A cseh történelem híres családjai I.: Schwarzenbergek

Jóllehet a blogunk szándékosan politika mentes de reméljük olvasóink megbocsátják, hogy most mégis egy aktuálpolitikai történéssel kezdjük, és zárjuk mostani monstre bejegyzésünket.

Forrás: Marie Frajtová

Csehországban a számunkra, magyarok számára is tanulságos módon a történelme során először a nép maga választja a köztársasági elnökét, és nem az aktuális domináns párt (koalíció) erőlteti rá a jelöltjét az emberekre. Az első fordulót követően ketten maradtak versenyben: a korábban is esélyesek között számon tartott Miloš Zeman és meglepetésre a kormányzó párt külügyminisztereként igen jelentős hátrányból induló, majd erős kampánnyal felzárkózó Karel Schwarzenberg. A január végi zárófordulóra készülve a versengés tovább keményedett, és a politikai csatározásokba a most leköszönő Vaclav Klaus elnök is erőteljesen beszállt, kifejezvén, hogy ő első sorban olyan utódot szeretne aki az országhoz tartozik, és az életét Csehországban töltötte. Ezzel a nyilatkozatával, mint ahogy majd a későbbiekben meglátjuk egyértelműen Schwarzenberg ellen foglalt állást. Ugyancsak igen éles összetűzés alakult ki kettejük között a Benes-dekrétumok eltérő megítélése kapcsán is.

De mit is tudunk erről a Schwarzenberg családról, amelynek csokornyakkendős, pipázós, kékvérű, és ellenfelei által „idegennek” tekintett hercege az igen aktív és lelkes szavazótábora jóvoltából akár Csehország új köztársasági elnöke is lehet?

Seinsheim-címer

Nos a család pedigréje egészen a XII. századig vezethető vissza, igaz akkor még a frank Seinsheim famíliát alkották. Az első „igazi” Schwarzenbergről 1420-tól beszélhetünk, ugyanis I. Erkinger (Seinsheim) ekkor jutott a névadó, „Feketehegy” kastélyához, és vált Schwarzenberg bárójává. (A Seinsheim-család, nem schwarzenbergi ága a XX. században kihalt.) A Schwarzenbergek már a kezdetektől fogva elszántan részt vettek a hódító törökök elleni küzdelmekben, és későbbi rangjukat, megbecsülésüket is ennek köszönhették. Az eredeti kék csíkos, ezüst színű Schwarzenberg címerre is ennek köszönhetően került fel uralkodói engedéllyel a holló, amely egy halott török szemét vájja ki. Ez emlékeztet a török elleni harci dicsőségeikre.

Schwarzenberg címer

Már 1529-ben részt vettek Bécs első török ostrománál, de az igazi harci hírnevet a XVI. század végén szerezték. 1596-ban Adolf von Schwarzenberg, Miklós főherceg helyettes fővezéreként, Pálffy Miklós tábornokkal együtt visszaverte a Vácra támadó török csapatokat, de vereséget szenvedett a mezőkeresztesi csatában. 1598-ban azonban a török elleni csapatok fővezérévé nevezték ki, és ő igen elszántan vetette bele magát a komoly feladatába. Egy ötezer fős, nemzetközi hadsereg élén 1598. március 27-én visszafoglalta Győr városát. Ezen a napon Adolf von Schwarzenberg csapatai a török csapatok megtévesztése révén berobbantott fehérvári kapun át megrohamozták a bástyákat, majd az érkező Pálffy csapatokkal közösen bebiztosították a győzelmet, így a négy éve török megszállás alatt álló város felszabadult.

Győr visszavétele

Adolf, a törökverő

Győr felszabadítását követően még számos további város „törökmentesítésére” is sor került, így szabadult fel többek között Tata, Palota, Veszprém, Vázsony, Gesztes, Tihany és Csesznek vára. Még Székesfehérvár, és Buda visszavételével is megpróbálkoztak, de ez az aktuális időjárási viszonyok miatt már nem sikerült. A hatalmas győri diadalt követően Rudolf császár és király grófi rangot és nagy birtokot adományozott Adolfnak, ő maga pedig díszkardot adott át barátjának és bajtársának Pálffynak. Sajnos Adolf nem élvezhette sokáig új címét mert 1600 júliusában, miközben a Pápa városát védő, majd fellázadva a törökkel lepaktáló vallon katonákat igyekezett csapataival megfékezni, életét vesztette. Mindenesetre Adolf von Schwarzenberg egyike volt a Magyarország török megszállása ellen jelentős szerepet játszó hadvezéreknek, akiről érdemes megemlékezni. Nem véletlenül áll Győr városában Pálffyval közös szobra.

De térjünk át Csehországra, ahol a család 1660-61-ben szerezte első birtokait Třeboňban, valamint Hlubokán. 1670-ben I. Johann Adolf, a Schwarzenbergek akkori feje a politikai sikereknek köszönhetően hercegi címhez jutott. Szinte természetesen a birtokai is ennek megfelelően szaporodtak, amihez nagyban hozzájárult egy sikeres házasság is. Hogy miként is?

Hluboká nad Vltavou kastélya

Az 1620. évi fehérhegyi csata a cseh függetlenség végét, a Habsburg elnyomás kezdetét jelentette. A menekülésre kényszerített régi cseh rendek helyét a császárhű idegen nemesek vették át. Dél-Csehországban a korábbi Rosenberg (Rožmberk) birtokok az Eggenberg családhoz kerültek. E családba ment férjhez egy Marie Ernestine, az egyik Schwarzenberg lány, akinek később a házasságából nem született utód. Mivel a Rosenbergek másik ága is örökös nélkül halt ki, így 1719-ben az egész kis birodalom átszállt a legközelebbi férfi rokon, Adam Franz zu Schwarzenberg tulajdonába. A Dél-Csehország nagy részét magába foglaló birtokhoz tartozott Česky Krumlovon túl, Vimperk, Hluboká, Třebon, Orlík, Zvíkov, Prachatice és még sorolhatnánk. Az ezt követő időszakban a család elsősorban a gazdálkodással, a birtokaik fejlesztésével foglalkozott.

Karl Phillip

1802-ben a Schwarzenbergek két ágra szakadtak, az Orlíki, és a Hluboká-Krumlovi ágakra, amely ágak újraegyesülése csak 250 év múlva történt meg. Az Orlíki-ág feje Karl Phillip a karrierista politikus és tábornok, aki részt vett Napóleon 1812. évi katasztrofális oroszországi hadjáratában. Majd miután az Osztrák Császárság „térfelet” változtatott, és a korábbi szövetségesekből ellenségek lettek, az elmúlt években párizsi nagykövetként munkálkodó herceg kulcsszerepet töltött be a napóleoni csapatok Lipcse melletti leverésében (1813). A család ezen ága vitte tovább a "Károly" nevet.

Felix

A másik ág feje Joseph másfajta utat választott, ő inkább a családi birtokok fejlesztésével foglalatoskodott és nem annyira a politikával. Fiai azonban annál inkább belevetették magukat a politikai életbe. Az egyik fiú neve a magyarok számára szintén nevezetes, de nem túl kedves. Ugyanis Felix zu Schwarzenberg (1800-1852) volt az aki az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején, egészen a haláláig az Osztrák Császárság miniszterelnöki, és külügyminiszteri posztját töltötte be. Lényegében neki „köszönhetjük”, hogy orosz segédlettel leverték a forradalmunkat, majd az összbirodalmi elképzeléseinek megfelelően felszámolták a hagyományos magyar alkotmányosságot. Öccse Friedrich zu Schwarzenberg 1849-től Prága érseke lett, míg fivére II. Johann Adolf inkább a gazdasági életben ért el sikereket.

A család sikeresen működött tovább túléve az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását és az azt követő időszakot. A Schwarzenbergek az első Csehszlovák köztárság idején is megőrizték fontos politikai és gazdasági szerepüket, és igen erős cseh lokálpatriotizmusról tettek tanúbizonyságot.

Adolf és felesége

Ennek jegyében 1937-ben Adolf Schwarzenberg 1 millió korona értékben közvetlen pénzügyi támogatást nyújtott  a Csehszlovák államnak a német határok megerősítése érdekében. Egy évvel később elhunyt édesapja Jan, és így a vagyon Adolfra maradt.

Ausztria 1938-as megszállását az Anschlusst Adolf azzal „ünnepelte”, hogy fekete zászlót tűzött ki a bécsi palotájára. Majd azt követően még inkább kiakasztotta a hitleristákat amikor egy magánparkot megnyitott a köznép előtt, kifejezetten invitálva a közparkokból kitiltott zsidó állampolgárokat. Ő és az unokaöccse (később fogadott fia) Jindřich (Heinrich) megtagadta, hogy fogadja a Česky Krumlovba bemasírozó Hitlert. A Schwarzenberg család feszítette a húrt rendesen, amely nemsokára el is pattant. A németellenes, csehpárti nemest és családját a nácik szigorú megfigyelés alá vették, majd a Gestapo le akarta Adolfot tartóztatni, a legenda szerint az apja temetését követően.

Azonban ez a hír eljutott a fülébe, így már nem várta meg az elfogását, előbb elmenekült Olaszországba, majd Svájcba, végül Amerikába, és ott tartózkodott egészen a háború végéig, de ott is tovább folytatta antifasiszta küzdelmeit. 1945-ben Jan Masaryk cseh külügyminiszter maga is elismerte Adolf Schwarzenberg példaértékű patriotizmusát, szenvedélyes náciellenes ténykedéseit. Jindřich már nem volt ilyen szerencsés. Amikor 1940 nyarán a nácik elkobozták, és lefoglalták a család ingatlanait, a tiltakozó Jindřichet Heinrich Himmler közvetlen parancsára elfogták és Buchenwaldba, az egyik hírhedt koncentrációs táborba vitték. Szerencséjére 1944-ben élve szabadult a haláltáborból, majd részt vett a cseh ellenállásban.

Schwarzenberg-családfa (forrás: ckrumlov.cz)

A sors iróniája, hogy hiába fejtettek ki a Schwarzenbergek intenzív antifasiszta tevékenységeket, és bármennyire is cseh-pártiak voltak, de a háborút követő új rendbe nem fértek bele a korábbi urak, nemesi családok. A Schwarzenbergek nem voltak németek, és ahogyan azt láttuk, korántsem kollaboráltak a nácikkal, sőt! Így a benesi dekrétumok sem vonatkozhattak volna rájuk, de a nép nevében uralkodók mégis hoztak egy speciális Lex Schwarzenberg törvényt aminek alapján az egykori Schwarzenberg ingatlanok végül „jogszerűen” állami tulajdonba kerülhettek. Őket magukat pedig 1948-ban a csehországi szudétanémet lakossággal azonos módon egyszerűen kiutasították Csehszlovákiából. A mélységesen csalódott Adolf ezt követően egy osztrák kis faluban élt, és alkalmanként az olaszországi Bordighera városában töltötte idejét. Itt következett be a halála 1950-ben.

A Schwarzenberg-család Hluboká-Krumlovi ága pár évtized múlva kihalt. Ám annak érdekében hogy mégis legyen fiú örökös, az Orlíki ágból „adoptálták” Karelt, ezzel újból egyesítve a két ágat. A kommunista rendelkezések miatt ugyan Karel sem térhetett vissza Csehországba egészen a bársonyos forradalomig, de ezt követően egyre komolyabb szerepet kezdett játszani a cseh belpolitikai életben. Václav Havel elnök tanácsadójaként is segítette Csehország európai integrációját. Jelenleg ő a család feje, ő egyesíti, vezeti a családot, és természetesen ő a bejegyzésünk apropóját szolgáltató cseh külügyminiszter és elnökjelölt.

VII. Karel Schwarzenberg, alias Feketehegyi Károly, igazi ex-monarchiabeli nemesi leszármazottként "természetesen" nem nélkülözi a magyar vérségi kapcsolatokat sem. Egyik nagymamája a keszthelyi kastélyban élő Festetics Matild Mária Georgina grófnő (1881–1953). 1902-ben itt Keszthelyen lépett frigyre Karl Emil zu Fürstenberg herceggel az egyik későbbi Schwarzenberg nagypapával.

A holló vájja ki a szemét...

A Schwarzenbergek napjainkban az igazi "európai állampolgárok" megtestesítői. Jelenleg a családnak mintegy 35-36 tagja van, akik a Schwarzenberg Család Alapítvány keretében igazgatják a számos országban fellelhető ingatlanjaikat, üzleteiket. A sors pikantériája, hogy az utóbbi években Elisabeth Pezold, multimilliomos asszony, a néhai Adolf unokája kőkemény jogi csatározásba kezdett az egykori csehországi tulajdonaik visszaszerzése érdekében. Ugyan az Orlíki-kastély és a Čimelicei-kastély már korábban visszakerült a nemesi család birtokába, de a háború előtti vagyon túlnyomó többsége, a Krumlovi-Hlubokai birtokok nem. A sors pikantériája, hogy ebben az ügyben jelentős összetűzésbe került féltestvérével, Karellel, aki jóllehet igazságtalannak tartja a Benes dekrétumokat, mégis úgy véli hogy ezek eltörlése felmérhetetlen bonyodalmakhoz vezethetne, így nem tartja elképzelhetőnek. 
 

Az elnöki dekrétumok erőteljes elítélése, Benešnek a Hágai bíróság elé citálhatóságának felvetése ugyanakkor fájó sebek feltépéséhez is vezethet Csehországban. A hétvégi választások arra is választ adhatnak, hogy vajon az új cseh generációk mennyire kívánnak a múlttal szembenézni, és az eddigiektől eltérő utat választani.