Nincs Csehország Škoda nélkül?! – I. rész: Emil Škoda munkássága

Ugyan nem szeretünk írásainknak a kattintásvadászat felé erősen elhajló cikk címeket adni, de ezúttal mégis kivétellel élünk. Tesszük ezt azért, mert van egy olyan név a cseh gazdaság és azon belül is az ipar egyes kulcsfontosságú ágazatainak történetében, amely a mai napig meghatározó és az elmúlt két évszázad alatt világszerte ismertté és megbecsültté vált. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy egykoron a mai cseh ipart egyetlen ember munkássága alapozta meg. Ő pedig nem volt más, mint Emil Škoda. Cikkünkben róla, majd örököseiről és a család fajsúlyos hagyatékáról próbálunk röviden szólni.

Emil Škoda

Kezdjük azzal, hogy Emil Škoda - akinek a neve amúgy azt jelenti, hogy kár vagy veszteség - 1839-ben született Plzeňben, egy gazdag cseh család tagjaként. Prágában és Karlsruheben gépészmérnöknek tanult és mivel a mai Plzeň (németül Pilsen) a XIX. században a Habsburg Birodalom egyik legdinamikusabban fejlődő ipari központjának számított, nem csoda, hogy Emil is ebbe az irányba képzelte el pályafutását. Tette ezt a szülei elképzelése ellenére, akik inkább az apját követve orvosi karriert szánták neki. Ám ő a céljai elérése érdekében bejárta Európa és Észak-Amerika számos neves ipari létesítményét, megfordult Angliában, Franciaországban, Poroszországban közben kellő inspirációt szerezve terveihez. 1866-ban főmérnökként helyezkedett el Plzeňben gróf Waldstein-Wartenberg gépgyárában, ahol főként tartályokat, öntöttvas alkatrészeket gyártottak cukorgyáraknak, sörfőzdéknek és bányáknak. Három évvel később jelentős családi támogatással, közte a rendkívül neves és elismert, Bécsben praktizáló orvos unokatestvére (Josef) segítségével 1869 június 12-én megvásárolta az üzemet, amelyet azon nyomban elkezdett fejleszteni. A feljegyzések szerint Emil Škoda rendkívül szigorú, de innováció-orientált vezető volt. Nagy hangsúlyt fektetett a mérnöki képzésre és a kutatás-fejlesztésre, ami akkortájt még nem volt általános az iparban. 1871-ben megunva a nőtlenséget megházasodott, feleségül vette a gazdag Hahnenkamm család lányát, Herminát akitől egy fiuk mellett három lány született. Érdekességként megemlíthető, hogy közülük Hermina Juliana von Škoda, férjezett nevén Lauer ismert író lett és 1966-ban Magyarországon, Kisbéren hunyt el.

Hermina Juliana von Škoda

 
A Škoda gyár közben rohamosan fejlődött. 1878-ra a fegyvergyártás mellett a gépészetre is összpontosított, és összesen 25 cukorgyár, valamint 11 malátaüzem és sörfőzde berendezéseit gyártotta. Ezt követték a bányák, kohók és hengermalmok gépei, ráadásul ezeknek a termékek nemcsak a Monarchiában, hanem a műszakilag fejlett Németországban is megjelentek. Emil 1886-ban egy új acélgyárat építtetett, majd fokozatosan tovább bővítette a termékskálát. Előbb vasútipari fejlesztésekbe, mozdonyok és turbinák gyártásába szállt be, majd a hadiipar nyújtott számára jelentős megrendeléseket. A modern acélöntési technológiák kifejlesztésével főként a Császári és Királyi Haditengerészet számára készített nagy kaliberű ostromágyúkat és lőszereket, hajóalkatrészeket. De emellett a vállalata erősen exportorientált is volt. Szállított termékeket nemcsak a Monarchiának, hanem akár az Oszmán Birodalomnak és más országoknak is. Fontos megemlíteni, hogy a gyár nemcsak ipari, hanem egyúttal szociális központ is volt, mivel Škodától nem állt távol a társadalmi érzékenység sem. A munkások számára lakásokat építtetett, iskolákat és kórházakat támogatott, így végeredményben kialakult egy teljes „város a városban” jellegű ipari közösség, mely az ipari mellett egy igazi szociális központ is volt.

Az eredeti Škoda részvény

A vállalat jelentősége olyan nagyra nőtt, hogy Emilt lovaggá ütötték. Az immáron Emil Ritter von Škoda báró 60 évesen megalapította a Škoda Műveket (Works), mint részvénytársaságot. Ő maradt a többségi tulajdonos, ám alig egy évvel később, 1900-ban vélhetően a testi, lelki problémák, a túlterheltség és depresszió következtében vélhetőleg öngyilkos lett. Ez ugyan nem teljesen bizonyított, mindenesetre így szólt egy korabeli magyar újság gyászhíre: „Skoda Emil, a pilseni vasöntőgyár tulajdonosa, ma reggel Gasteinból Bécsbe menet, a vasúti kocsiban hirtelen meghalt. Skoda nevét a délafrikai háborúban sokat emlegették, mert különösen az ő gyára volt az, amely a búrokat ágyúval látta el.”

De eddig tartott a cikkünk első része, hamarosan folytatjuk!