Aranymosás Zlaté Horyban

Észak-kelet Morvaországban, a lengyel határ mentén fekszik Zlaté Hory városa. Ahogyan a nevéből is látszik (Arany-hegyek) a település történelme, és részben jelene is ehhez a mindenki számára vonzó ritka fémhez kapcsolódik. A Jeseník-hegység aranykészletei anno a földtörténeti devon kori (416-360 millió évvel ezelőtt) vulkanizmushoz kötődve keletkeztek, és a hegyek lepusztulásával jutottak egyre inkább a felszín közelébe.

Az aranyat adó hegyek

Az Arany-hegység (Zlatých Hor) területén a X-XI-ik században kezdtek el először aranyat kitermelni, elsősorban a környező patakok menti aranymosási technikák alkalmazása révén. Ennél korábbi arany kitermelésről nem maradtak fenn régészeti leletek és írásos emlékek, de nem kizárt, hogy már jóval korábban is igyekeztek itt a környéken élők aranyat „gyűjteni”.

Egy kis aranyrög

A XIII. században még elsősorban az aranymosás volt a jellemző, és csak kis léptékű, sekély mélységű aranybányászat zajlott. A kitermelés azonban egyre fokozódott egészen a XVI. századig, amikor már intenzívebb, mélyművelésű aranybányászatról is beszélhetünk. Ezen század végén, 1590-ben és 1591-ben találták meg a legnagyobb helyi aranyrögöket, melyek 1,38 kg és 1,78 kg súlyúak voltak. Ugyan mindkettő eltörpül a híres-neves ausztrál Holtermann-féle aranyröghöz vagy inkább aranysziklához képest (286 kg!), de azért csak elfogadnánk ezeket a „kicsike” arany darabokat is. A XVII. századtól kezdve fokozatosan hanyatlásnak indult a helyi aranybányászat, majd a XIX. század vége felé egy időre teljesen fel is hagytak vele. A második világháborút követően még újra indították a kitermelést, de a modern technikákkal sem érték már el a fénykorra jellemző termelési szintet.

Csehország területén ugyan mintegy 30 helyen (köztük a nevezetes dél-cseh Kašperské Hory-nál) tartanak számon számottevő mennyiségű aranykészletet, de jelenleg aranybányászat már sehol sem zajlik. Az utolsó aranybánya éppen itt Zlaté Hory-ban zárt be 1993. december 17-én, s azóta inkább csak egyéb nemesfémek, pl. réz, cink, ólom és ezüst kitermelése folyt. Persze az arany árának növekedésével valószínűleg csak idő kérdése, hogy Csehországban, (és Magyarországon is) újra induljon a maradék arany kibányászása.

Zlaté Horyban az aranybányászat hagyományát azonban a helyiek továbbra is megőrizték, amit a városka helyi múzeumában berendezett kiállítás, az aranybányászattal, aranymosással kapcsolatos programok is tükröznek. A hagyományőrzés szellemében 1994-től kezdve minden év augusztusában nemzetközi aranymosó verseny kerül megrendezésre, melynek nyertese vándorserleget, de mit is beszélek, egy aranyszínű vándor aranymosó tálat kap.

A verseny helyszíne

Amikor 2010-ben először jártunk Zlaté Horyban éppen egy nevezetesebb aranymosó esemény, egy igazi Aranymosó Világbajnokság zajlott, amelyre a világ minden részéről (Ausztráliától, Japánon át az USA-ig) érkeztek versenyzők. A férfiak – nők – gyerekek, amatőrök és profik, egyénileg illetve csapatban (2-3-5 fős) mérhették össze ügyességüket és persze szerencséjüket a népes szurkolótábor előtt.

A verseny központjában egy magas faoszlopra rögzített faragott táblácskákon szerepeltek a profi csapatokat küldő városok nevei, amelyek között megtalálhattuk a híres-neves kanadai Dawson City-t is.

A versengő városok oszlopa

Magyarország nem tagja az aranymosó világszövetségnek, így hivatalos magyar csapat nem vett részt az eseményen, pedig akár ott is lehettünk volna, hiszen az aranykitermelés egykor hazánkban is igen jelentős volt. A középkori Magyarországon - ahogyan azt az iskolában alaposan jól (?) megtanultuk - igen komoly aranykitermelés, elsősorban bányászat folyt (lásd "Aranygombos" Telkibánya). Az ugyanakkor kevéssé ismert, hogy már a rómaiak is élvezték a "magyar" aranyat, hiszen a rabszolgáikkal a Dunánál évente mintegy 800 kg föveny aranyat mosattak. A magyarországi bányák kimerülését követően, egészen a közelmúltig fennmaradt a Duna-menti aranymosás hagyománya, sőt aranymosással páran még ma is próbálkoznak. Valamikor a közelmúltban, a Szigetközben még kisebb aranymosó bajnokságot is szerveztek, de a Duna legutolsó szabályozása, elterelése drámaian érintette a dunai aranymosást is.

Rajtra várva

De térjünk vissza Magyarországról a zlaté horyi világbajnokságra! Normál esetben az aranymosáshoz nem kis adag mázli is kell, de persze egy versenyen nem lehet a véletlenre bízni a dolgokat. Ne várjuk azt, hogy a versenyzők a sziklás patakban próbálnak szerencsét, és ott áztatgatják mindhiába a végtagjaikat. Azért hogy bizton lehessen aranyra számítani, a szervezők azonos méretű faládákba finom szemű homokot tesznek, és a homokhoz egyenlő mennyiségű aranyport (mint „mini rögöket”) kevernek. Utána a vállalkozó szelleműeknek adott idő alatt kell minél több arany szemcsét kimosniuk és egy kémcsőbe összegyűjteniük. A szabály egyszerű, akinek több aranya van a végén, az nyert. De azért a vesztesek is hazavihetik a keservesen kiszenvedett arany darabkáikat.

Verseny közben

Amúgy a mezei földi halandó nem is gondolná, hogy egyrészt milyen speciális, számítógép által tervezett aranymosó tányérok vannak (kedvencünk a Turbopan nevet viseli), másrészt hogy milyen különféle mosási technikákat alkalmaznak. Volt szerencsénk végignézni egy 50 év feletti örökifjonc német versenyző, 70 év feletti mestere vezette edzését. Nagy élmény volt látni, hogy miként is adja a tanácsot a kezdő tanoncának, merre is lögybölje a homokos vizet, milyen gyorsan, és miféle módon.

Természetesen, a verseny nélkül is nagy élmény meglátogatni az Údolí Ztracených štol-t avagy az „Elveszett alagutak völgyét”. A Zlaté Horytól mintegy 2 km-re, az Ondřejovice településrész felé vezető úthoz közel található völgy nevéhez helyi legenda fűződik. E szerint innen indultak az egykori arany érc telérek mentén azok a közel 6 km hosszú bánya járatok, amelyek egészen a határon át, a lengyelországi Glucholazyig futottak. Persze ez csak mende-monda, de tény hogy az arany utáni kutatásban a környéken nagyon sok járatot vájtak.

Az Elveszett alagutak völgye

Az útmenti parkolótól nem messzire juthatunk az aranymosó versenyek és egyéb évente megrendezendő kulturális események színhelyére. Itt az Olešnice-patakon átívelő hídon túl Bányászati Múzeumot is találhatunk, ahol részletesebb információkhoz juthatunk az egykor volt aranybányászatról. A festői szépségű patakvölgyben felfelé, a Bányatörténeti Tanösvényen (a teljes hossza 16 km, és 15 állomása van) haladva pedig csakhamar egy igazi ipartörténeti érdekességre, egy működő aranyércmalomra bukkanhatunk. Ez a malom egy kicsinyített másolata a valaha itt üzemelő nagyobb elődjének.

Aranyérc malom a patak mellett (a környező fenyőerdőt az elmúlt években letermelték)

Kívánságra és persze egy kis pénz ellenében munka közben is meg lehet tekinteni az impozáns malmot, és angol vagy német nyelven beszélő kalauz segítségével meghallgathatjuk a lényegesebb információkat az aranyérc malom múltjáról, és működéséről. Aki pedig szerencsét szeretne próbálni az helyben akár kipróbálhatja az aranymosást is. A malom lábánál ugyancsak megtekinthető egy régi bányajárat bejárata is, megőrizvén az egykor itt zajló felszíni és felszín közeli aranybányászat emlékét.