2012. július 25., szerda

A szűz és az öreganyó - Trosky

Prágától északkeleti irányban, alig több mint 50 kilométerre egy varázslatos vidékre érünk, amelyre nyugodtan mondhatjuk, hogy maga a bohém édenkert, hiszen a Cseh Paradicsom (Česky Raj) nevet viseli. A Mladá Boleslav, Mnichovo Hradiště, Železný Brod, Semily, Nová Paka, Jičín, Kopidlno, Sobotka és Dolní Bousov települések által határolt térség természeti, táji, kulturális értékeiről kisebb könyvet is írhatnánk, de ettől most megkíméljük olvasóinkat.
Alkonyodik a Paradicsomban, avagy ahogyan először megpillantottuk Trosky-t.

Mostani írásunk mindössze egy várról, annak is csupán a maradványáról szól. Ez a várrom azonban az egész térség meghatározó jelképe, „paradicsomi túráink” legfőbb irányjelzője, mondhatni olyan a térséget járók számára, mint egy világítótorony a hajósok számára. Pontosabban tornyok, hiszen Trosky egykori várának két magasba szökő tornya is van, amelyek egymás melletti bazalt kúpokra épültek. A sziklára emelt tornyok közül a magasabb (59 méter magas), négyszögletű a Panna (Szűz), míg az alacsonyabb (49 méter magas), hatszögletű a Baba (Öreganyó) nevet viseli. A két tornyot a helyenként másfél-két méter vastag, és 10-15 méter magas várfal köti össze, és mindezek valamint a kiváló terepadottságok az épületet egy ideig bevehetetlen erőddé tették. A történelem végül nem szánt túl sok időt, és dicsőséget a várnak, de ne szaladjunk ennyire előre.
A Szűz
Trosky várát 1380 és 90 között egy bizonyos Vinzenz von Vartenberg (csehül: Čeněk z Vartemberka) építette, aki korának egyik nagyhatalmú (észak és kelet Csehországban óriási birtokokkal rendelkező) földbirtokos nemese volt, és meghatározó jelentőséget töltött be a huszita felkelés során. Kezdetben királypártiból utrakvisztá lett, azaz a husziták mérsékelt szárnyát képviselő nemesek csoportjához csatlakozott, később azonban a táboriták (a radikálisabb huszita csoport) szélsőségessége miatt újból a király pártjára állt.
Az Öreganyó
De térjünk vissza Trosky várához, amelyet 1393-ban az adósságai fejében II. Vencel királynak adott át, aki öt évvel később a meisseni Otto von Berg katolikus úrnak, az ország fegyveres erői parancsnokának adományozta. 1398-ban a fia örökölte a várat, aki kegyetlenül uralta a környéket, nem kis terrort alkalmazva. A husziták elleni fellépése, és Zsigmond király támogatása miatt Jan Žižka huszita vezér csapatai ugyan megpróbálták bevenni a várat, de ellentétben a környék számos más várával Trosky védői könnyedén ellenálltak az 1424-es ostromnak. 
Panna a Baba felől

Négy évvel később azonban egy újabb ostrom során tűz égette fel az erődöt, majd 1437 vége felé Helfenburki Šof rablólovag és bajtársa Švejkar vezette csapat egy sikeres éjszakai rajtaütés során lemészárolta az őrséget, elfogva és egy rövid ideig fogva tartva magát a várurat is. A mintegy 200 fős rablóbandát vezényelve a környéket fosztogató pár egészen 1444-ig tartotta meg magának a (rabló) várat. A Berg család a helyi monda szerint hatalmas kincset rejtett el a vár pincéiben, amit a mai napig sem találtak meg. Hajrá kincskeresők!
Baba a Panna felől
1467-ben az akkori tulajdonosok, a Hamzburk testvérpár fellázadt Pogyebrád György cseh király (Mátyás királyunk apósa) ellen. Az uralkodó csapatai azonban rájuk támadtak és ők a birtokaik java részének, köztük Trosky-nak az átadására kényszerültek. Pogyebrád nem tartotta meg sokáig a várat, amely ezt követően sűrűn cserélte gazdáit. A Zajíc, Šelmberk, Bibrštejn és Lobkowitz családok sorra csatlakoztak a vár egykori birtokosai névsorához. A vár így érte meg a XVII. századot, amely pontot is tett a fénykorára, hiszen Trosky már nem sokáig maradt meg épségben.
Panoráma kép Hruba Skala felé
Az 1618-as prágai defenesztrációval (azaz a Habsburg tanácsosok ablakon át történő kihajításával) kezdetét vette a harmincéves háború. A harci cselekmény sorozatokban majd minden európai nemzet részt vett, ki a Habsburgok mellett, ki ellene. A protestánsok védelmére kelő, és persze saját birodalmi céljaikat szolgáló svéd csapatok Csehországban vonulva megrohanták, és fosztogatták az ekkoriban korántsem bohém hangulatot árasztó ország várait, városait. Erre járva elfoglalták az ekkoriban a blog olvasóinak már ismerős nevű Albrecht von Wallenstein tulajdonában álló várat is. A svéd csapatok 1648-ban felrobbantották a falakat, megrongálták a tornyokat, felgyújtották az épületeket és ennek köszönhetően az egész vár hasznavehetetlenné vált. 
Eső után...szivárvány
A háromszáz évet sem „élt” várat ezt követően a gazdái, a Wallensteinek teljesen elhanyagolták, nem kívántak se pénzt, se energiát áldozni az újjáépítésére. Új tulajdonosa Jan Antonín Lexa von Ährenthal 1828-ban ugyan részlegesen helyreállítatta a Szüzet, de más jelentősebb építkezés nem történt. Csupán 2000-ben kezdtek hozzá az időközben igen népszerű turista célponttá vált másik torony helyreállításához.
Repüljünk át a tornyok között...
Trosky még így romjaiban is rendkívül impozáns, és titokzatos látványt nyújt. Ha az ember bárhonnan is látja mindig késztetést érez a fotó masina sűrű kattogtatására. Az éjszaka is megvilágított, magasra meredő tornyok folyton csalogatják, de egyszerre riogatják is az arra járókat. De mi ne legyünk riadtak, irány a várrom, másszunk fel a vulkanikus dombra. Ha mégis erőtlennek érezzük magunkat térjünk be a vár lábánál található kellemes étterembe, egy kis energiáért.
Két torony, de hol a vár?
A meredek erdős sétányon feljutva előbb a külső várba, majd utána a magas fal övezte belső várba jutunk. Az itt található udvarról vezet jobb- és balkéz felé a két út a tornyok felé. A tornyok nem csupán védelmi célokat szolgáltak egykor, de a lakótér részét is képezték. A Szűz csak korlátozottan mászható, így irány az Öreganyó teteje. Innen varázslatos kilátás nyílik a Cseh Paradicsomra, és persze a Pannára. De visszatérve a földszintre ne hagyjuk ki az Ährenthal által építtetett csigalépcső ház megmászását sem, ahonnan a Baba csodálható meg. Magából az egykori négyszintes palota részből sajnos mára alig valami nyom maradt.
A várban rendszeresen tartanak hagyományőrző műsorokat, fegyver bemutatókat. A felkészületlen, a vár megmászásában megfáradt látogatót enyhén szólva meglepi a kicsiny, de annál hangosabb ágyú váratlan dörrenése, vagy a különféle korokból származó puskák, mordélyok durranása.
Kész, tűz!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése