2013. december 10., kedd

A Becherovka története I. – Kezdetek

„Ez az egyetlen rövidital, amelyet szeretek a számban tartani mielőtt lenyelném” – mondta a minap egy barátom, és én nem tehettem mást minthogy helyeslően bólogassak, hiszen jómagam is éppen a jól ismert, de megunhatatlan folyadékot ízlelgettem. Ki ne hallott volna róla, és ki az aki ne kóstolta volna már meg a zöld üvegben rejlő aranysárga nedűt? Az italt, amely a Csehországot járók, a Felföldre átruccanók hű társa, itthoni hideg téli napjaink csodás lélekmelegítője. Na jó, ennyit az erősen reklám ízű bevezetőről, de azt mindenesetre leszögezhetjük, hogy lelkesítő bevezetőnket méltán megérdemli cikkünk tárgya, a Becherovka, Karlovy Vary folyékony aranya.




A 13. forrás
Számos fórumon sokan, sokféleképpen regélték már el a Becherovka keletkezésének és fennmaradásának történetét. Mi sem szeretnénk ebből kimaradni, hiszen nem vallhatja magát csehesnek egy magazin ha nem teljesíti szívbéli kötelességét, és nem emlékezik meg saját maga is a Becherovkáról.

Mielőtt azonban hozzálátnánk a több mint két évszázados történethez, töltsünk egy stampedlit a finom nedűből, hogy ne csupán a Becherovka történelmét érezzük át, de egyúttal ízleljük is meg Karlovy Vary tizenharmadik gyógyító erejű forrásának levét. A bűvös tizenhármas vajon a babonás balszerencsét hirdető szám, vagy éppen ellenkezőleg a szerencsés új kezdet jele? Nem tudjuk, hogy ez a kérdés éppenséggel felmerült-e az ital megalkotójának fejében, de a jövő mindenesetre az optimista változatban hívőket igazolta.

De ne szaladjunk előre, térjünk vissza a kezdet kezdetéhez. 1805. július 6-án egy szép hosszú nevű, és történetünk szempontjából csaknem mellőzhető nemesember, bizonyos Maximillian Friedrich von Plettenberg-Wittem-Mietingen birodalmi őrgróf úr megérkezett Karlovy Vary akkoriban már a gyógyulni vágyók körében híres fürdővárosába. Hogy éppen valamilyen nyavalyáját próbálta-e kúrálni az úr, vagy talán az akkortájt hevesen zajló napóleoni háborúkban elszenvedett sérüléseiből akart felépülni, ki tudja, de nem is igen lényeges. Az azonban biztos, hogy hosszabb idő eltöltésére készülve összesen tizenkét emberét, köztük szobainasait, kocsisát, szakácsát, vadászát és ami nekünk kulcsfontosságú, frissen felfogadott orvosát, az angol dr. Frobigot is magával hozta.


 

A gróf pihenése idejére egy bizonyos Josef Becher tulajdonában álló fogadóban (a Három Pacsirtához) rendezkedett be. Becher ekkoriban a beteg édesanyjától átvett földszinti fűszerboltot üzemeltette, ahol az európai gyarmatokról származó termékeket, köztük szeszes italokat (pl. rum) is árult. Emellett megszerezte azt a jogot is, hogy saját alkoholos italt készítsen. Saját terméke a Rosalio, egy népszerű olasz típusú édes likőr volt. Vezetéknevének baljós hangzásával (a család eredeti neve Pecher volt, amely szó nem jelent mást mint pechest) ellentétben, a felmenőihez és a rokonaihoz hasonlóan hamar sikeresnek bizonyult az üzleti és a helyi politikai életben.

Az eredeti Carlsbadi Angol Keserű
Dr. Christian Frobignak furcsa módon nem kellett elkísérnie a páciensét az általa meglátogatott fürdőkbe, így sok-sok szabadideje maradt. Kíváncsi és nyitott természet lévén gyorsan megismerkedett, majd a legenda szerint össze is barátkozott Becherrel. Barátságuk alapjául természetesen a közös érdeklődési körük, a gyógynövények, azok hatásainak vizsgálata, illetve illóolajos elegyeik készítése szolgált. A doktor a beszélgetések mellett rögtön hozzá is látott a csodálatos gyógyhatású helyi forrásvíz, és a különféle gyógynövények összeházasításához.


A titkos recept
Különös módon sem a doktor előéletéről nem maradt fenn semmiféle információ, sem a Karlovy Varyból való távozása utáni történetét nem ismerjük. Szerepe mégis történelminek mondható, hiszen gyökeresen megváltoztatta a Becher család és persze valamennyi Becherovka rajongó életét. A legenda szerint amikor a gróf pár hét elteltével felépülvén vagy éppen csak ráunván a fürdőzésére távozott Karlovy Varyból, a vele együtt elutazó doktor egy teleírt lapot adott át Josef Bechernek, rajta egy általa éppen kikísérletezett folyadék receptjével, ezt fűzve hozzá: „Ez egészen megnyerte a tetszésemet”. Hogy valóban igaz-e a két ember villámgyors barátsága? Tényleg elég volt-e egy pár hét az angol orvosnak a csodás ital alapjainak felfedezéséhez, és ha igen, honnan is vette ehhez a tudását az ánglius? És vajon egyáltalán miért pont külföldről kellett valakinek érkeznie az ital megalkotásához, holott a Becher család egy másik ága már évszázadok óta üzemeltette a helyi, akkor még egyetlen patikát? Ez már sohasem derül ki. Az azonban bizonyos, hogy alig két év elteltével az ajándékba kapott recept további tökéletesítését követően Josef Becher előrukkolt az első palack Becherovkával, amely akkor még mint Carlsbadi Angol Keserű (Original Karlsbader English Bitter), a gyomorbántalmak kezelésére javasolt ital kezdte meg a maga hódító útját. A Becher-féle ital igen hamar sikeres lett, ezért is furcsa, hogy Dr. Frobig sohasem tért vissza, sohasem nyújtotta be a számlát és kérte a maga részét a sikerből.

Johann Becher
Josef Becher nem csak az üzlet terén volt termékeny, két feleségétől összesen tizenhat gyermeke született. Mégis az 1841-ben bekövetkezett halálakor már csak öt lánya, és két fia volt életben. Örökösének a kor hagyományai hűen az egyik fiát, de talán némi meglepetésre a fiatalabbat, Johann Nepomukot jelölte ki. Az új tulajdonos azonban már 1837 óta vezette a korosodó apja helyett az üzemet, így annyira mégsem volt meglepő az apja döntése. Johann idejében a likőr a fürdővendégek kedvencévé vált. A kis boltban nem győzték a kereslet kielégítését, ezért az italgyártás átköltözött a Philadelphia Házba. A huszonöt évnyi fejlődést követően Johann 1867-ben újabb döntő lépésre szánta el magát. Az italkészítést sokak meglepetésére áttelepítette az akkori város központtól igencsak távol épített ún. Šternberk gyárba.

Az új gyár
Három évvel később azonban a döntése bölcsnek bizonyult, mivel a vasútvonal, és ami fontosabb a vasútállomás a gyár közvetlen közelében épült meg. Azaz megnyílt az út a távoli helyekre való szállítás felé. Hatodik érzék vagy jól értesültség? Ki tudja? Mindenesetre sikeres üzleti döntéseinek köszönhetően a Johann által Becherovkának elkeresztelt italt, - amelynek sógora, egy bizonyos Karl Laube tervezett egyedi palackot és címkét - egyre nagyobb mennyiségben gyártották és értékesítették az ország határain belül.

Most félbehagyjuk hosszúra nyúló történetünket, de a következő cikkünkben folytatjuk!

A cikkünk elkészítéséhez segítséget nyújtott a Pernot Ricard Hungary és a prágai Czech Tourism. Köszönjük!

A cikkben felhasznált valamennyi fénykép forrása: Pernot Ricard Hungary

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése