Velorex, Velorex te csodás....

A minap elkapott a romantika és mielőtt kigyógyultam volna belőle előkerestem megboldogult gyermekkorom kedvenc magyar zeneszámait. Köztük jóleső mosollyal néztem meg újból és újból Waszlavik Gazember László örökbecsű opuszát a Made in East Európát. Aki nem emlékszik erre a műre és a szenzációs videóklipre, az nyomban keresse fel valamelyik népszerű videómegosztót és énekelje együtt velünk az alábbi frenetikus szöveget:

„Hier ist mein auto, ez az én autóm, brrr brrr
oké is challanger, mégis jobb ez az ajtó, ó je
tricikli i'm riding, neu es ist ein turbó, ó je
natural material, made in east európa, ó je”

Velorex a bőregér

És hogy melyik kelet-európai, „természetes anyagból” készült, „turbó”„autóról” is van szó? Természetesen a Velorexről! A bűvös hangzású cseh(szlovák) csodáról, a háromkerekűek istenéről, amelyet egykor méltatlanul csupán a mozgássérültek kocsijaként tartottak számon. Egy igazán állatias külsejű jószág, csak éppen ebben az esetben nem egy puma, tigris vagy ágaskodó paripa, hanem egy csöppet csúnyácska barna varangy vagy éppen a bőregér jut először eszébe a rácsodálkozó szempárok gazdáinak.

František Stránský

De ne hagyjuk magunkat az első pillantást követő megrökönyödés zsibbasztó hatása alatt szenvedni, lassan, óvatosan közelítve ismerkedjünk meg eme járműcsodával, történetével. Kelet-Csehországban, Česká Třebová városának szomszédságában, egy bizonyos Parník településen, élt egyszer egy cseh testvérpár, név szerint František Stránský (1914-1954) és 10 évvel fiatalabb öccse, Mojmír Stránský (1924-2011). Az idősebb testvér figyelme már igen korán a technikai eszközökre terelődött, és hamarosan kerékpárok szerelésével kezdett el foglalkozni. A lassacskán szintén felcseperedő öccse pedig az inas szerepét töltötte be a családi vállalkozásban. De nem csak javítgatták őket, hanem folyamatosan azok jobbításán, fejlesztésén is törték a fejüket.

Mojmír Stránský

 1936-ban felkeltette a figyelmüket a híres Morgan Autógyár háromkerekű modellje, és nekiláttak, hogy kitaláljanak egy a Morgannél könnyebb és jelentősen olcsóbb járművet, amely a motorkerékpár és az autó között foglalna helyet. 1938-ban Moto-Velo név alatt meg is alapítottak egy külön vállalkozást, de természetesen a második világháború erősen korlátozta munkájukat. 

Mégis 1943-ra már elkészült az első háromkerekű járgányuk, amely az Oskar névre hallgatott (Os, mint tengely, kar, mint kocsi). Ez a picit még inkább tákolmánynak hívható csővázas, szövet borítású valami, gyengébb kerékpár alkatrészekből állt, amelyeket fokozatosan cseréltek erősebb motoridomokra, több erősebb motort is próbálgatva.

A háború végén jelentős igény volt egy olcsó közlekedési eszközre, ezért kapóra jöttek a Stránský testvérek törekvései. Az újrainduló Jawa motor gyártás adta meg az alapot ahhoz, hogy egy erős szívvel láthassák el a háromkerekűjüket. 1950-ben a kommunista államosítás és szövetkezetesítés korszakában a Moto-Velonak is be kellett olvadnia egy Hradec Králové központú, szocialista járműgyártó szövetkezetbe (VELO) 5 más kisebb vállalkozással együtt. A megnövekedett igények kielégítése érdekében a két testvér és hat szerelő Solnice-be költözött, és itt működtették tovább a gyártást.

Vadonatúj Velorexek használatra készen

1952-ben a testvérek triciklije új nevet kapott és innentől fogva Velorexnek hívták, az ex-el az exportra utalván. A magyarországi Velorex Kub oldalán egy másik névmagyarázat szerint a velo mint kerékpár, és a rex mint király szóösszetételével magyarázzák a Velorex nevet. De akármi is az igazság, tény ami tény, a Velorexet a szocialista blokk egyre több országába kezdték el szállítani. Ugyan ez elsősorban a Szovjetuniót jelentette, de azért akadt köztük olyan is ami Magyarországra érkezett.

Az idősebb Stránský testvér halálos balesetének helyszíne

1954-ben tragikus körülmények között elhalálozott František az idősebb Stránský fivér. Éppen egy prototípust tesztelt, amikor megcsúszott a jeges úton és az ütközésnél végzetes koponyasérülést szenvedett. Mojmír sorsa sem fordult kedvezőre, hiszen egy év múlva elbocsátották a szövetkezettől, mert nem volt hajlandó belépni a kommunista pártba.

Támad a Velorex

A Velorex gyártása a kifejlesztői nélkül is folyt tovább, sőt 1959-ben már volt amikor a 80 munkás napi 120 db, a halálvágyó sofőrök kezei között akár 80-90 km/h sebességre is képes autót gyártott le. A megnövekedett mennyiségű gyártás 1961-től már egy új üzemben, Rychňov nad Knežnou városában zajlott, de az összeszerelés színhelye továbbra is Solnice maradt.

Velorexek összeszerelése

1950-től 1973-ig több mint 15 ezer tulajdonoshoz jutott el ebből a megmosolyogtató csodajárgányból. Az egyáltalán nem a mozgássérültek számára kifejlesztett, sok szempontból a motorkerékpárhoz közelebb álló járművet a szocialista 60-as években már csak pont a mozgássérülteknek utalták ki. A Velorexekbe eközben sorra építettek be újabb és újabb motorokat, a JAWA 350-est, 572-est, majd 250-est. 

Velorexek egy veterán autó találkozón

A 70-es évek elején, a Skodák és a Trabantok előretörésével, a még az 50-es évek elején Solnice-be költöztetett gyárban abbahagyták a triciklik gyártását, két évig ugyan még próbálkoztak négykerekű előállításával, de a továbbiakban már csak oldalkocsikat készítettek. A Velorex történetének azonban ezzel még nem lett vége. Ma Solnicében az ismét önállósult vállalkozás még végzi az autók műszaki ellenőrzését, és varrja a régebben gyártott bőregerekre a huzatokat.

Mojmír Stránský 2010-ben a régi és új Velorexek képeivel

A korunk retro, vintage vagy más fantázianévvel ellátott „ korszak-felmelegítős” divathullámai pedig a Velorexet is újra a felszínre dobták, persze erősen korszerűbb formában. 2010-ben, közel 60 év elteltével Brno-ban bemutatták a Velor-x-trike-ot, az új Velorexet. Hogy mennyivel lett szebb és jobb az unoka, mint a nagyapja, no azt döntse el mindenki maga, de egy biztos, a Velorexnek még ma is vannak rajongói. A cikk írása közben találtunk egy magyar honlapot, ahol még abban is segítséget nyújtanak, hogy miként varjunk saját magunk új karosszériát az elhasználódott helyett. Éljen soká a Velorex, a „kerékkirály”!