Veltrusy kastélya – gyöngyszem az árvizek célkeresztjében

A mostani csehországi hatalmas áradások során újabb és újabb szomorú fényképek látnak napvilágot. Elöntött települések, ipartelepek, összedőlt házak, elsodort gépkocsik. A felvételeken felfedezhetünk egy kis falut is, amelyet csinos kastélyával, piros malomépületével és tüneményes kőpavilonjaival együtt amint víz veszi körül, illetve árasztja el egészen.

A kastély a 2013. évi árvíz idején

Ez Veltrusy, a Prága központjától mindössze 30 km-re északra, a Moldva folyó völgyében fekvő település, amely a környező lehangoló látványt nyújtó iparterületek között valóságos zöld oázisnak számít. Ám ez az oázis bizony a története során több alkalommal és sajnos e pillanatokban is túlságosan sok vízzel lett „megáldva”. A falu legfőbb nevezetessége a tőle északi irányban álló már említett kastély és a körülötte elterülő ártéri fekvésű parkterület.  

Veltrusy kastélya a XIX. század elején

A kastély sorsa erősen összefonódik a Moldva vízjárásával. A XVII. század elején a folyó egy nagyobb áradása során Veltrusy-nál új vékonyka ágat hozott létre, és ezáltal egy valóságos szigetet alakított ki, amelyet a falu lakói nemes egyszerűséggel Ostroh-nak azaz Szigetnek neveztek el. Ez a fás, ártéri legelős új szigetecske a természet által olyan szépre sikeredett, hogy egy cseh nemesember, bizonyos Václav Antonín Chotek (1674-1754) teljesen beleszerelmesedett. A szerelem hatására úgy döntött, hogy megépítendő új nyári kastélya számára nincs is ennél ideálisabb hely. 

Václav A. Chotek

Chotek, mint cseh nemes a fehérhegyi ütközetet követő időszakban páriának számított, de 1698-ban elvette feleségül a bajor Marie Terezie Scheidlert, ami mondhatni igen nagyot dobott az elismertségén. Az „üzlet” olyannyira beindult, hogy a karrierlétrán való felfelé lépdelése során előbb bárói, majd 1723-ban grófi címet is szerzett. Ahogy nőtt a jóléte és a rangja úgy nőttek meg az igényei is, így a XVIII. század negyvenes éveiben hozzáfogott nyári kastélya megépíttetésének és a környező kastélypark kialakításának. Mindkettő igen szépre sikeredett. A parkot elsősorban vadasparkként használták a fácánok, őzek, szarvasok pechére.

A kastély 1861-ben

A barokk stílusú kastély építésében ugyanaz a hírneves barokk építész-szobrász álompáros, bizonyos Giovanni Battista Alliprandi és a tiroli Matthias Braun vett részt, akik a korábbi cikkünkben már bemutatott csodálatos kuksi kastély-kórházat-szoborparkot is megalkották. A kastély mellé természetesen más kiszolgáló létesítmények megépítésére is szükség volt. A birtok Václav Antonín halálát követően fiára Rudolfra (1706-1779) szállt, aki addigra már szintén jelentős tisztet töltött be a császárság, egész pontosan Mária Terézia szolgálatában. Ő tovább bővítette a kastélyt méghozzá eléggé egyedi apropó miatt! 1754-ben ugyanis korszakalkotó ötlettől vezérelve kereskedelmi-ipari vásárt szervezett, amelyen maga a császárnő is a tiszteletét tette. A vásár egyike volt a világ első ilyen jellegű eseményeinek! A helyi legenda szerint ekkor épült a Mária Terézia pavilon is, amelyet az uralkodó személyesen is megtekintett. A valóságban azonban a pavilon csak jó negyven évvel később készült el, de mi hagyjuk meg érintetlenül a falubeliek legendáját.

Mária Terézia pavilon

Rudolfot, férfi utód hiányában unokaöccse, Jan Rudolf Chotek követte, aki ugyancsak remek posztot töltött be a császári hivatali rendszerben, így a kastély, a gazdaság nemhogy nem került veszélybe, de még tovább is fejlődött. Az 1784-es árvizet túlélve a korábbi inkább természetes árteret idéző tájból egy igazi parkot hoztak létre, és e mellett malmot, szeszfődét, sörfőzdét, juh aklokat, kis hidakat, kőpavilonokat (pl. Egyiptomi, Dór stb.) is építettek. Jan Rudolf fia Jindřich Chotek (1802-1864) már kevésbé sikeres, de annál csapodárabb életet élt, így Veltrusy további fejlődésének vége szakadt. Innentől kezdve inkább csak a családi birtok, kastély fennmaradásért folyt a küzdelem az adósságot behajtani kívánó hitelezőkkel. Ez a stabilan bizonytalan időszak egészen az 1945. évi államosításig tartott, amikor a csehszlovák állam átvette a kastély és a park kezelését. Csodák csodájára nem váltak az ebek elemózsiájává az épületek és barokk berendezései, bútorai sőt egy kis kiállítást is létrehoztak a kastélyban. Ez a helyzet szerencsére nem változott meg a rendszerváltást követő időszakban sem.

Vörös Malom (jelenleg nyugdíjas otthon)

A kastély fő épülete

Történelme során árvíz sokszor veszélyeztette a kastélyt, de a komolyabb károk többnyire elkerülték. Azonban jött a 2002-ik év és éppen amikor az épületet országos szintű műemlékké nyilvánították, lecsapott az évszázados vízözön. Ez a katasztrofális esemény végigpusztította a kastély környékét, borzalmas károkat okozva a 300 hektáros park területén. Az elvonuló víz nem csupán nagy mennyiségű iszapot, homokot, hulladékot hagyott maga után, hanem mérgező anyagokkal teli hordókat is ideszállított. A csodás parkból így környezeti katasztrófa sújtotta terület lett. A kastély sem úszta meg a komolyabb károkat. Az értékes bútorokat ugyan sikerült megmenteni, de a víz betört a földszinti helyiségekbe, és teljesen eláztatta a falakat. A kastély három dolgozója, aki a bútorokat és egyéb értékeket mentette, három napot az épület első emeletén töltött. A kár mértéke meghaladta a 250 millió koronát.

A 2002. évi árvíz

Az elkövetkező években folyó helyreállítási időszakban mindent le kellett zárni a nagy nyilvánosság előtt. A cseh hadsereg segített a szennyezett park újjáélesztésében, a kastélyban pedig, - a maradandó károkat megelőzendő- hosszú éveken át szárították ki a falakat. A kastély felújítási munkálatai a mai napig sem zárultak le teljesen. A későbbi esetleges árvízi károk megelőzése érdekében kisebb gátakat építettek, illetve erősítettek meg, de ahogyan a mostani képeket látjuk, ezek az intézkedések sajnos nem bizonyultak túl hatékonyaknak. Az árterület, árterület marad, a természet ellen pedig igen nehéz küzdeni. A park újra vízben áll, de talán a kastély most nem vagy csak kevéssé károsodik. Bízunk benne, hogy nem kell hosszú éveknek eltelnie, hogy ezt a Prága közeli kis gyöngyszemet újból felkereshessük!