2013. május 29., szerda

Libuše, a cseh nemzet legendás hősnője, Prága alapítója

Évszázadokkal ezelőtt Libuše hercegnő azt jövendölte: Látok egy nagyszerű várost, ami tűzön-vízen át kiállja az idők próbáját és dicsősége a csillagok magasságába emelkedik. E városnak a neve legyen Prága.” Így kezdődik az egyik hazánkban is jól ismert cseh multi sörgyár igen látványos reklámfilmje, amelyben az immáron nem importált, hanem Magyarországon gyártott sörét hirdeti. A magunk részéről csak bízni tudunk benne, hogy a hazai gyártás eredményeként a megszokott remek minőség nem fog oly mértékben visszazuhanni mint ahogy ez egy másik cseh sör „remekével” történt. Hitünk erős, bizalmunk egyenlőre töretlen...meglátjuk.

Libuše hercegnő

De most inkább foglalkozzunk a reklám idézett alakjával, Libuše hercegnővel. Történelmi alak vagy csupán legendabéli személyiség? Nos maradjunk az utóbbinál, hiszen valós bizonyíték nincs arra, hogy a hölgy valaha is létezett volna. Így aztán beszéljünk személyéről a Libuše-legendák alapján amelyek közül a legismertebb és legnépszerűbb változat ki más, mint a cseh nemzettudat, önbecsülés újjáéledésében komoly szerepet játszó Alois Jirásek (lásd Idézet és pár kép VI.:) nevéhez fűződik. Az ő interpretációjában vált népszerűvé, közismertté, a cseh kisiskolások irodalmi hősnőjévé a hercegnő alakja. Általa ismerhetjük meg az okos asszony és családja történetét.

Alois Jirásek
A VII. században élt egy hercegnő, az akkortájt még számos szláv törzs közül az egyik vezetője, aki nem csak gyönyörű volt, de ésszel is bőven megáldotta a Jóisten. Édesapja Pace vagy más néven Krok csaknem harminc éven át élt és uralkodott a mai Prágához tartozó Vyšehradon (Magasvár), ahová egykor az általa vezetett törzs, a jó természeti adottságok (bőséges ivóvíz) miatt egykor letelepedett, és ahol egy szép kis várat is épített. Amikor Krok békés uralkodása a halálával véget ért, nem maradt más utóda csak három lánya, Kazi, Teta és Libuše. Mindhárman szépek, jók és okosak voltak, minden férfi ember álmai. Kazi a róla elnevezett Kazínban élt és a gyógyításhoz értett. Teta, aki hol másutt mint Tetinben székelt a pogány szertartásokban volt profi, igazi szuper pagan papnő. A legifjabb nővér, Libuše pedig a próféciákban, a jövő és múltba látásban jeleskedett, és természetesen Libusínban élt. Ha transzba esett akkor mindenféle jóslatokkal hozta a frászt a törzs tagjaira, így nem csoda, hogy őt választották meg vezetőjüknek (és nem a másik két idősebb nővér közül az egyiket). Így lett ő a hercegnő, és székhelyét nyomban át is tette Vyšehradba. A Jirásek-féle történetet, legfőképp a három nővér csupa szépséget-jóságát-bölcsességét és Libuše „törzsfőnöki” szerepét némileg árnyalják más legenda szerzők, középkori krónikások akik közül egy Dean Cosmas nevezetű szerzőt emelhetünk ki, és róla még a későbbiekben szólni fogunk.

Libuše (Josef Mathauser festménye)

Libuše és Přemysl szobra
De térjünk vissza a Jirásek-féle történethez, erőteljesen lerövidítve. Libuše, mint nő mondhatni nem élvezett túl nagy elfogadottságot a törzs férfiai között. Egy alkalommal nyíltan és igencsak keményen meg is bírálták, amiért egy vitás ügyben túlontúl női szemmel és gondolkodással próbált igazságot tenni. A hercegnő annyira kiakadt ezen a korabeli „macsó” kritikán, hogy megparancsolta a népének: jelöljenek ki a számára egy férfit, akit elfogadnak fejedelmüknek és ő vita nélkül hozzámegy feleségül. De jól gondolják meg, hogy kit is akarnak majd vezetőjüknek, ki alatt akarnak majd szolgálni!? A törzse ettől csöppet zavarba jött, és hosszú ideig nem is talált egyetlen megfelelő jelöltet sem. Annyira tanácstalanná váltak, hogy a kérdést idővel visszadobták Libusének, mondja meg ő, hogy hol keressék a jövendőbeli uralkodót? Ő, mint egy igazi jósnő meg is mondta nekik, hogy hol keressék a jövendőbelijét, és így lett a közmeglepetésre paraszti sorból származó, szántó-vető Přemysl a férje, a népe (férfi) fejedelme. Ezt követően az ő leszármazottaik uralkodtak évszázadokon át a csehek felett.



Libuše immáron Přemysl asszonyaként a legendák szerint buzgón folytatta jövendöléseit. Egy nap egy sziklára kiállva végignézett az alant folyó Moldván és annak völgyén majd egy túlparti erdő borított dombra mutatott a reklámfilmben már idézett kijelentést téve. A jóslat mellett utasította embereit, hogy keressenek meg egy férfit aki éppen egy küszöböt (csehül prah) épít a házához, és ott építsenek egy várat. A legenda szerint Prága így kapta a későbbiekben a Praha nevet, a küszöbről, mert ahogy a hercegnő mondá (szabadon idézve): ahogyan a hercegek, fejedelmek a küszöböt átlépvén meghajtják fejüket a házban, úgy hajtanak fejet Prága városa előtt is!

Libuše (Karel Masek alkotása)
Nos ez azért nem ment ilyen egyszerűen, és el kellett még vagy két évszázadnak telni ahhoz, hogy Prágát először említsék az írásos dokumentumokban, de ez már egy másik történet. (Akit részleteiben érdekel a teljes Libuše-legenda, a családtörténet, annak javasoljuk a Cseh Irodalom Könyvtára sorozatban megjelent Alois Jirásek, Régi cseh mondák című könyvét.)

Libuše ítélkezik
Még egy érdekesség a hercegnő legendájához: A cikkünk elején álló híres Libuše prófécia, a csillagokba emelkedő hírnevű városról valójában a XII. század elejéről származik, ekkor adta a hercegnő szájába a már emlegetett Dean Cosmas, a Bohemia Krónikája című művében. A sors iróniája, hogy ezeket a híres, és sokat idézett sorokat Cosmas maga is csak kölcsönözte, hiszen eredetileg Vergilius, a nagy római költő Aeneis eposzából származnak. De sebaj, a legendák már csak ilyenek, és Libuše hercegnőt, a cseh irodalom legbölcsebb női alakját valamint az általa „alapított” szépséges Prágát úgy szeretjük ahogy van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése