2014. február 12., szerda

Santini, a fény építésze

Csehország telis-tele van szebbnél szebb, különböző korokból származó, különféle építészeti stílusban alkotott építményekkel. Mezei turistakánt a templomokat, kolostorokat, várakat járva, és megcsodálva sokszor eszünkbe sem jut, hogy egy-egy épület mögött milyen hatalmas szellemi teljesítmény is áll. Nem gondolunk arra az építészre, aki nem csupán megálmodta, hanem meg is építtette az előttünk álló remekművet.

A Cseh és Morva földek gazdag műemlék kincsét számos meghatározó jelentőségű építő művésznek köszönhetjük. Közülük feltétlenül ki kell ragadnunk azt a személyt, akinek születését február 3-án ünnepeltük. Ez az ember, korának egyik géniusza, nem más mint Santini, teljes nevén Jan Blažej Santini-Aichel (olaszosan Giovanni Santini), a barokk gótikának, ennek a XVIII. század eleji középkori és modern stíluselemeket ötvöző, önálló építészeti stílusnak a megalkotója.

A sedleci kolostor képei

Jan Blažej 1677. február 3-án Prágában látta meg a napvilágot, a cseh fővárosban addigra már jelentős népszerűségre szert tett Santini Aichel kőfaragó- kőműves első gyermekeként (két öccse volt). Atyai nagyapja (Antonio Rogurge, közismert nevén Aichel) Olaszországból, pontosabban Tirol olasz részéről költözött Prágába még a XVII. század harmincas éveiben. A kis Santinit eleinte nem sok jóval kecsegtette az élet, hiszen születésekor részlegesen lebénult és így esélye sem volt arra, hogy apja nyomdokába lépjen. Azonban korán kiderült, hogy kiemelkedő szellemi képességekkel van megáldva, így természetesen a családi pálya közeli építészetet választotta, amely mellett egészen 1696-ig festőnek is tanult. Építész mestere, oktatója feltehetően a kor egy másik neves építésze, a francia Jean Baptiste Mathey volt. Mathey halálát követően a mestere ajánlólevelének birtokában három éven át beutazta Ausztriát és Itáliát (főként Rómában tartózkodott). A mai Olaszországban ismerkedett meg korának egyik radikális építészével, a vetélytársai által őrültnek hívott Francesco Borromini-vel, valamint Guarino Guarini-vel, akik komoly hatást gyakoroltak építészeti stílusának kialakítására.

Žďár nad Sázavou
1699-ben Santini egyik testvérével (Frantisek) együtt visszatért szülőföldjére és kezdetét vette építész karrierje. Már a kezdetektől fogva egy építő céh tagjaként, saját építőcég tulajdonosaként tevékenykedett. Egyik első munkája a Prága környéki Zbraslav cisztercita kolostora volt. A munkájával igencsak elégedettek lehettek az egyházi megrendelők, hiszen ettől kezdve számos megbízást kapott a cisztercita, a premontrei és a bencés rendektől. Prágában ugyanakkor csak kevés megbízáshoz jutott, mivel nem volt a tagja helyi kőműves céhnek.

Santini eredeti kézírása
Egészen hamar jelentős ismertségre és kedveltségre tett szert a tehetős nemesek körében is, így ha az egyházi megrendelésekkel nem is összehasonlítható mértékben, de számos kisebb-nagyobb építészeti munkában, mai szóval élve projektben részt vett. Sőt Santininek, mint kora egyik legremekebb dizájnerének tanácsát más építkezések során is gyakorta kikérték. Santini természetesen jól értett a matematikához, a geometriához, de ezek mellett beleásta magát a vallás, a misztikus tudományok, az okkultizmus, a számmisztika és a kabbala világába is. Mindezek jól tükröződnek műveiben is.

Zvole
1705-ben 3000 arany és ingóságok fejében megvásárolta Prágában, a Neruda utcában ma is álló Valkoun Házat (Valkounský dům). 1707-ben megvette a szomszédos, U zlaté číše nevű házat is majd összekötötte a két épületet. Ugyancsak ebben az évben nőül vette egykori birodalmi festő mesterének, Kristian Schroedernek a lányát Veronika Alžběta-t, akitől azonban hiába született a házasságuk alatt négy gyermek is, a három fiú már kora gyermekkorában elhalálozott. 
 

Valkoun Ház, Santini egykori lakhelye
A kor egyik leggyilkosabb kórja, a tuberkulózis csupán lányának, Anna Veronikának kegyelmezett meg. Tizenhárom év házasság után azonban Santini felesége is meghalt, és ő ezt követően elvette Antonie Ignatie Chřepickát, egy a dél-csehországi Modliškovice-ből származó nemesúrhölgyet. Ezáltal a mester maga is nemessé válhatott. Ebből a házasságból két gyermek született: a lánya Jana Ludmila és a fia Jan Ignác Rochus, gazdag nemesi mecénás keresztszülőkkel megáldva. Santini azonban már nem élte meg gyermekei felnövekedését, hiszen 1723. decemberében, alig pár hónappal fia születését követően hosszú betegségét végleg lezárva elhunyt. A prágai Obora Szent János-templománál temették el, de ma már ne keressük sehol sem a sírját. Amikor II. József magyar és cseh király a szekularizációs rendeletével betiltatta több katolikus rend működését - köztük a templomot és a Santini maradványait őrző temetőt birtokló rendét is, - a temető magántulajdonba és felszámolásra került. Ezzel együtt örökre elveszett az egyik legnagyobb cseh építész sírja is.

A Zöldhegyi templom alaprajza
Santini stílusáról a szakavatottak köteteket tudnának írni, mi röviden csak annyit jegyeznénk meg, hogy előszeretettel használta ki az épületek ablakain bejutó fény játékát, illetve az akusztikai lehetőségeket. Egyedi módon kombinálta a teret, a tömeget és a formákat. Előfutára volt a XVIII-XIX. század nagy Gótikus Megújulásának.

Kladruby kolostori templomának eredeti tervrajza
Santini emléke előtt, ha a sírjánál nem is, de Csehország szerte sokfelé tehetünk tiszteletet. Életének alig több mint 46 éve alatt több mint száz, a mediterrán és cseh építészet egyedi ötvözetét tükröző varázslatos épületet alkotott, amelyek teljes felsorolására most nincs mód és lehetőség. Kisebb-nagyobb palota épületek, templomok, kápolnák, kolostorok hordozzák magukon a keze nyomát.

Kladruby, kolostori templom
Ha mégis ki kellene ragadni egy-egy alkotást a gazdag örökségéből kétségkívül az egyik fő művével a Žďár nad Sázavou Zöld-hegyén (Zelená Hora) álló Nepomuki Szent János-zarándoktemplommal kell kezdenünk, amely ma rajta van az UNESCO Világörökség listáján. Ugyancsak varázslatos, és egyben egyik első munkája volt a Kutna Hora városa mai Sedlec városrészében álló Keresztelő Szent János és Szűz Mária-templomának átépítése, amelyet 1703-ban változtatott át neogótikussá. További jelentős művei között feltétlenül meg kell említenünk az 1712 és 1726 között épített bencés kolostori templomot Kladruby-ban, a kolostort Plasy-ban, Želiv templomát, a zvole-i Szent Vencel-templomot, az Ostrov u Stříbra városában álló Szent Adalbert-kápolnát, a Krtiny u Brna zarándoktemplomot, a Chlumec nad Cidlinou Karlova koruna kastélyt, vagy éppen a rajhradi kolostor templomát.

Marianské Tynice
Végezetül megjegyeznénk, hogy Santini egyike azon neves cseh embereknek, akikről egy égitestet, pontosabban egy aszteroidát is (a 37699 számút) elneveztek. A szegény kisbolygó azonban félő nem is tud arról, hogy névadója Csehország egyik legnagyobb építész fenoménje lett, akinek munkásságát ugyan elsősorban csak Közép-kelet Európa lakói ismerik, de az egész világ építész közössége elismeri.

Záróakkordként egy kis humoros animáció Santini életéről, munkásságáról:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése