2015. október 6., kedd

Csehország természet-, tájvédelmi területei XVIII. - Labské pískovce

Ahogyan azt a korábbi cikkünkben már említettük Észak Csehországban, a Cseh Svájc Nemzeti Park mellett összesen négy egymással érintkező tájvédelmi terület alkot egy nagy összefüggő természet-, tájvédelmi tömböt. Ezek közül a Kokořínsko-t és a Lužické hory-t már bemutattuk, most következzék az a tájvédelmi körzet, amely szó szerint körülöleli a Cseh Svájc Nemzeti Parkot. Ez pedig nem más mint a Labské Pískovce, azaz az Elbai Homokkő CHKO. Az Ústecký kraj-ban – Ústí nad Labem kerületben fekvő 324 négyzetkilométer kiterjedésű területet 1972-ben nyilvánították védetté. Ebből „vált ki” 2000-ben a Cseh Svájc Nemzeti Park, így ma a Lasbké pískovce területe 245 km2. A tájvédelmi terület szinte szerves egységben áll nem csupán a Cseh Svájccal, de a német oldalon fekvő Szász Svájccal (szintén nemzeti park) is, hiszen így ezek együttesen jelentik Közép-Európa legmarkánsabb, legkiterjedtebb homokkő vidékét.

Děčín és a környező homokkő vidék

Maga a terület nyugat-kelet irányban, viszonylag keskeny sávban terül el, majd a keleti végén „felkunkorodva” követi a nemzeti parkot, mintegy védő sávot jelentve a számára. Északon a cseh-német országhatár, majd az Elbától kezdve a Cseh Svájc határa jelöli ki a helyét, míg délen Petrovice, Libouchec, Jilové, Děčín, Markvartice, Česká Kamenice, Chřibská, keleten pedig Krásná Lípa, Mikulášovice városok határolják.

A Labské pískovce térképe
A Labské pískovce kialakulása során a földtörténeti Kréta korban, a tenger fenéken keletkezett homokkő üledék felemelkedése, majd napjainkig tartó lepusztulása zajlott le. Az eróziós folyamatban elsősorban az Elba és mellékvizei játszották a legnagyobb szerepet, létrehozván a mély folyó-, patakvölgyeket. De természetesen a nap, a csapadék és a szél is megtette a maga közvetlen romboló, felszínformáló hatását. A homokkő sziklaalakzatok megcsodálásához elsősorban érdemes felkeresni a Tisá település melletti Tiské stěny-t!

Tiské stěny
A tájvédelmi terület a geomorfológiájából adódóan sajátos inverz klímával rendelkezik. A mély folyóvölgyekben igazi hegyvidéki mikroklíma uralkodik. Itt elsősorban a hideget kedvelő növény- és állatvilággal találkozhatunk, míg a homokkő sziklák magaslatai, a sziklás platók a melegebb viszonyokat kedvelő, termofil növények számára biztosítanak kellemes élőhelyet. Verőfényes napsütésben a sziklák hőmérséklete nem ritkán a 60 Celsius fokot is elérik. Ennek megfelelőn a fenyvesekben jellemzően csarabok, vörös és fekete áfonya, erdei sédbúza él. Míg az említett hideg völgyekben élő növények közül kiragadnánk a különféle izgalmas moha és zuzmófajokon kívül az erdei bordapáfrányt, vagy éppen a fehér acsalaput. A bazalt-, gránitfoltok egyedi növényvilága mellett még a területében pici, de jelentőségében hatalmas tőzegmocsarak flóráját is meg kell említenünk. Az itt élő növények közül a tőzegmoha fajok sokaságának megemlítése mellett kiemelendő a mocsári molyűző, a hamvas áfonya és a hüvelyes gyapjúsás.

Mély patakvölgyek
Az állatvilág tekintetében is kiemelkedően fontos a Labské pískovce. Számos védett madárfaj, köztük a vándorsólyom, az uhu, a haris és a fekete harkály fészkelő helye. Az Elbába ömlő kisebb folyók, patakok és mindezek partvidékei, árterei adnak otthont az atlanti lazacnak, a hódnak, vidrának.

A régi népi építészet egyik remeke
A természeti értékek mellett ne feledkezzünk meg a terület kulturális, ember alkotta kincseiről, érdekességeiről sem. Ezek közül elsősorban a sajátos népi építészeti szépségeket a helyenként a XVI. századot felidéző díszes gerenda-, palánkházakat ragadnánk ki. Szerte a vidéken különféle a XV. századtól kezdve emelt egyházi emlékekre, kőkeresztekre, kápolnákra bukkanhatunk, amelyek az évszázadok során a területen élő és elsősorban erdőgazdálkodással foglalkozó embereknek tájékozódási pontokként is szolgálhattak.
Erdőszéli kőfülke

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése