2020. november 18., szerda

400 éve történt: A fehérhegyi csata II. / Menetelés a Fehér hegyhez

A fehérhegyi ütközet előtti hónapokban a császári csapatokhoz támogatásul érkező bajor Miksa vezette Katolikus liga hadsereg (több, mint 30 ezer fő) könnyedén meggyőzte az átállásról az addig lázadáspárti protestáns osztrák tartományokat. Ezt követően az önmagában is óriási haderő továbbmasírozva egyesült a Bucquoy vezetések alatt álló olasz segédcsapatokkal megerősített osztrák császári hadsereggel. Mindeközben a cseh lázadók és szövetségeseik is próbáltak minél nagyobb hadsereget összehozni, amely ugyan számban közel elérte a Habsburg-párti szövetség erejét, ám összetételében már nem lehetett ideálisnak nevezni. A lázadók támogatása tekintetében politikai, gazdasági okok miatt bizonytalankodó, majd a későbbiekben késlekedő Bethlen Gábor erdélyi fejedelem a vártnál kisebb számú erdélyi-magyar kontingenst küldött a protestáns haderő segítségére. A Bornemissza János vezette többségében könnyűlovasok gyengébb erőt képviseltek, mint a katolikus hadsereg egy részét alkotó vértesek, azaz nehézlovasok.

Csata, újrajátszva

A katolikus erők végsőnek szánt első hadműveletei 1620 szeptemberében kezdődtek el. Ekkor előbb spanyol csapatok V. Frigyes „birodalmát” a Pfalzi Választófejedelemséget vették be, majd a szászok megszállták Sziléziát és Lausitzot. Ez utóbbi lépéssel már északról közvetlenül fenyegették a fő haderejét az ország déli részére vezénylő Frigyest. Szeptember 18-án az időközben Baltasar Marradas vezetésével a Habsburg rokon kisegítéseként érkező spanyol lovas regiment támogatás már a cseh katolikus fellegvárt, České Budějovicét biztosította be, majd Pilsen (Plzeň) felé vette az irányt. Ezzel egy időben a korábban még Bécs környékén várakozó, immáron negyvenezer fős katolikus fősereg is elindult feléjük erejüket egyesítendő.

Písek a középkorban

Ez az óriási hadsereg lassú vonulása közben érte el a délcsehországi Píseket. A kicsiny, de jelentős várost csak alig félezer katona védte és vezetőjük hamar belátta: meg kell adniuk magukat, ha életben akarnak maradni. Ám a támadóknál mást akarta a jobb és mást a bal kéz. Amíg a védők Tillyvel tárgyalásokat folytattak, addig Bucquoy feltüzelte a vallon szabadcsapatait, akik a fosztogatás jutalma reményében sikerrel megrohamozták várost. A jutalomra éhes katonák így Píseket feldúlták, lakosait, védőit lemészárolták, majd az összes épületet felgyújtották. Písek tragikus sorsáról hamar értesültek a környező települések is, melyek innentől kezdve már a legkisebb ellenállást sem fejtették ki az átvonuló császári csapatokkal szemben.


1618: Mansfeld csapataival beveszi Pilsen városát

A lassan haladó császári haderőben csak a betegségek okoztak nagyobb károkat, a hadmozdulatokat tisztes távolból követő cseh lázadó hadsereg komoly összetűzésekre nem kényszerítette őket. Kisebb összecsapások azért akadtak, főként a Bornemissza vezette magyar lovasok és a vallon zsoldosok között. Október 10-én a Pilsenhez megérkező császáriakat sem érte semmi támadás az ekkor a pár tíz kilométerre fekvő Rokycany városában gyülekező cseh hadsereg felől. Sőt a meglehetősen kalandor stílust képviselő Mansfeld gróf kerek 400000 forintért minden ellenállás nélkül át is adta volna nekik a várost, elvégre az üzlet az üzlet. Erre azonban nem került sor. A császáriak egyrészt legalábbis belátható távolságon belül nem rendelkeztek ennyi pénzzel, másrészt rájöttek: felesleges megvenni a várost, ha amúgy sem kívánják a lázadók erővel megvédeni. Egyszerűbb kikerülni és Prága felé venni az irányt.


A rakovíniki csata

Az idő közben telt és Frigyes hadserege egyre nagyobb problémával nézett szembe. A cseh haderő már nyolc hónapja nem kapott zsoldot és az utóbbi időben a katonáknak még csak egy „lelkesítő” fosztogatásra se volt lehetősége. A meggyengült morál pedig aligha lehetett az amúgy inkább támadó jellegű hadsereget nyílt csatába küldeni. Egyetlen taktika maradt számukra: visszavonva Prága felé menet közbeni védekezésből megtörni a támadó ellenfelet. (Mansfeld a mintegy tízezer katonájával Pilsenben maradt.) Ez a terv egy rövid ideig be is vált, hiszen a mai Rakovník (Rakonitz) városánál a magukat sáncok mögé beásó protestáns csapatok majd egy hétig feltartották a Prága felé vonulni szándékozó katolikus hadsereget. Ekkor sebesült meg a magyar csapatokat vezető Bornemissza János, akinek helyét a későbbiekben Korniss Zsigmond vette át. 2020 november 3-án Bucquoy még tett egy kósza kísérletet a város elfoglalására, ám eközben csak egy kisebb hadi sérülést sikerült összeszednie.

A Bilá hora (Fehér hegy) csúcsa

A haderő parancsnok bajor Miksa végül belátta, hogy ez így nem mehet tovább, és november 5-én utasította hadseregét, a Prága felé való továbbvonulásra. Ezt észrevéve a cseh fő sereg is megkezdte a főváros felé való erőltetett visszavonulást. Anhalti Keresztély, a protestáns haderő vezetője rohamléptekben küldte a Prága akkori falaitól mintegy tíz kilométerre magasodó, 381 méter magas Fehér hegyhez a Thurn gróf vezette kisebb csapatot. A parancs a szükséges védművek elkészítéséről szólt ám végül ezt nem hajtották végre. Mindeközben a Prága felé egymással párhuzamosan vonuló két hadsereg kisebb összecsapásaiban újabb sok, egyes információk szerint közel kétszáz magyar lovas halt meg. A cseh főerők november 7-én értek a későbbi csata színhelyére, de a testileg-lelkileg eltikkadt tisztek és katonák egy része már erőtlen volt, mások pedig a védekezés előkészítése helyett Prágát keresték fel egy utolsó örömteli estére. Eközben a császári elővédek már össze is ütköztek a Ruzyňében megálló kimerült magyar csapatokkal, akik végül súlyos veszteségek elszenvedését követően csatlakoztak a fehérhegyi főtáborhoz. Így érkezett el november 8.: a mindent eldöntő nap.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése