Idézet és pár kép X: Jiří Hájíček – Parasztbarokk

Sorozatunk legújabb részében a kortárs cseh író generáció egy neves alakja, Jiří Hájíček 2005-ben írt Parasztbarokk (Selsky Baroko) című regényéből idézünk. Az 1967-es születésű, ma bank tisztviselőként dolgozó Hájíček ezen műve egyszerre mélységesen elgondolkodtató, és szolidan izgalmas, detektív-regény szerű alkotás, amelyet a magyaron kívül olasz, horvát és angol nyelvre is lefordítottak. 2006-ban elnyerte a Magnesia Litera díjat és 2005-ben a harmadik helyet érte el az Év Könyve választáson.

Egy regény a megbocsátás kontra felelősségre vonás örök kérdéséről, a kommunizmus embert próbáló időszakáról, a kollektivizálásról. A sorokat olvasva igen autentikus és nem túl idealizált képet kaphatunk a cseh, pontosabban a dél-cseh falvakról, az ott lakók életéről. Idézetünkben Pavel a regény dél-cseh főhőse ebéd közben beszélget a regényben szintén fontos szerepet játszó, a fővárosból Třeboňba érkezett hölggyel:

„- Szeretnék néhány kirándulást is tenni.
- Van konkrét terve? (- kérdezte Pavel)
- Nem, de Holašovicébe mindenképp el szeretnék jutni, a dél-cseh parasztbarokk miatt...az az UNESCO része és …miért nevet?
- Bocsásson meg. Csak viccesnek látom, hogy én dolgozom itt, ön meg tulajdonképp turista. Aki várakat, kastélyokat meg azt a dél-cseh parasztbarokkot akarja látni...
- Van valami kifogása Holašovicével szemben?
- Nem, dehogy. Csak mindig derülnöm kell ezen a dél-cseh barokkon. Holašovice tulajdonképpen mindig is német falu volt. Németül Holschowitz. Gyakorlatilag színtiszta német lakosság. A háború előtt mindösszesen ha három cseh család lakhatott ott. És egy kicsit messze is van innen, Budějovicén túl.
- Nem számít, jó kocsim van – mondta kicsit sértődötten.
- Elhiszem.
Élveztük a helyi specialitásokat és a gazdag köretet.
- Ön tehát azt gondolja – hadarta egy kis idő után -, hogy nem kellene Holašovicébe mennem?
- Nem, dehogy. Csak azt akarom mondani, hogy megrendelőim számára fotózok a környéken, és hogy elég sok szép falu van errefelé is. Japán turistákkal tömött buszok nélkül...”

Ennyi az idézet, amelynek utolsó sorait magunk is csak igazolni tudjuk!