2015. július 2., csütörtök

Csehország természet-, tájvédelmi területei XVII. - Lužické hory

Észak Csehországban, a német határ közelében, a világhíres Cseh Svájc Nemzeti Park mellett összesen négy egymással hosszabb-rövidebb szakaszon érintkező tájvédelmi terület alkot egy nagy összefüggő természet- , tájvédelmi tömböt. A legdélebbiről (Kokořínsko) már a sorozatunk egy korábbi részében írtunk, most a legkeletebbre eső tájvédelmi területtel a Lužické hory-val szeretnénk olvasóinkat megismertetni.
Lužické hory
A Csehszlovák Kulturális Minisztérium 1976-ban nyilvánította védetté a Lužické hory-t, ezt a 264 négyzetkilométer kiterjedésű területet. A tájvédelmi körzet északi határát részben a cseh-német határ, részben a határ menti Varnsdorf és Krásná Lípa városok közigazgatási területei jelentik. A kelet-nyugat irányban kiterjedő térség délnyugaton Česká Kamenice várossal, míg délen Nový Bor, Cvikov és Rinotice településekkel zárul. Az alapvetően hegyvidéki terület legmagasabb csúcsai a Luž (793 m), a Pěnkavčí vrch (792 m), a Jedlová (774 m) és a Hvozd (749 m). 
Áttekintő térkép
A hegyi rész alapkőzete jellemzően vulkanikus eredetű fonolit, trachit de egy-egy kisebb területen bazaltot is találhatunk. Az északi és déli hegylábi részek homokkővel fedettek, amely kőzetből a természeti erők különféle izgalmas formákat hoztak létre (pl. szikla városok).
Homokkő és..
bazalt csodák
A Lužické hory területén jelentősebb vízfolyás nem található, de az itt lehulló csapadék fontos utánpótlást biztosít a távolabb eső folyók (pl. Elba) számára. Az egyetlen számottevő folyó a Kamenice. A térség túlnyomó többsége erdővel borított. Bükkösei többnyire aljnövényzetben gazdagok, de vannak olyan részek is ahol a lehullott avarréteg mellett más növény vegetáció kevéssé található. A mai erdőterületek az évszázadok során teljesen kicserélődtek, az eredeti bükkösök helyét nagy kiterjedésben tájidegen fenyvesek foglalták el. Az erdők-mezők, kis tavak, patakok és patakpartok gazdagok állat- és növényvilág tekintetében, de ezúttal eltekintenénk a részletesebb említésüktől.
Lemberk
Jóval érdekesebb a terület épített öröksége, és maga az ember által a természettel való együttélése során kialakított táj. A Lužické horyra és környékére már a XIII. században kezdetét vette a szisztematikus betelepítés. Hamarosan az egyik Luzácia (Lausitz) felé vezető kereskedelmi útvonal haladt át rajta, amelynek védelmében számos vár, város alapult. A XIV. századtól kezdve a korábbi szláv lakosság mellé egyre nagyobb számban érkeztek a német telepesek. A két népcsoport együttélésének csak a XX. század sötét korszaka vetett véget. A legrégebbi (XIII. századi) ma is látható építmény a Lemberk várkastély, az első nagyobb városok pedig Jablonné v Podještědí és Česká Kamenice voltak. A XIV. századból származik Cvikov és Kamenický Šenov városa, valamint Milštejn és Tolštejn vára. A XV. században építették Freedevald és Falkenburg várát, majd a rá következő évszázadban alapították Jiřetín pod Jedlovou-t, vagy eredeti német nevén St. Georgenthalt, a hajdani fontos bányászvárost.
Hagyományos gerendaház
A térségben és közvetlen környezetében számos kiemelkedő jelentőségű és szépségű templomot láthatunk, de nem kevésbé fontos a tájra jellemző népi építészetről szólni. A tipikus észak-csehországi gerendaházak mellett rácsodálkozhatunk arra, hogy a helyiek miképpen használták fel épületeikhez, főként azok dekorációjához az itt fellelhető és könnyen alakítható homokkövet. A legrégebbi népi lakóépületek a XVIII. századból maradtak ránk, az utolsó fából készült gerendaházak a XX. század elején épültek.
Nový Bor
A Lužické hory vidékén élő emberek élete szervesen összefonódott az üvegfúvással és a bányászattal, fém megmunkálással. Az első üvegkészítő műhelyek már a XIII. században működni kezdtek, és ez a hagyományos iparág évszázadokon át fennmaradt. Érdemes felkeresni a Nový Borban és Kamenický Šenovban található üveg múzeumokat. A bányászat és a hozzá kapcsolódó más iparágak megjelenése a XV. és XVI. századra datálható. Az ércbányászat a telepek kimerüléséig, azaz a XIX. század derekáig tartott, a barnakőszén kinyerése rövid idő alatt megtörtént, de a mészkő és más építési anyagok, kőzetek kibányászása még a XX. században is zajlott.
Csodaszép patakpart
Összességében a Lužické hory tájvédelmi körzetet mind azoknak tudjuk ajánlani, akik a természet szépségeit, a hegycsúcsokról nyíló csodás látványt kedvelik, de azok számára is kitűnő terep, akik a kulturális, építészeti értékekre kíváncsiak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése