Kutná
Hora, ez a Prágától 70 kilométerre fekvő település manapság
egy csendesnek mondható kisváros, azonban műemlékeinek sokasága
és gazdagsága erősen sejteti, hogy ez nem volt mindig így a
történelem során.
 |
Kutná Hora az Olasz udvarral
|
 |
| Malini érme |
A
várost, amelynek neve a történészek szerint a „kutat” szóból
ered, a közelében felfedezett ezüstbánya lelőhelyek tették
gazdaggá és politikai, kulturális szempontból is jelentőssé.
Egyik mai városrészében, Malinban már a X. században is
készítettek ezüst pénzérméket, ami árulkodó jele volt annak,
hogy milyen kincseket rejthetnek a környékbeli földek, de a
nagyobb volumenű ezüst kitermelés és feldolgozás igazán a XIII.
században kezdődött el. Az ezüstércben gazdag vidéknek gyorsan
híre ment, és az 1290-es évek környékén telepesek ezreit majd
később tízezreit vonzotta ide. Ezek a telepesek főként a közeli
német nyelvterületekről érkeztek, és magukkal hozták fejlett
technikájukat is. Megjelenésük következménye Kutná Hora
életének hirtelen felpezsdülése és a város növekedésnek
indulása lett.
 |
| IUS REGALE
MONTANORUM |
Az
ezüst bányászat első komoly fordulata 1300-ban következett be,
amikor II. Vencel király (1278-1305) kihirdette az IUS REGALE
MONTANORUM nevű törvényt. Ez a négy kötetes kódex latinul
íródott az Orvietoi Gozzius olasz jogász támogatásával. Ez a
nagyon modern törvény a bányászat teljes körű működését
szabályozta. Népszerűségét bizonyítja, hogy világszerte számos
más országban is alkalmazásra került. Cseh nyelvre a XV.
században fordították le, és egészen 1834-ig ez volt érvényben.
Ennek a törvénynek a keretében került sor a pénzrendszer
reformjára is, amelyet II. Vencel király itáliai pénzemberek
bevonásával hajtott végre. Az addig használt dénár és
brakteáta érmék helyett egységes pénzérmeként vezették be a
Prágai Groschent, amelynek gyártását kis idő után Prágából
Kutná Hora-ba helyezték át. Ezáltal vált a város nagy hírű
pénzverdei központtá és Prága által is irigyelt, jelentős
várossá. A Prágai Groschen a korábbi pénzérméktől majdnem
háromszor súlyosabb, ezüsttartalma pedig a súlyának általában
a fele volt. A közel 250 éven keresztül vert érméből
változatlan megjelenés mellett körülbelül fél milliárd darabot
készítettek.
 |
| Prágai Groschen |
 |
| Olasz
udvar |
Mindeközben
a város fejlődött, szebbnél szebb egyházi és főúri épületeket
emeltek, amelyek közül a csodálatos és nagyon hangulatos Olasz
udvart (Vlašský dvůr) emelnénk
ki. Ez volt Kutná Hora gazdasági életének a központja. Nevét a
bányászat szabályozásában és a pénzügyi reformban részt vevő
itáliai szakemberek tiszteletére kapta. Itt működött a pénzverde
is, és a város fénykorában királyi palotaként is funkcionált,
számos jelentős politikai eseménynek adva helyet. Az
épületegyüttes kiemelkedő helyen, valószínűleg a város
védelmét szolgáló védvár helyén épült fel. Folyamatosan
bővítették, a XV. században egy rekonstrukción esett át, ekkor
épült a királyi palota részét képező kápolna is. A huszita
háborúk tűzvészei szerencsésen elkerülték, de a XVIII. század
végére az állapota nagyon leromlott, majdnem teljes lebontásra
ítélték. Neogótikus stílusban történő újjáépítését
Louis Lábler neves építész vezette, aki törekedett az eredeti
elrendezés és terek megőrzésére. Sokak szerint munkája a
műemlékvédelem tankönyvbe illő példája lehet.
 |
| Olasz
udvar másként |
De
kis kitérőnk után térjünk vissza magához az ezüst
bányászatához. A XIV. század második felében a felszínhez
közeli lelőhelyek kezdtek lassan kimerülni. Az egyre mélyebbről
történő ezüstérc kitermeléséhez már bonyolultabb módszerekre
és technikai felszerelésekre volt szükség, így a pénzverde is
nehézségekkel küszködött. Mindemellett a történelem
viszontagságai is közbeszóltak, a huszita háborúk pusztításai
komolyan megviselték a várost és környékét, és persze a
bányászatra is rossz hatással voltak.
 |
| Bányászat Kutná Horában |
Változást
II. (Dobzse) Ulászló, cseh nevén Vladislav
II. Jagellonský
(1456-1516)
cseh és magyar király uralkodása hozott, akit 1471-ben Kutná
Hora-ban (németül Kuttenberg) koronáztak meg. Az új király
teljesen megújította a bányászati tevékenységeket, az itt
kitermelt ezüstből fedezte többek között a Prágai vár és
Karlštejn várának
építését. A város befolyása egyre nőtt, ugyanakkor társadalmi
feszültségek keletkeztek és a korrupció is felütötte a fejét.
Az 1490-es években a bányászok körében zavargások kezdődtek,
és lezajlott a késő középkor leghevesebb lázadása. A helyzet
normalizálódott, ám az ezüstkészletek fogyóban voltak és 1530
körül a kitermelés csökkentésére is sor került. 1541-ben a
legnagyobb bányát bezárták, ezzel Kutná Hora-t megfosztották
királyi privilégiumaitól.
 |
| Még egy kis Olasz udvar |
1547-ben
megszűnt a Prágai groschen gyártása, helyét az ezüst tallér
vette át, amelyhez már import ezüstöt is felhasználtak. A
városban ekkor még továbbra is működött a pénzverde, és
látszólag minden rendben ment. A válság azonban újra
jelentkezett, és a harmincéves háború (1618-1648) eredményeként
megkezdődött a bányászok tömeges elvándorlása, a gazdasági
helyzet romlása, amelyek hatásaként a város is jelentős
pusztulásnak indult. Ezt követően még ugyan jött egy kis
átmeneti fellendülés, azonban a város régi hírnevét és a
bányászat korábbi szintjét már nem sikerült visszaállítani.
1727-ben a pénzverde is bezárásra került, és ezzel egy jelentős
korszak is lezárult Kutná Hora életében. A virágzó korszak
emlékeit szerencsére megőrizte a cseh állam, ezért mindenképpen
ajánljuk a város testközelből való megtekintését és
felfedezését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése