszú és felettébb heves tűzpárbaj bontakozott
ki. Az ostrom első részének végén a lőszereikből is kifogyó,
sebesült Bublík és Opálka, hogy elkerüljék a fogságba esést
inkább önkezükkel vetettek véget életüknek. Jan Kubišt ugyan
még élve fogták el, de a kórházba érve belehalt a gránátok és
golyók okozta sérüléseibe. A támadók igen komoly veszteséget
szenvedtek, összesen tizennégyen meghaltak, huszonegyen pedig
megsebesültek.
 |
| Az utolsó menedék |
 |
| A kazamata elárasztása |
A kegyetlen
tűzpárbajt a négy még életben maradt cseh katona, köztük
Gabčík a templom kazamatáiból hallgatta, egészen az utolsó
fegyverdörgésig. Az átmeneti csend persze nem hozott megnyugvást,
hiszen ez csak azt jelentette, hogy az üldözőik egy jó ideg nem
találták a hozzájuk vezető lejáratot. Az összesen hat órán át
tartó küzdelem során a németek a cseh tűzoltókat is
kivezényelték, a templom külső falán levő, a kazamatákhoz
vezető egyetlen nyíláson át bezúdított vízzel próbálták a
sarokba szorítottakat megadásra kényszeríteni. A sarokba
szorítottak megpróbáltak egy járatot kivájni a csatornarendszer
felé, de erre már nem maradt idejük. Végül a helyzet teljesen
reménytelenné vált, a kazamatához vezető utat is felfedezték,
így a Gestapo fogság és a kínvallatások sora helyett Gabčík,
Bublík, Hrubý és Švarc az öngyilkosságot választotta.
 |
| A felégetett Ležáky romjai |
A náci megtorlás
azonban ezzel korántsem ért véget. A merényletben részt vevők
családjait letartóztatták, és az ellenállás további elfogott
tagjaival együtt kivégezték vagy koncentrációs táborba vitték.
1942. június 24-én a kicsiny Ležáky települést, ahol a Heydrich
elleni merényletet végrehajtókat is támogató rádió üzemelt az
SS különítmények lerohanták, a férfiakat és nőket kivégezték,
míg a gyerekeket koncentrációs táborba vitték, többségük
gázkamrában halt meg. Lidicéhez hasonlóan az egész települést
felégették, lerombolták. Ma már csak emléktábla jelzi a helyét.
A náci megtorlás közvetlenül mintegy 15 ezer embert érintett
(börtön, kivégzés, munkatábor), de nem nagy túlzás azt
állítani, hogy végső soron kihatással volt a szudétanémetek
sorsára is a II. Világháborút követően. A náci brutalitás
mértéke, Lidice, Ležáky elpusztítása mondhatni beleégett a
cseh lakosság emlékezetébe, így az érzéseik könnyen
alakulhattak át a német nemzetiségű lakosok elleni általános
gyűlöletté. A cikksorozatunk befejező részében az Operation
Anthropoid, azaz a Heydrich elleni merénylet utóéletével, a
filmkultúrában való megjelenésével foglalkozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése