Idézet és pár kép
sorozatunkban ezúttal egy emigráns cseh író 1996-ban írt
regényéből idézünk. Jiří Drašnar
1948. március 31-én született
Náchodban. Gyermek és fiatalkorát ebben az észak-kelet
csehországi városkában töltötte, majd elvégezte a Gazdasági
Egyetemet. 1969. augusztusában a Prágai tavasz leverése utáni
kommunista visszarendeződés során letartóztatták és
felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Ezután egy ideig
filmrendezőnek tanult, de pár év elteltével a tanulmányainak
felhagyására kényszerítették. Jó pár éven át csak
ablaktisztítóként, éjjeli őrként, portásként vagy maximum
rendező asszisztensként dolgozhatott. 1979-ben előbb Ausztriába,
majd onnét az Egyesült Államokba emigrált, ahol mindössze két
évvel később elnyerte a Salt Lake City-i független filmfesztivál
legjobb rövidfilmjéért járó díjat. A siker ellenére felhagyott
a filmezéssel, és az írás felé fordult.
 |
| Jiří Drašnar |
A 2013-ban
bekövetkezett haláláig összesen öt regényt írt, melyek közül
az első (Az információs kor desperádói) egy újság floppy
mellékleteként jelent meg 1985-ben. A több mint tíz évvel később
kiadott Forradalmakról,
titkos társaságokról és a genetikai kódról (O
revolucích, tajných společnostech a genetickém kódu)
című regényében erősen naturalisztikus, néha horrorisztikusan
brutális stílusban ír a cseh földek történelméről, a
közép-kelet európai emberek történeteiről, az emberi
kegyetlenség és életerő viadaláról, a hatalom erejéről,
gyilkosokról és áldozatokról. Ezúttal
rendhagyó módon nem a regény szövegéből idézünk, hanem a
sokat mondó fejezet címekből válogattunk össze egy
csokrot:“Demon est deus inversus
– szavak, amelyek állítólag a mennyország kapujában éneklő
angyalok tartotta díszszalagok egyikére vannak felírva”“Josefína Švestková genetikai származása és a bestiák, akik Istenről álmodnak”
“Néhány további rejtett motívum Josefína Švestková lelkének fejlődésében: pokol, festőműhely és egy kardra támaszkodó, páncélingbe öltözött kétarcú férfi, a terrorista fiktív életrajza”
“A gyónás – mondta nekem – ízléstelen gondolat. - A dolog egyszerű – feleltem. - Olyan, mint az ingyenes pszichiáter. Nem kell neki fizetni, hazudhatsz, és minden félhomályban, diszkréten történik.”
“A bor szerelmesei és a kasztráltak, a férfiak, akik az orrukkal és a nyelvükkel élnek, vérmesek, mint az áldozati bárány, és telítettek gyomorsavakkal”
“Férfi heregolyó, a gyümölcs, melyet Éva leszakított a Paradicsomban, a szerv, mely iránt nemcsak a nők körében nagy az érdeklődés, hanem a titkosrendőrségnél is”
“Drag nach süden, avagy délre is űznek minket, barátaim, nemcsak keletre, a melegbe, le a combok közé”
“Hazudozók és vadorzók, tanítsatok meg a tőrvetésre és más látszólag haszontalan ismeretekre”
“Hogy miként gazdagszik meg néhány csóró gyerek, arra sajnos sosem derül fény, de úgy tűnik, jobb is. Vašátko úr úgy vélte, valamilyen disznóság van mögötte, különben neki is sikerült volna”
“Sej szellők, fényes szellők, fújjátok, fújjátok – holnapra megfarkaljuk az egész világot”
“A meghalás művészete, avagy adjatok morfiumot, és miután meghalok, temessétek el velem az özvegyemet”
“Ma már a Léthé folyó révészének is Mercedese van”
“Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a magasságoshoz.
“Bár a mítoszalkotásnak nincs köze a valósághoz, jobb, ha az emberre mint szemétládára és nem mint hülyére emlékeznek”
“Gépek falta paradicsomi gyümölcs, a férfiak elnőiesedése, na és a káosz, amely lehet ugyan ördög, de nem feltétlenül jelent rosszat”
Jiří Drašnar: Forradalmakról, titkos
társaságokról és a genetikai kódról – Kalligram Könyvkiadó
2006., Fordította: Koloszár Péter.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése