A történelem laikus kedvelői számára a cseh földek vagy
talán pontosabban fogalmazva a cseh korona országainak története önmagában is
rendkívül izgalmas. Ám ha lépésről lépésre feltárjuk a teljes képet némileg
meglepve vehetjük észre, hogy az mennyire hasonlít Magyarország történelmére,
milyen sok a hasonlóság, a párhuzamosság a két nemzet sorsának alakulásában.
Rácsodálkozhatunk arra is, hogy a cseh-morva nemzet és a magyarság között milyen
sok közvetlen találkozási pont volt a múltban, melyek többségéről talán nem is
hallottunk még eddig. Ezek a találkozások ugyan időnként a kelleténél harciasabbra
sikeredtek, de jobbára igen békésen zajlottak. A cseh történelemről szóló cikksorozatunkban
lépésről lépésre szeretnénk egy történetet elmesélni, emellett ugyancsak
szeretnénk egy-két kisebb sztereotípiát, tévhitet enyhíteni, felszámolni. Mivel
lehetetlen feladat lenne valamennyi történelmi eseményről részletesen szólni,
ezért egy-egy korszakból igyekeztünk kiragadni az érdekesebb vagy magyar
szempontból izgalmasabb történéseket. Ám ez óhatatlanul is áldozatokkal járt így,
ha úgy érzik, hogy pár akár fontosabbnak vélt történés kimaradt, esetleg éppen
csak megemlítésre került, akkor az nem a véletlen, hanem a kényszer műve.
 |
| Előlről |
A népeink közötti első találkozásra mindjárt a honfoglalás,
a kalandozó őseink letelepedésekor került sor. Ám ezt megelőzően a cseh
földeken már számos fontos esemény lezajlott, melyekről érdemes röviden megemlékeznünk.
A mai Csehország területe az őskor óta lakott volt, ami nem csoda hiszen elég
abba belegondolnunk, hogy akár a karsztterületek barlangjai is kellő védelmet
nyújtottak az ősember számára. A legrégebbi településekre utaló maradványok a
kora kőkorból (felső paleolitikum), mintegy 22-26 ezer évvel ezelőtt
származnak, a mamutvadászatok idejéből. A szép számban fellelhető leletek
között az egyik legismertebb a dús keblű, széles csípőjű, de amúgy aprócska Věstonicei
Vénusz szobrocska. A világ legöregebb kerámia alakja mindössze 11,5 cm
magas és 4,3 cm csípőszélességű. 1925-ben lelt rá Karel Absolon régészcsapata a
mai Dolní Věstonice területén, Mikulov városától egy kicsit északabbra,
Dél-Morvaországban, a felduzzasztott Dyje folyó mentén. Egy 2004-es
komputertomográfiai vizsgálat során a női alak fenekén egy mintegy 10 éves
gyermek ujjlenyomatát is felfedezték.
 |
| Hátulról |
A bronzkorban a barlangok után sorra benépesültek az
alacsony, víztől védett halmok (chlum). Prága környékéről származik az ún. úněticei
kultúra (i.e. 2300 – i. e. 1600), amely kultúrából szerszámokat,
fegyvereket, kultuszszobrokat és bonyolult mintázatú ékszereket tártak fel. A
közép-európai kultúra névadója Čeněk Rýzner cseh sebész és amatőr régész volt,
aki 1879-ben feltárt egy Unětice melletti temetkezési helyet. A kultúra a cseh
földeken jött létre, majd innen terjedt el a mai Németország, Lengyelország,
Ausztria és Szlovákia területére. A lapos vagy halomsírokban talált öntött
nyakperecek, laposbalták, lapos, háromszögletű tőrök, spirális végű karperecek,
korong- és lapátvégű tűk, hajgyűrűk a legjellegzetesebb fémtárgyak. Ekkoriban
egy-egy település néhány fából, szalmából és sárból épített házból állhatott.
 |
| Egy kelta érme |
A bronzkor után következett a vaskor a Bylany-kultúrával
(kr. e. 600-tól), később a Puchov-kultúrával (Kr. e. 100-tól). Kr. e.
400-tól kezdve különféle népek felerősödő népvándorlási hullámai érkeztek a
térségbe. Közülük elsőként a harcias keltákat érdemes megemlítenünk. A
cseh földeken feltárt oppidumok, azaz városias jellegű kelta települések közül
egyet rekonstruáltak, amelyet ma Nasavrky település skanzenjében tekinthetünk
meg. Az egyik törzsük a Kr.e. 3.-1. évszázadban hódította meg a mai cseh
földeket. Erről a Boii nevű törzsről, a boiusok-ról kapta Csehország a
latin (Bohemia) és német (Böhmen) nevét. (Bojohemum) Amúgy a Bohemia szót a
történelem során maguk a csehek alig használták, inkább csak napjainkra lett
népszerűbb az alkalmazása, főként a Morvaországtól való megkülönböztetés
céljából. A keltákat már egyáltalán nem lehetett barbár törzseknek nevezni,
igen jól szervezett társadalmi berendezkedéssel bírtak.
 |
| Nasavrky kelta települése a terepasztalon. F: Teresa Brazdova |
A közelmúltban Hradec
Králové közelében fedeztek fel egy bój település maradványait nem kisebb, mint
25 hektáros területen. Ezen méretével az egyik legnagyobb kelta lakott helyek
közé sorolható. Az itt feltárt 13000 lelet között arany és ezüst pénzérmék,
pazar kerámiák, fémedények, sőt tükrök maradványai mind a kelták fejlettségét (pl.
pénzhasználat) bizonyítják.
 |
| A Hradec Králové közeli egykori kelta település feltárása. F: L. Němcová |
A bójokat német törzsek
szorították kelet felé, és telepedtek le a helyükre. Legfontosabb törzseik a markomannok
és kvádok voltak, kik erős törzsszövetséget alkotva fenyegetést jelentettek
Róma számára. Római csapatok cseh földeket ugyan nem birtokoltak huzamosabb
ideig, de a markommannokkal a határvillongások mellett többször komolyabban is
összecsaptak.

I. sz. 178-179-ben a második Markomann háború során Marcus Aurelius császár csapatai behatoltak a mai cseh, pontosabban
dél-morvaországi területekre. A római Limes és egy kis erőd maradványait is csak itt, pontosabban a dél-morvaországi Mušovnál, a Dyje-Svratka-Jihlava
folyók összefolyásánál lelték meg. A rómaiak a terület későbbi fejlődésére összességében nem voltak hatással. A markommannok egy része végül a folyamatos népvándorlási
hullámok miatt nyugatra vándorolt, és ott egybeolvadt a bajorokkal, mások
maradtak és az érkező népek részeivé váltak. Ezek a keletről jövő vándorló
törzsek az V-VI. században elsősorban a Visztula középső, Dnyeper alsó
folyásánál lévő ún. szláv őshazából érkeztek. Egyik csoportjuk nyugati irányba
fordult Bohemia, Észak-Pannónia és Kelet-Germánia felé, és belőlük kerültek ki
a mai csehek ősei.
 |
| Ilyen lehetett a mušovi római erőd egyik épülete |