2012. december 7., péntek

A priessnitzi vízkúra és a magyarok

Ahogyan azt az előző bejegyzésünkben ígértük még egy kis ideig elidőzünk Jeseník-fürdőn (régi nevén Gräfenberg), Priessnitz doktor hidroterápiás birodalmában. Először is nézzük meg, hogy miből is állt a priznici vízkúra, mi is történt az ideérkezett beteggel.
Jeseník-fürdői panoráma
A kúra megkezdése előtt az amúgy igen szűk szavú Priessnitz meghallgatta a panaszokat, úgymond „hétköznapi állapotában” vizsgálta a betegeket, akiknek reggel úgy kellett kelniük és reggelizniük, mint általában szoktak. Ez után megvizsgálta a „bőr hideg vízre való reakcióját” és mindezek alapján meghatározta a kúra mértékét. Ugyan most nem akarunk túlságosan belebonyolódni a különféle, igen kreatív módszerekbe, de azért álljon itt egy kis általános ismertető arról, hogy mi is várt itt a gyógyulást kereső betegekre:
  • Ébresztő hajnali 4 órakor. Ez már magában elég sokkoló, és frissítő élmény lehetett az elpunnyadt nemes uraknak.
  • Fél, egy órás izzasztás gyapjútakaróba bugyolálva. Volt aki a klausztrofóbia érzésbe majd belepusztult.
  • Hideg kádfürdő 6-8 percen át. Egészségünkre!
  • A test ledörzsölése és séta, hogy a „szerencsétlen” kicsit felmelegedjen.
  • Ezt követhette az ébredés után 5 órával a megérdemelt, de igen karcsú (vaj és fekete kenyér) közös reggeli. A méregtelenítés garantált.
  • Fél órás séta a hideg vizes zuhanyhoz, ahol pár perc „tussolás”, majd vissza. Itt ne képzeljünk el valami komfortos, zuhanyrózsás módszert. A doktor és a segédei egy kiszögellésre hordókat vittek fel és éjszakánként telehordták hideg vízzel. A betegek másnap aláálltak és a mester a segédeivel vödrökből locsolta őket.
  • Ebéd közben Priessnitz válaszolt a betegek kérdéseire.
  • Délután kisebb részfürdők (ülő-, fej-, láb-, szemfürdők), valamint hosszabb séták vizes ruhában. A szemfürdő felér egy kínzás technikával.
  • Este 7 órakor reggeli mennyiségű és minőségű vacsora. Az étkezésből alapvetően száműzésre került a hús, tea, kávé, szesz. Jó étvágyat!
  • 9 órakor lefekvés puritán körülmények között. Erre gyakorta panaszkodtak a más körülményekhez szokott nemesi betegek.
Korabeli hidroterápiás módszerek

Igen zordnak tűnik a program, de mégis meglepően hatásosnak bizonyult, és ezen ne csodálkozzunk. Egy kis szigorú diéta, mozgás a friss levegőn, és az izzasztás önmagában is nagyon sok betegség kezelésében vagy a tünetek enyhítésében fejthette ki pozitív hatását, még a külső és belső vizes kúrák nélkül is. Főként, ha a jóllétben eltunyult városi nemes urakról volt szó. Ugyanakkor nem becsülhető le magának a vizes terápiának a hatása sem, hiszen a hidroterápia, a víz (ha nem is a hideg víz) gyógyászati célú hasznosítása nem véletlenül nyúl vissza egészen az ókorig.



Vincent Priessnitz nagy varázsa abból állt, hogy a módszerei egyszerű elemekből tevődtek össze (borogatás, ivókúra, beöntések, fürdő, stb.) és nem kötődtek magához a Jeseník-fürdőhöz, hanem a világon csaknem bárhol megvalósíthatóak voltak. Követőinek száma így hamar megnőtt, hidrofil (vízkedvelő) társaságok alakultak, vízgyógyintézetek létesültek, vízgyógyászati folyóiratok indultak, és a vízgyógyászok kongresszusokat tartottak. 

Híres követői között említhetjük többek között Wilhelm Winternitz (1834-1917) bécsi professzort, és legfőképp Sebastian Kneipp-et aki mérsékelt formában tökéletesítette tovább Priessnitz módszereit.

Wesselényi, a hálás Priessnitz beteg


Az évtizedek során, ahogyan azt már az előző bejegyzésünkben említettük az urak sokasága kereste fel a doktort a gyógyulás reményében. A postakocsikon idezötykölődő gyógyturista tömeg igen jelentős hányadát tették ki a magyarok (10%), akik között megtalálhatóak voltak az olyan nagy nemesi családok tagjai, mint a Széchenyiek, Esterházyak, Zichyek, Andrássyak. De Priessnitz-t kereste fel bajában Reguly Antal, Tompa Mihály, Barabás Miklós valamint Wesselényi Miklós is. Közülük főként Wesselényi, az neves árvízi hajósunk volt Priessnitz és módszereinek elszánt híve. Súlyos szembetegsége miatt baráti segítséggel a három éves fogházbüntetéséből, Gräfenbergbe helyezték át gyógykezelésre. Előbb négy évet töltött itt (1839 és 44 között), majd a teljes vakságát követően még egy rövidebb ideig kezeltette magát Priessnitz-el. 



Wesselényi annyira elszánt „priznicista” volt, hogy az önsanyargatás végső határáig eljutva többszörösen túlteljesítette az előírt amúgy is kemény kúrát. Az állapota javulása miatti lelkesedésében igen jelentősen támogatta Freiwaldau-t, a mai Jeseník városát is, és a szanatórium közelében levő hegyi sétány legmeghatározóbb emlékszobrát, egy méretes öntöttvas oroszlánt (Ludwig von Schwanthaler müncheni szobrász alkotása) is ő emeltette a szobor talapzatán az alábbi magyar nyelvű vers sorokkal: 

A vaddal köz italt megkezdé vetni az ember
S gőge fejében kór agg leve és nyavalás
Priessnitz visszaadá a víznek régi hatalmát
S ősi erőben kel újra az emberi faj”

A blogszerző komoly szövegértelmezési munkában...
Az oroszlán motívum igen népszerűvé, mintegy a fürdőhely egyik meghatározó szimbólumává vált. Amúgy feltétlenül érdemes a szép panorámájú, öreg fákkal övezett sétányt végigjárni, és megnézni a sok más hálás beteg (lengyel, cseh, francia, magyar és más nemzetbéli) által emelt szobrokat, emlékműveket.

Cseh emlékmű
Lengyel emlékmű
Vincent Priessnitz sírkápolnája
Az idők során Priessnitz és a magyarok között igen szoros családi kapcsolat is létrejött, hiszen nyolc gyermekéből három leánya magyar földbirtokoshoz (Újházy testvér pár, és Dessewffy Pál) ment feleségül. 


Zárásként szeretnénk megemlíteni, hogy a magyar betegek Priessnitz-nél töltött látogatásairól Csoma Borbála készített egy kiváló tanulmányt, a „Magyar fürdővendégek a gräfenbergi vízgyógyintézetben” címmel.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése