2016. október 28., péntek

Idézet és pár kép XXXV. - Kateřina Tučková: Üldözött istennők

Az Idézet és pár képben ezúttal vendégszerzőnk Kulcsár Sándor ajánlja olvasóinknak egyik kedvenc művét, a kortárs cseh irodalom neves írónőjétől.Sorozatunk mostani részében Kateřina Tučková magyarul megjelent legújabb művéből, az Üldözött istennőkből adunk ízelítőt. Az írónő már ismerős lehet a magyar olvasók előtt is, hisz korábban már napvilágot látott első nagy sikerű könyve, a Gerta Schnirch meghurcoltatása. Legújabb munkája a Fehér-Kárpátok dombjai között játszódik a cseh-szlovák határon, időben pedig jellemzően a XX. század első felének végét és a második felének nagy részét dolgozza fel. Azonban a régmúlt szerelmeseinek sem kell félnie, a regény egészen a XVII. századig visszaköveti az eseményeket. De hogy miről is szól a könyv? Az egykor itt élő „istennők”, a tudást anyáról lányra továbbadó javasasszonyok mindennapi életéről és nem mindennapi megpróbáltatásairól.


[…] Surmena keserűen felnevetett, s a kredencről levette a pléhbögrét, és lassú léptekkel átbicegett a szobán. Aztán felnyúlt az ablak feletti polcra egy üveg pálinkáért, amelyek ott sorakoztak egymás mellett. A kopanicei látogatók ajándéka. Az áttetsző ital bugyogva folydogált a bögrébe.
Az, hogy valaki orvos, még nem jelenti, hogy mindent tud! Sok orvost ismerek, de még a legkülönb sem tudja közülük a legalapvetőbb dolgot – hogy a test betegsége egyben a lélek betegsége is. Ez volt az első, amit anyuka megtanított nekem, ők meg mostanáig nem jutottak el idáig. Akkor meg hogy tudnának mindent jobban nálam? Irmánál? Kateřinánál? Hm?


[…] Már megint ez az ostobaság, hogy az istennőket kapcsolatba hozzák a protektorátus alatti politikával és megszállókkal – csóválta a fejét Dora. Vajon komolyan gondolták, vagy csak szükségük volt valami vádra, hogy az istennők sarkára tapossanak?
Dora nem emlékezett, hogy Surmena kikérdezte volna a hozzá érkezőket, kifélék, mifélék, milyen nemzetiségűek, vagy milyenek a politikai nézeteik. Semmi ilyesmi nem érdekelte, azt is nehezére esett megmondani, ki az államelnök, arról meg, hogy ki van kormányon, fogalma sem volt. Miért is lett volna, a gyógyításhoz nem volt rá szüksége, ha valaki rászorult a segítségére, segített neki, akár cseh volt, német, szlovák, vagy magyar. Dora akár meg is esküdött volna, hogy Surmena és az őt felkereső emberek között a gyógyításon kívül semmi másról nem volt szó, sem a háború alatt, sem azután. Ezért az a feltételezés, amit Surmena Dossziéjában az utolsó dokumentumban olvasott, hogy együttműködött volna az ellenség kémhálózatával, teljesen lehetetlennek tűnt számára. Ha nem a saját szemével látja, soha nem hitte volna el, hogy egy ilyen gondolat valakiben felmerülhet. Csakhogy felmerült, és egy ideológiailag koherens referensnek köszönhetően „Istennő” ügyirattá nőtte ki magát. És később még gyümölcsöt is hozott, például Surmená megfigyelésének esetében.

A szerző Stary Horzenkovi népviseletben
[…] Rudolf, ezt nem fogod elhinni! Felejtsd el azokat a penészes papírokat a levéltárakban, azt a több tonna poros, olvashatatlan kéziratot. Valami hihetetlen dolgot fedeztem fel! Élnek! Érted? Köztünk élnek! Élnek a papnők, az istennők élnek, a Fehér-Kárpátok hegyei közé visszaszorítva, de még mindig az ősgermán rituálék szerint működve! Mondd meg a Reichsführernek, hogy megtaláltam az élő bizonyítékát azoknak, akikről azt hittük, hogy már rég kihaltak. És siess, épp Bojkovicéből jövök, ahol a vérkönyveket őrzik, onnan Starý Hrozenkovba megyek. Ott várlak a hónap végén. Ferdinand.

Kateřina Tučková: Üldözött istennők, Kiadó: Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2016, Fordította: Csoma Borbála

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése