"Hány cukorral a kávét?" - hangzik el
nem csupán Tandori Dezső versében ez a rövidke kérdés, hanem
nap mint nap sok százezer alkalommal a konyhában, ebédlőben,
kávézóban, étteremben és megannyi más helyen. És ekkor még
csupán Magyarországról beszélünk, hiszen szerte a világban
felbecsülhetetlenül sokszor érdeklődnek ily módon az éppen
kívánt cukor mennyisége felől. De miért is olyan természetes
számunkra ez a hány cukorral kérdés, amikor alapvetően egy
kristályos, mondhatni homok szerű anyagról beszélünk? A válasz
persze egyértelmű, hiszen még a mai mézzel, mesterséges
édesítőszerrel tarkított, kis porciókban zacskósított, a
„fehér cukrot” amúgy is közellenségnek nyilvánított
világunkban is a cukor egyik vezető „mértékegysége” a kocka.
Bizony, bizony a kockacukor a mostani cikkünk témája, és
hogy mi köze is van Csehországhoz arra hamarosan fényt derítünk.
De előbb szóljunk egy pár szót magáról a cukorról, pontosabban
annak történetéről.
 |
| Kockacukor emlékmű Dačicében |
Mai elmével már szinte elképzelhetetlen, hogy a IV. - VII. század előtti időszakban olyan széles körben elterjedt édesítő anyag, mint a cukor gyakorlatilag nem is létezett. Ha valami édesre vágytak a szerencsésebbek és persze a tehetősebbek akkor nem volt más lehetőség, mint a jó öreg méz fogyasztása. Eleinte csak Indiában vette kezdetét a cukornádból kinyerhető cukor előállítása, Európának még sok évszázadon át várnia kellett addig, amíg az arabok közvetítésével el nem jutott hozzá ez az új finomság. Előbb a cukornád termesztésre alkalmas Szicíliában és Spanyolországban honosodott meg, de pl. Angliába az első hajórakomány cukor csak 1319-ben érkezett. Magyarországon Zsigmond király udvarában, 1419-ben született az első feljegyzés a cukorról.
 |
| Andreas Sigismund Marggraf |
A cukor elterjedéséhez szükség volt
a nagy tengeri kalandozások, hajóutak korára is, hiszen Amerika
„felfedezését” követően hatalmas cukornád ültetvények
telepítésére nyílt lehetőség, és ettől fogva Európát már
tengerentúli cukorral látták el. A XVI. században a gyarmatokról
érkező cukrot már európai finomítókba szállították, de a
szállítási költségek miatt a nádcukor továbbra is erősen
drága mulatságnak számított, így elkezdték bőszen keresni az
olcsóbb alternatíváját. Andreas Sigismund Marggraf német
kémikus az európai növények cukortartalmának mérésével
kezdett el foglalkozni, és 1747-ben megállapította, hogy a
takarmányrépa ha szerényen is, de bővelkedik cukorban. Ezzel
megnyílt a kapu a nádcukrot helyettesítő olcsóbb répacukor
kinyerése előtt. Persze az út nem volt nyílegyenes, hiszen
egyrészt nemesítéssel elő kellett állítani magasabb
cukortartalmú növényeket, és persze meg kellett oldani magának a
cukor kinyerésének a problémáját is.
 |
| Franz Karl Achard |
Margraaf fiatalabb
kollégájának, Franz Karl Achardnak sikerült
egy olyan növényt kinemesítenie, amely 5-6% cukrot (ma ez az érték
20% körüli) tartalmazott, és amelyből a minden cukorrépák
atyja, a fehér sziléziai cukorrépa származott. Achard személy
szerint mélységesen utálta a rabszolgatartásnak, a rabszolgák
cukornád ültetvényeken való kiszipolyozásának még a gondolatát
is, nem hogy a gyakorlatát, így ez az érzés további erős
inspirációt adott munkája folytatásához. 1799-ben sikerült is
egy ipari eljárást kidolgoznia a répacukor kinyerésére, amivel
már meg tudta győzni III. Frigyes Vilmos porosz uralkodót a
cukorrépa termesztés előnyeiről. Az uralkodó ezért elrendelte a
cukorrépa termesztését, továbbá jelzálogkölcsönt biztosított
a tudósnak, aki ebből az összegből építette fel a mai
Lengyelország területén található Konary (régi nevén a
sziléziai Kunern) városában Európa első cukorgyárát, amely
1801 és 1807 között üzemelt.
 |
| A mai cukorrépa |
És itt érkezünk meg végre
Csehországba, ahol mindössze egy évvel később, 1802-ben a Beroun
városának közelében fekvő Hořovicében megalapították
a második európai cukorgyárat. Ez az üzem azonban nem bizonyult
túl sikeresnek, kristályos cukrot nem is tudtak előállítani, így
három évvel később be is zárták. De a répa alapú cukorgyártás
sikertörténete ezzel már kezdetét vette szinte az egész
kontinensen, így a cseh földeken is. Két évtizednyi manufaktúra
jellegű cukor előállítást követően végül 1829-ben Kostelní
Vydří városkában megnyílt az első valóban ipari méretű
cseh cukorgyár, majd 1831-ben Dobrovicében az az üzem, amely a mai
napig is üzemel! Csehországban az alapítási láz olyan méreteket
öltött, hogy csak 1835 és 1838 között 53 új cukorgyárat
építettek. Később pedig egészen 1945-ig összesen 323 (!)
cukorgyárat létesítettek, persze ezek közül 168 db, át nem
gondoltan létrehozott, vagy nem gazdaságosan üzemelő egység
hamarosan be is zárt. A második világháborút követően a
cukorgyártás erősen lehanyatlott, de még 1990-ben is mintegy 60
gyár működött. A rendszerváltást követően azonban a gyárak
száma tovább csökkent egészen a mai hét üzemre. (Mint jól
tudjuk, az elhibázott privatizáció és ki tudja még milyen okok
miatt Magyarországon pedig csak a kaposvári cukorgyár maradt
életben.) De túlságosan is előreszaladtunk az időben, térjünk
végre rá a kockacukor születésének rövid történetére.
 |
| A dačicei cukorfinomító |
Van mikor egy új felfedezéséhez
egyszerű, hétköznapi események, akár balesetek vezetnek. Nincs
ez másképp a kockacukor esetében sem. A XIX. század derekához
közelítve a dél-csehországi Dačice városában is
működött már egy cukorfinomító, de tulajdonosa, Karl Anton
Dalberg nemes úr nem volt megelégedve sem a színvonalával, sem a
termelékenységével. Ezért Bécs városából elcsábította a
cseh felmenőkkel is büszkélkedhető svájci Jakub Kryštof Rad
nevű úriembert, mai szép magyar szóval élve menedzsert, aki
addigra már jelentősebb tapasztalatokra tett szert a cukorgyártás
területén.
 |
| Juliana és Jakub Kryštof Rad |
A történet szerint 1841-ben Rad felesége, Juliana egy
alkalommal, miközben az akkortájt még csak tömbökben,
cukorsüvegekben kapható cukorból próbált késsel egy kisebb
adagot kinyerni csúnyán megvágta magát. Ez a fajta malőr,
pontosabban konyhai baleset akkortájt nem ment éppenséggel
ritkaság számba. A hölgy fájdalommal vegyes dühében kifakadt az
urának, hogy ideje lenne már valamiféle kisebb méretű,
adagolható cukor kitalálására, mert a végén vagy ő, vagy a
lányaik egyike még az ujját is lemetéli. Juliana azonban nem is
sejtette, hogy ezt a kósza beszólást Rad úr nagyon komolyan is
veszi. Alig három hónap alatt kifejlesztett egy kézi préselő
berendezést, és 350 db kockacukorral lepte meg a feleségét.
 |
| Kockacukor prés |
A kockacukor ötlete hamar népszerűvé vált, de Radnak még részben
tovább kellett fejlesztenie a kockacukor gyártó gépét, részben
komoly harcot kellett vívnia a bürokráciával ahhoz, hogy végre
nekiláthasson a tömeges előállításhoz. 1843-ra azonban elhárult
már minden akadály, és a dačicei gyár végre piacra bocsáthatta
új termékét, amely megkezdte a világot meghódító útját.
Dačice városában már rég óta nincs cukorgyár, de gondosan
őrzik a kockacukor születésének emlékét. A helyi múzeumban kis
kiállítás szól a neves eseményről, továbbá a városka egyik
kis parkjában 1983-ban emlékművet is emeltek a kockacukor
tiszteletére. Emellett a település több pontján egy-egy kis
műalkotás formájában is rábukkanhatunk a pacik körében is
közkedvelt kockacukorra.
 |
| Cukor kiállítás Dačicében |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése