2021. január 3., vasárnap

Orlík kastélya

Elhelyezkedés: Dél-Csehországi kerület, Písektől északra, Orlík nad Vltavou településtől ÉNY-i irányban fél kilométerre.

Az Orlíki Schwarzenberg kastély

Az Orlíki kastély egyike a szívünknek legkedvesebb cseh műemlékeknek. A cseh vidék bejárását célzó első túránk során „fedeztük fel”, és persze rögtön bele is szerettünk. A mai napig élénken felrémlik bennünk az a sok-sok évvel ezelőtti pillanat, mikor a kastélyparkon át haladva feltárult előttünk a vízparti kastély épülete, a maga csodás mivoltában. A napjainkban Orlíki tóként nevezett 126 km2 vízfelületű tározó (valójában a Vltava folyó egy szakasza) szélén, egy kis hajókikötőtől nem messze álló kastély egykor egy magas, 70-75 méterre nyúló kőszikláról nézett le az alant sebesen hömpölygő Moldva folyóra. Ez az ideális, igen romantikus elhelyezkedése - amint ezt látni fogjuk - a múlt század közepe táján gyökeresen megváltozott. Nézzük hát milyen érdekes múltja is volt eme szépségnek és milyen is a jelene.


Orlík

A mai kastélyépület helyén, valamikor a XIII. század elején, elsősorban a környező kereskedelmi utak védelmében már állt itt egy kisebb erőd az említett folyó feletti sasbércen. Az ekkortájt még jóval kisebb épületet a XIII.-XIV. században gótikus stílusban kibővítették. Az országszerte épült többi kis váracskával, erőddel együtt védelmezte a cseh uralkodó érdekeit, és persze a környék adminisztratív centruma szerepét is betöltötte. Ez az állapot 1357-ben változott meg, mikor Orlík kikerült a király tulajdonából és innentől kezdve számos kisebb-nagyobb úr birtokolta. A számtalan birtokosa közül érdemes megemlíteni a Svojšíni Zmrzlik családot, kik 1407-től tulajdonolták kisebb megszakításokkal. Azért a több kis megszakítás mivel a huszita háborúk idején egy-egy rövidebb időre Jan Žižka huszita hadvezér olykor főhadiszállásaként használta. 


A kastély kívülről és az udvara

Kerek száz esztendővel később, egész pontosan 1507-ben azonban az épület egésze a tűz martalékává vált, így egy évvel később Zmrzlikék eladták a romokat a Švamberkeknek. A gyönyörű panorámájú helyre eme gazdag cseh nemesi család egy impozáns reneszánsz kastélyt húzott fel, ám 1620-ban elkobozták a vagyonukat a protestáns lázadást leverő Habsburgok. Ezt követően előbb a Dél-Csehország legnagyobb urainak számító Eggenbergek vásárolták meg, majd a család kihalását követően az Orlíki kastély a neves Schwarzenberg család egyik ágának tulajdonába került. Ők egészen a XIX. század elejéig nem vették lakhelyként a birtokot családi használatba, így inkább csak afféle helyi uradalmi alközpont szerepét töltötte be. Ám a Schwarzenberg család fokozatos gyarapodásával (mind anyagi, mind számbeli téren), a második generációnak is kellett egy méltó háztartás, így Orlík is megtelt élettel. 


A kastély és a folyó

A kastélyt évszázadonként egyszer tűzvész pusztította, de az épületegyüttest minden egyes tragédia után helyreállították, sőt ki is bővítették. Az 1802. évi tűz után Karel Filip (Karl Philipp zu) Schwarzenberg marsall, császári-királyi tábornagy, mint aktuális tulajdonos például immáron egy harmadik szintet is felhúzatott a folyton bővülő, addigra már több szárnyas kastélyépületre. Az utolsó komolyabb átalakítást J. Gruber bécsi építész irányításával a XIX. század közepén végezték el rajta, és ekkor nyerte el a ma is látható angol neogótikus stílusjegyeit. 



A II. világháború során a németek által megszállt, majd azt követően államilag elkobzott kastély 1992-ben visszakerült eredeti tulajdonosaik, a Schwarzenbergek kezébe, de az épület nagy része (legalábbis a turisztikai főszezonban) azóta is szabadon látogatható. A kastélyt egy 143 hektáros angolpark veszi körbe. A park eredetileg kiterjedtebb volt, ám az 1960-as években, a szocialista energiapolitika jegyében végzett Moldva (Vltava) folyó duzzasztás során 40 hektárnyi területét elárasztottak. Maga az egykor magas sziklabércen magasodó kastély ennek során vált kis túlzással élve „tópartivá”. Ha a törzsolvasóink közül bárkinek ismerős ez a történet, nos az nem a véletlen műve. Egykor már részletesen bemutattuk az innen alig tíz kilométerre található Zvíkovi várat, mely ugyancsak a Moldva partjának egykori sziklabércére épült és a folyó felduzzasztásánál vált „vízivárrá”.

A kastély 1904-ben

 

A folyóvölgy a duzzasztás előtt és után

A duzzasztó építéséről szólnak A Hét című magyar lap egyik 1960. évi számában megjelent cikk sorai: „A gát a Vltaván épül, a középkori Zvikov és Orlík várától északra. 1954-ben kezdték meg az építkezést, és 1961 júniusában végzik be. A 70 kilométernyi hosszú tó teljesen megváltoztatja a vidék arculatát, és az áram, amelyet fővárosunknak ad, hatszáz bányász munkáját takarítja meg. Az igaz, hogy fél tucatnyi falu került a nagyvíz fenekére, de néhány ezer ember új házba költözött be.” 


Kastély a "tó" partján 

A kastélyt az elmúlt évtizedekben is csinosítgatták a régi-új tulajdonosai, és évente turisták tízezrei keresik fel ezt csodás gyöngyszemet. Számos helyisége közül a könyvtár, a Fegyverfolyosó, a Vadászterem, a Nagy és Kis lovagtermek, a Kék szalon és a Birodalmi szalon is látogatható. A Napóleon-házban pedig Karl Philipp zu Schwarzenberg egykori marsallnak - aki az 1813-as lipcsei „népek csatájában” a koalíciós erők főparancsnoka tisztet töltötte be -, az ütközetet követően Napóleontól kapott tárgyait lehet megtekinteni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése