Csehország
északi részén az Óriás-hegység szomszédságában, a lengyel
határ mentén fekszik a Jizerské hory tájvédelmi terület. Az itt
található hegyvidéki-hegylábi vidéket már 1968-ban védelem alá
helyezték. A maga 368 négyzetkilométer kiterjedésével egyike
Csehország közepes méretű tájvédelmi területeinek. Déli
határa Jablonec nad Nisou elővárosi részéig, illetve Tanvald
városkáig tart egy nyúlfaroknyi kis kiöblösödéssel Zlatá
Olešnice
irányába. Keletről a Jizera folyóhoz igazított cseh-lengyel
államhatár, északról Nové Město
pod Smrkem és Hejnice települések, míg nyugatról főként a
kerület fővárosa, Liberec külterületei határolják.
 |
| Erdők, mezők, rétek, virágok |
A
Jizerské hory közel 75%-ban erdővel borított, részben ezért,
illetve a hozzá tartozó virágos rétek, tőzegmocsarak, és
patakparti vizes élőhelyek védelme érdekében nyilvánították
védett területté. A tengerszint feletti magassága 320 métertől
(Smědá patak völgye), egészen 1124 méterig (Smrk-csúcs) terjed
ki. Ez a vidék nem éppen a legbarátságosabb időjárásáról
híres, legalábbis a meleget szerető turisták számára. A kisebb
fennsíkokkal tarkított középhegységi vidék gazdag csapadékban,
és gyakorta tapasztalhatók szélsőségesebb időjárási viszonyok
is. Nem éppen aktuális hír, de például 1897 nyarán volt egy
olyan 24 órás időtartam, ami alatt összesen 345 mm esőt mértek.
A csapadék főként a vegetációs időszakban (tavasztól őszig)
hull, de akad olyan tél amikor 2-3 méter magas hótakaró fedi a
tájat.
 |
| Jizerské hory tájvédelmi terület |
A
sok esőnek-hónak köszönhetően igen gazdag vízhálózat,
csermelyek, patakok, kis folyók sokasága szövi át a területet. A
déli és keleti részről főként a Jizera és a Kamenice folyók
(valamint mellék patakjaik) szállítják az Elbába a vizet, míg
az északi és nyugati területekről a Nisa és a Smědá folyók az
Oderát táplálják csapadékvízzel. A szeszélyes időjárás
okozta időszakos árvizek elleni védelem érdekében a XX. század
folyamán összesen 7 kisebb-nagyobb víztározót létesítettek,
melyek közül a legnagyobb, a 7 millió köbméter víz befogadására
képes Souš, a Černá Desná patakon. Ezek a víztározók sajnos
súlyosan érintették, mondhatni pusztító hatással bírtak az
eredeti hegyi ökoszisztémára.
 |
| Fenyvesek ölelte víztározó |
A
Jizerské hegyek alapkőzete
jellemzően gránit, más átalakult kőzetekkel körülvéve.
Nagyobb volumenű bányászat nem zajlott a térségben, de a Jízerka
patak és a Safírový potok azaz a Zafír patak medréből egykor
számos nemes ásványt (zafír, cirkon, rubint, spinelt stb.) mostak
ki.
 |
| Erdőrengeteg |
Ahogyan
azt már említettük a tájvédelmi terület túlnyomó része erdő.
Az eredeti bükkösöket, fenyveseket a középkorban az üveghuták
működtetéséhez használták fel, és a helyére sokszor nem éppen
a legmegfelelőbb fajokat telepítették. Ennek köszönhetően az
erdők sokkalta sérülékenyebbek lettek, jobban kitéve a
természeti erőknek. A XX. század második felében számos csapás
érte az itteni erdőket. A nem túl távoli hőerőmű
környezetszennyezése, a savas esők, és több rendkívül súlyos
rovar invázió az erdőállományt katasztrofális állapotba
juttatta. Szerencsére azóta a környezetkárosító ipar már nem,
de legalábbis nem szennyező mértékben működik, és a helyes
erdőgazdálkodásnak hála egyre nagyobb területeken láthatunk
ismét természetközeli erdőket. Közülük a legszebbek az
tájvédelmi körzet északi területén figyelhetőek meg. A
Jizerské hory növényvilága is irigylésre méltó. A fennsíkok
tőzeges rétjein sétálva számos értékes hegyvidéki, vagy éppen
glaciális reliktumfaj példányaiba (pl. Scheuchzeria
palustris),
másutt akár gyönyörű orchideákba (pl. zöldes sarkvirág)
botolhatunk.
 |
| Egy kis orchidea |
 |
| Karmazsinpirók |
Az
erdők, rétek, mezők igen gazdagok növény és állatvilágban.
Kiváló élőhelyet biztosít a vadak (vaddisznó, muflon,
gímszarvas, őz) számára, emiatt a hatalmas állományuk bizony
gyakorta jelentős károkat okoz a területen. Az itt élő kisebb
emlősök közül a denevérek 12 faján kívül megemlítenénk még
a havasi cickányt, a közönséges földipockot vagy éppen a
csalitjáró pockot, az újonnan telepített ültetvények egyik fő
ellenségét. A hegylábi területeken a patakok, folyók gazdagok
hal fajokban, és az egész vidék bővelkedik ritka, védett
rovarfajokban. Mindezek mellett természetesen a madárpopuláció is
jelentős, olyan fajokkal mint például a réti pityer, a daru, a
vándorsólyom vagy éppen a karmazsinpirók.
 |
| Varázslatos fakastély télen |
Az
ember a sűrű erdőkkel fedett vidéket a XIII. században kezdte el
először felfedezni és hasznosítani, de az első jelentősebb
településeket a hegyláb közeli völgyekben csak a XVII. században
alapították, elsősorban a német telepesek. A magasabb térszínek
a mai napig megmaradtak állandó lakos nélkül. A népi építészet
számos remek példáját, a tradicionális faházak három fajtáját
lehet megtekinteni elsősorban Jizerka nevezetű faluban, de az egész
területen szétszórva is. Kivált érdemes megtekinteni a Nova
Loukában álló csodás, szintén gerendából épített
vadászkastélyt. A tájvédelmi körzet kiváló terep mind a
bakancsos turisták, a kikapcsolódást kereső városlakók, vagy
éppen a téli-nyári sportra vágyók számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése