2012. július 10., kedd

Špork – „Csehország alkirálya”

A kettővel ezelőtti blog bejegyzésünkben a kuksi kórház szépségeiről, a barokk szobor csodákról, és Braun Betleheméről szóltunk, de megéri hosszabban megemlékezni arról az emberről is, aki mindezek létrehozása mögött állt.

Gróf Franz Anton Graf von Sporck
(csehül František Antonin Špork) (1662-1738) későbbi birodalmi titkos tanácsos, és kamarás igencsak mozgalmas életet élt, életével egyúttal megtestesítve a korabeli nemesi ideált, lovag modellt. Érdekességként meg lehet említeni, hogy neve kezdőbetűi a F.A.G.V.S azaz latinul a bükk szót alkotják.

F.A.G.V.S.

A gróf apja, a vesztfáliai paraszti származású Johann (Jan) Sporck generális neve számunkra nem oly kedves, hiszen többek között egy tízezer fős császári csapat vezetésével tevékenyen részt vett a Habsburg ellenes Thököly-féle kuruc felkelés leverésében. A nem kis karriert befutó kanászból lett tábornok a harmincéves háború során, és azt követően nyújtott császárhű cselekedeteinek köszönhetően elnyerte a rangot, a megbecsülést, és persze egyúttal jócskán meg is tollasodott, Bohémia egyik legtehetősebb nemesévé válva.

Johann első fia Franz Anton Heřmanuv Městecben vagy Lysá-ban született. Német származású családban felnőve, magát alapvetően német nemesembernek tekintette, jóllehet valamennyire értette (de nem használta) a cseh nyelvet is. A kis bükk magonc a Kutná Hora-i jezsuitáknál tanult, majd a prágai Károly – Ferdinánd Egyetem „padjait koptatta” (ekkoriban az egyetem a császár nevét is viselte, ezzel is tovább alázva az elnyomott cseheket).

Grófi könyv
Miután 1679-ben apja elhalálozott, az ifjú gróf beutazta egész Európát (Róma, Párizs, Anglia, Spanyolország, Hága stb.). 1681-ben tért vissza Bohémiába tele ambiciózusabbnál ambiciózusabb ötletekkel (1682-ben azért még egy rövid időre visszatért Párizsba). 1684-ben nagykorúvá válva megkapta az apai birtokok egy részét (a többi az öccséé lett), és ettől fogva karrierjének építése, és gazdaságának felvirágoztatása volt egyik fő célja.

Franz Anton azonban ismertségét és vagyonát nem csupán öncélúan hasznosította, korának egyik legnagyobb mecénása lett. Fő tartózkodási helyén, Lysá nad Labemben nyomdát hozott létre, amely a saját, elsősorban az erkölccsel és etikával foglakozó írásai mellett kortárs költők műveit (összesen több mint százat, köztük cseh nyelvűeket a jobbágyok számára) is megjelentette.

A gróf 1724-ben operaházat alapított Prágában velencei olasz operaénekesek, és zenészek közreműködésével. Az opera számtalan ifjú énekest, és zeneszerzőt vonzott a cseh fővárosba, és inspirációt nyújtott még olyan művészek számára is mint pl. Antonio Vivaldi. Az operákat olaszul énekelték, és a libretto-kat német nyelvre fordították a hallgatóság számára. A cseh nyelv használata, és cseh zeneszerzők alkalmazása ekkoriban még szóba sem jöhetett. Operaházi társulata gyakorta szórakoztatta kuksi kastélya vendégeit is.
A kuksi templom és kórház
A gróf más tetteket is végrehajtott a csehországi zenei élet modernizálása terén, ugyanis meghonosította a Párizsban csak akkor tájt feltalált, és a Habsburg udvaroknál státusz szimbólumként is szerepet játszó kürtöt. A kürt a grófi vadászatok állandó szereplőjévé vált. Sporck állandó zeneszerzőt, udvari karmestert is fogadott méghozzá Anton Seeman személyében. Mivel a grófot igen gyakran látogatták csinos kuksi kastélyában, így a nemesi látogatók körében is csakhamar divattá vált a kürtösök alkalmazása az úri zenekarokban.

A zene támogatása mellett Franz Anton képzőművészeti iskolát is létrehozott, valamint egy új vadásztársaságot (Szent Hubert Rend) is alapított. A gróf maga is gyakorta töltötte idejét vadászattal.
Sporck-féle vadász medál 1723-ból
Sporck gróf, akit politikai és gazdasági ténykedéseinek köszönhetően fénykorában nem hivatalosan „Csehország alkirályának” neveztek (habár az általa, a hírek szerint mintegy 100 ezer gulden császári haditámogatásért szerzett Statthalter cím is csak formális volt) az idők során némi ideológiai és teológiai eltévelyedés vádjába keveredett.

Erősen támogatta a szabadkőműves, és a janzenista mozgalmakat, és ez ki is vágta a vallás őröknél a biztosítékot. 1729-ben megvádolják istenkáromlással és egykori tanítói, a jezsuiták „eltévelyedés mentesítésének” áldozatává válik a kuksi Filozófusok házában elhelyezett gazdag könyvtár is. A harmincezer kötet elkobzásra kerül, és a grófi nyomdát bezáratják. Sőt VI. Károly a grófot egy kis időre börtönbe is záratja. A több mint húsz jogi csata megvívását követő teljes rehabilitációja 1734-ben csak nem kis politikai manőver és persze igen sok pénz árán sikerült. Az igazságszolgáltatásban végletekig csalódott gróf ezt követően a haláláig már csak elvonultan élt kuksi birtokán. Miután egyetlen fia korán elhalálozott, így a gróf még életében adoptálta egyik lánya férjét. Vagyona ennek köszönhetően a Swéerts-Sporck családra maradt.
Egykor szemközt állt a kuksi kastély, és az Elba partján a Filozófusok Háza
Franz Anton Graf von Sporck-ról jóllehet megoszlanak a vélemények, de kétségkívül a cseh Felvilágosodás előfutára, mintegy úttörője volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése