2018. január 30., kedd

Petrof, a leghíresebb cseh zongora

Engedjék még hogy egy személyes emlékkel kezdjem a cikkünket. Valamikor megboldogult gyermekkoromban szüleim a közeli ének-zene tagozatú általános iskolába irattak be, ahol egy kisebb felvételit követően egyenesen a „Z” betűvel jegyzett zenei osztály tagja lehettem. Az osztály a jellegéből fakadóan inkább csak lányokból állt, mindössze hatan alkottuk a „kőkemény” fiú brigádot. Hogy ez a számbéli leány fölény vajon jó vagy rossz volt a számunkra azt az olvasóink képzeletére bízzuk, a cikkünk ugyanis egészen másról szól. Az iskolában az első években furulyázni tanulgattunk, és persze szorgalmasan léptünk fel az osztályból formált ének kórussal. Emellett csaknem valamennyiünk választott magának egy hangszert is, mely professzionális használatát legalábbis megpróbálta minél tökéletesebben elsajátítani. Voltak akik a különféle vonós hangszerek mellett döntöttek, de kétségkívül az egyik legnépszerűbb választás a zongora volt.

Petrof

Ekkor jelent meg a lakásunkban az a páncéltőkés Petrof pianínó, melyet szüleim nem kis áldozatok árán vásároltak a számomra. Ez idő tájt ők még nem sejtették, és persze jómagam sem, hogy sajnos zenei tehetségem, legalábbis ezen a téren bizony igencsak korlátos, így az iskola számos más növendékével ellentétben számomra nem a zongorista pályafutást rendelte a sors. Az iskolát követően az élet elsodort a fekete-fehér billentyűktől még ha egy időben fel is fedeztem, hogy a klasszikusoknál számomra szimpatikusabb jazz, jazz-rock játszogatásához egy fokkal nagyobb lelkesedéssel, szorgalommal viszonyulok, és ennek köszönhetően még némi sikerélménnyel is gazdagodhatok.


Petrof, a Zongora
Ám a további múltidéző nosztalgiázás helyett koncentráljunk arra, ami a cikk szempontjából a lényeg: az említett 1970-es évek közepén megvásárolt pianínó, a mai napig is a ház egyik meghatározó bútordarabja, melyet még funkciójának beteljesítése hiányában sincs szívem eladni. Mindezek jutottak eszembe tavaly nyáron, amikor Hradec Králové városában a tekintetem megakadt egy modern épület már elsőre is ismerősnek tűnő logóval díszített homlokzatán, melyet az alábbi felirat egészített ki: Petrof / Pianos since 1864. És valahogy akkor esett le újból a tantusz, amelynek valahol a mélyben már azért tudatában voltam: az „én Petrofom” egy Csehországban készült hangszer, méghozzá az egyik leghíresebb, legismertebb cseh zongora manufaktúra alkotása.


Antonín Petrof
1839 volt az az év amikor egy bizonyos Antonín Petrof meglátta a napvilágot akkortájt az Osztrák Császársághoz tartozó Königgrätz, azaz a mai Hradec Králové városában. A kiváló zenei hallás mellett zseniális kézügyességgel is megáldott, az édesapja ácsműhelyében inaskodó fiatalember 18 éves volt amikor Bécsbe utazott, és itt olyan neves zongorakészítő cégektől tanulta ki a zongora alkotás mesterségét, mint a Heitzman, Ehrbar vagy éppen a Schweighofer. Mindössze hét évvel később, 1864-ben, időközben visszatérve szülőhelyére készítette el az első saját zongoráját, egyben megalapítva a saját cégét. Az ifjú zongorakészítő nagy elánnal vetette bele magát az üzleti vállalkozásba, ám két évvel később a híres-hírhedt Königgrätzi csatának köszönhetően a munkálkodás félbemaradt. Azonban tíz évvel később, már egy új telephelyen gőzerővel folyt a zongorák és mellettük a harmóniumok gyártása, sőt 1880-ban előbb Temesváron, majd azt követően a mai Magyarország területén is alakult egy leányválallat. A szorgos, és kiváló minőséget előállító munkának köszönhetően a Antonín Petrof 1899-ben már az Osztrák-Magyar Monarchia udvari zongorakészítőjévé küzdötte fel magát.

A Petrof gyár 1935-ben
Az alapító mesterember 1915-ben bekövetkezett haláláig a Petrof vállalat több, mint 30 ezer darab (!) hangszert készített el, és értékesített szerte a kontinensen. Antonín Petrof elhunytát követően a céget a legfiatalabb fia, Vladimír vette át, és kezei között a munka töretlenül folytatódott. Az első világháborút túlélte a cég, majd 1924-ben már elektro-pneumatikus és rádió-akkusztikus zongorákat is elkezdett gyártani, sőt a kész zongorákat már Kínába, Japánba, Ausztráliába is szállították. 1928-ban a vállalat irányítását a harmadik generáció vette át. A Steinway-el közös cégben zajlott a termelés a gazdasági válságot, valamint a II. világháborút is átvészelve egészen a 1948-ban bekövetkezett államosításig.

A Petrof története
Természetesen a csehszlovák állam is látott fantáziát a hangszergyártásban, így nem csupán megőrízte, hanem tovább is fejlesztette a vállalatot. Ekkortájt vált igazán a Petrof a keleti blokk egyik legismertebb, legelterjedtebb billentyűs hangszergyártó cégévé a szintén régi hagyományokkal bíró további csehországi zongorakészítő cégek, a Weinbach, a Rösler, valamint a Scholze mellett. A cég nemzetközi elismerését példázza az is, hogy a Petrof 1958-ban elnyerte a Brüsszeli Expo arany medálját.


Zuzana Ceralová Petrofová
A rendszerváltást követően a negyedik generációhoz tartozó Jan lett a cég ügyvezetője, és az ő irányítása alatt 1994-ben egy új modern akkusztikai kutató központot nyitottak. A hosszadalmas privatizációs folyamat lezárultával a Petrof végül viszakerült az alapító családja kezébe, amelynek ma Zuzana Ceralová Petrofová a cég elnöke. A 2000-es végi gazdasági válság idején a termelés ugyan a tizedére esett vissza, de a cég túlélte ezt a nehéz időszakot is, sőt azóta a fejlesztéseknek köszönhetően új típusú pianínók és zongorák látták meg a napvilágot, világszerte sikert aratva. Napjainkban a Petrof Európa legnagyobb zongora és pianínó készítő vállalata. 2013-ban a család ötödik generációjához tartozó Ivana Petrof vezetésével megnyitotta a kapuit a Petrof Múzeum, míg 2017-re készült el a cikkükben már említett Petrof Galéria, amely üzleti és egyben kulturális centrum szerepet is betölt. 

A Petrof Galéria
(Az információk és a fotók egy részének forrása: www.antpetrof.com, valamint a Petrof cég FB oldala)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése