1620. november 8-án Prága lakosai nem egy átlagos napra ébredtek. A testet-lelket megviselő sűrű ködös reggelen a városfalak mögött megbújó várost várakozással teli feszültség járta át. Tudták, aznap a közeli Fehér hegyen (Bilá hora) véres csata veszi kezdetét, amely sorsdöntő lehet nem a csak a saját életükre, hanem az egész cseh nemzet számára. Néhány órával később már az ágyúdörrenésekből, lópaták dübörgéséből, hangos jajveszékelésekkel és diadalmas üvöltésekből összeálló vad csatazaj hallatszott a távolból, jelezvén: az ütközet elkezdődött. A borzalmas hangzavar azonban nem tartott sokáig, és a mindössze pár órás harc évszázadokra döntötte el az egykor dicső napokat látott cseh nemzet sorsát. 400 év elteltével mi itt a Csehország nem csak Prágán megpróbálunk emléket állítani a fehérhegyi-csatának, vagy ahogy mi magyarok hívhatjuk: a „csehek Mohácsának”.
 |
| A fehérhegyi csata |
Mire a fehérhegyi csatára sor került a később időtartama miatt „harmincévesnek” keresztelt háború már két és fél éve tartott. A harci cselekmények kirobbanásának oka pár évvel korábbra, az 1610-es évek második felére nyúlik vissza. Ebben az időszakban a vallási téren toleránsabbnak bizonyuló Habsburg uralkodó, II. Mátyás cseh és magyar király, német római császár egészségi állapota miatt uralkodásának utolsó időszakához ért. A birodalom vezetésében egyre inkább a választott utóda, nevezett Ferdinánd stájer főherceg befolyása kezdett érvényesülni. Az erősen reformációellenes, a katolikus cseh rendek által koronahercegnek választott Ferdinánd trónörökös fokozatosan át is vette az irányítást, és egymást követően több protestáns ellenes intézkedést vezetett be, egyebek között a királyi birtokokon tervezett templomok építését állíttatta le. Mindezen lépések pedig előrevetítették a sötét jövőt a többségében protestáns cseh nemesség számára.
 |
| II. Ferdinánd |
Az egyre fokozódó feszültség 1618. május 23-án vezetett töréshez. Ezen a napon a protestáns cseh rendek vezetője, Thurn Mátyás (Jindřich Matyaš Thurn) gróf behatolt a prágai várba, majd heves vitatkozást követően egy ablakon át kidobatta a cseh tartományok vezetésére küldött két megbízott kormányzót, valamint a tisztviselők egy titkárát. A grófot elsősorban az bosszantotta fel, hogy nem sokkal korábban vallási nézetei miatt elkobozták tőle Karlštejn várát, de eme személyes sérelmének önmagában még akár még komikusnak is nevezhető megbosszulása végzetes következményekkel járt. A szerencséjükre puha trágyadombon landoló úriembereknek ugyan semmi bajuk nem lett, és még sokáig Habsburg szolgálatban álltak, ám ez a megaláztatás nyílt hadüzenetnek számított. Így az ún. második prágai defenesztráció (az első „ablakon át kidobásra” még a huszita felkelés kirobbanásakor került sor) a Habsburg ellenes lázadás és egyben a harminc éven át tartó háború cseh-pfalzi szakaszának kezdetét jelentette.
 |
| II. defenesztráció |
Az azt követő két évben a cseh földek heves csatározásoktól voltak hangosak, melyek során a protestáns csehek számos szép hadisikert arattak a Habsburg hadak ellen. Ám a Bécset két alkalommal is fenyegető, ostromló csapatok fenntartása, a zsoldosok bérének kifizetése egyre nagyobb gondot jelentett a hadvezetés számára, és mint tudjuk, egy háborút nem fegyverekkel vagy katonákkal, hanem pénzzel lehet megnyerni. Az 1620-as esztendőre a cseh lázadást támogató Protestáns Unió segítsége is szerényebb lett. Az időközben főként taktikai okokból ellenkirálynak megválasztott pfalzi V. Frigyest, az Uniót egykor létrehozó IV. Frigyes fiát a többi protestáns vezető már nem kedvelte, túlontúl nagyratörőnek tartották. Ennek köszönhetően a néhány hónapos uralkodása miatt később csak „téli királynak” gúnyolt uralkodó csapatai is egyre inkább magukra maradtak, melyen Bethlen Gábor erdélyi fejedelem támogatása sem tudott már segíteni.
 |
| Pfalzi V. Frigyes |
Mindeközben II. Ferdinándnak a katolikus oldalon még erősebb támogatókat sikerült összegyűjteni. Amellett, hogy alapban élvezte a pápa erkölcsi és ami lényegesebb, anyagi támogatását, rendszeres katonai segítséget kapott III. Fülöp spanyol királytól, akihez rokoni szálak is fűzték. Ugyancsak a segítségére sietett III. Zsigmond lengyel uralkodó, a köpönyegforgatásban gyakorlott I. János György szász választófejedelem, valamint az 1609-ben alapított Katolikus Liga támogatását élvező I. Miksa bajor herceg, későbbi választófejedelem is, aki később az egyesült katolikus haderő vezetését látta el.
 |
| Thurn |
A hadseregek közül a lázadó cseh hadakat Peter Ernst von Mansfeld
és Anhalti Keresztély herceg vezette, de egyikük tehetsége, katonai stratégiai
tudása sem haladta meg az ellenfél hadseregének parancsoló Johann t’Serclaes
Tilly gróf (1559-1632) de még Charles Bonaventura de Longueval, Bucquoy grófja,
a császári haderő korábbi főparancsnoka tudását sem. Így szinte csak idő
kérdése volt, hogy a jóval nagyobb szervezettséggel bíró, anyagi forrásokban
bővelkedő császári csapatok, együtt a császárt támogató Katolikus Liga
haderejével, mikor is viszik be döntő csapásukat.
 |
| Tilly |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése