2016. július 4., hétfő

150 éve zajlott le a Königgrätzi (Hradec Králové-i) ütközet

1866. július 3-án Königgrätznél, azaz a csehországi Hradec Králové városa mellett a porosz csapatok megsemmisítő vereséget mértek az osztrák haderőre, s ez az esemény közvetve ugyan, de hozzájárult az 1848-49-es szabadságharcot követő osztrák-magyar kiegyezéshez. Rövid cikkünkben erről a haditechnika, stratégia, hadviselés szempontjából is számos érdekességet hordozó eseményről emlékezünk meg.

Königgrätzi csata

A korszak két nagyhatalma közötti konfliktus a Schleswig-Holstein tartományok birtoklásának apropóján robbant ki, de a tét ennél sokkal nagyobb volt. A két területet mindössze két évvel korábban még együttesen foglalták vissza Dániától, de az osztrák és a porosz uralkodó mást – mást gondolt a területek további sorsáról. 1866. június 9-én a poroszok bevonultak Holsteinbe, az osztrák király pedig az 1815-ben alapított Német Szövetség keretein belül próbált az ügyben dűlőre jutni. Porosz ellenes határozatot hozatott, de a Szövetség tagjai megosztottak voltak. 12 német állam az osztrákokat, 17 észak- és közép-német állam Olaszország külön támogatásával a porosz oldalra álltak. A két ország közötti háború június 14-én tört ki, de a Német Szövetségen belüli hatalomért folyó küzdelem némiképp meglepő módon, de nem tartott sokáig.
Katonák 1866-ban
A hadi tevékenységek során a porosz csapatok végig helyzeti és technikai előnyben voltak. Az utóbbi főként abból adódott, hogy a katonák már fejlettebb hátultöltős gyútűs puskával is rendelkeztek, amelyeknek köszönhetően sokkal gyorsabban tudtak egymás után tüzelni. Emellett a poroszok elsőként a történelemben a vasutat is igénybe vették csapataik mozgatása során. Mindezek döntőnek bizonyultak a továbbiakban. A porosz haderők június 21-én átlépték a mai cseh-lengyel határt, és sorra nyerték meg a kisebb összecsapásokat (Podol, Hühnerwasser, Skalitz, Náchod). Egyedül Trutnovnál kerültek az osztrákok fölénybe, de itt is csak komoly emberveszteség árán. Ezt látván az osztrák hadat irányító, az amúgy sem túlzottan tehetséges Ludwig Ritter von Benedek (aki az 1859-es solferinói csatában szerzett hírnevet) békekötést javasolt I. Ferenc József osztrák-magyar királynak, de ő kitartott egy végső ütközet mellett. Végül is a Habsburg király kellően biztonságos távolban volt a harcvonaltól, és nem a saját életét tette kockára.

Ludwig Ritter von Benedek
Helmuth von Moltke
Így 150 évvel ezelőtt, július 3-án Sadowa (mai Sadová) és Königgrätz (Hradec Králové) közötti térségben sor került a mindent eldöntő csatára. Kezdetben a 215-240 ezer osztrák, szász katona megszorongatta az I. Vilmos király és Helmuth von Moltke vezette 163 ezer poroszt, de a kis késéssel megérkező III. Frigyes császár vezényelte 2. porosz hadseregnek sikerült körbekerítenie a jobb szárnyat és ezzel végső csapást mért ellenfelére. A rövid csata során hatalmasak voltak a veszteségek, osztrák oldalon 30-40 ezer katona esett el, sebesült meg vagy került fogságba, míg a porosz haderő több mint 9000 főt veszített.



A csata
A Königgrätzi-csataként elhíresült ütközet után a visszavonuló osztrák csapatok felett még több kisebb alkalommal is győzedelmeskedtek a poroszok, és ezek a vereségek végül az 1866. augusztus 23-án Prágában megkötött békeszerződéshez vezettek. Az Osztrák Császárság a Porosz Királyság javára lemondott a német egység megvalósításáról, az Olasz Királyságnak pedig átengedte Veneto tartományt (Velencét). Bismarck az erőskezű, de taktikus porosz kancellár azonban nem akarta túlnyerni magát és nem törekedett az osztrákok megsemmisítésére. Szeme előtt az a cél lebegett, hogy a győztes fél kegyessége az osztrákokat a későbbi együttműködés felé tereli. Ez 1879-ben, a német-osztrák katonai szövetség létrejöttével meg is valósult. A Königgrätzi-csata közvetetten hozzájárult ahhoz is, hogy a vesztes osztrák császár kényszerből közeledni próbáljon a rebellis magyarokhoz, amely végső soron a kiegyezéshez és az Osztrák-Magyar Monarchia születéséhez vezetett.


A csata újrajátszása
Hradec Královéban és az egykori csata színhelyén minden évben katonai bemutatók keretében emlékeznek meg a hajdani ütközetről. Idén, az esemény 150. évfordulóján négy napon át zajlottak a színes, érdekfeszítő programok, melyek során amellett, hogy lelkes hagyományőrzők korabeli viseletben, fegyverekkel újrajátszották az ütközetet, az érdeklődők számos kiállítást is tekinthettek meg.

1 megjegyzés:

  1. Apró kiegészítés, hogy Ludwig Ritter von Benedek Benedek Lajos néven született Magyarországon, Sopronban. Egyike volt a korszakra olyannyira jellemző kettős identitású katonatisztjeinek. 1848-ban Mészáros hadügyminiszter fővezéri pozíciót ajánlott neki a Honvédségben, de Benedek az uralkodóházhoz való lojalitást választotta és a császári oldalon harcolt és sebesült meg a szabadságharcban.
    Tehetséges hadvezér volt, bár Königgrätz után bűnbakot csináltak belőle. Valójában nem rajta múlt a vereség, sokkal inkább a poroszok technikai fölényén, amit nagyon okosan ki is használtak.

    VálaszTörlés