Egyévesek lettünk! - Születésnapi köszöntő

Rohan az idő! Ezt a kétségtelen tényt igazolja az is, hogy napra pontosan egy évvel ezelőtt, 2012. február 28-án indítottuk útra Csehország, nem csak Prága című blogunkat. Ideje egy kicsit megpihenni, számot vetni, és persze köszönetet mondani.

Szülinapi tortaszelet

Csehországi sörfőzdék VIII. - Svijany

Vannak sörök, amelyek említésekor nem csupán az íz, a küllem, a logó jut az eszünkbe, hanem mély érzelmek, izgató élmények. Vannak sörök amelyekre gondolva az elrévedő tekintetre fátyol borul, a szájszeglet mosolyra görbül, a szív is szaporábban ver. Vannak sörök melyek akkor és ott tűnnek fel amikor és ahol a legnagyobb szükségünk van rájuk. Az egyik ilyen sörrel Litomyšl-ben „találkoztam”.

Varázslatos Český Krumlov VII. - Ahol a nézőtér fordul - Nyári Szabadtéri Színpad

A mai napunk jelmondata: Legyünk optimisták! Ma még a sűrűn hulló hóesést csodálhatjuk, vagy éppen borzadhatunk el a láttán, de hipp-hopp beköszönt a tavasz, és jön is a nyár. Így a tél végén mindenki a szabadba kívánkozik, menekülne a négy fal közé zártságából, de türelem. Alig pár hónap, és itt a jó idő, és vele együtt indul is a szabadtéri fesztivál szezon, ahol a szabad levegőn élvezhetjük a különféle ingyenes vagy éppen méregdrága kulturális programokat. Krumlovi sorozatunk következő tagjaként az optimista, ideje korai nyár várás szellemében egy igazi szabadtéri kulturális érdekességet ajánlunk olvasóink figyelmébe.

Forgó nézőtér

Bohemia „követei” Magyarországon III. - Jaromír söröző

Sorozatunk következő tagjaként ismét egy budapesti sörözőbe látogatunk el. Ez van, nem tagadhatjuk: Csehország és a cseh sörök csodálata egymástól csaknem elválaszthatatlan. A Teréz körúttal párhuzamos második utcában (Csengery u.) bukkanhatunk a Jaromír '68 nevezetű rendkívül hangulatos pincehelyiségre, ahol a finom sörök mellett számos más Csehország vonatkozású érdekesség is várja a betérő vendéget. Kiss Bakos Zoltán, a söröző üzemeltetője és társtulajdonosa a napokban tért vissza a Csehországban évente megrendezésre kerülő egyik sörminősítő versenyről, a Tábor városában megtartott pivní pečeť-ről. Élményeiről, a Jaromír sörpince múltjáról, jelenéről, terveiről beszélgetünk:

A csodálatos és közkedvelt Chod kalács (chodský koláč)

A csehországi chodokról szóló tematikus hetünk utolsó eseményeként egy igazán autentikus és nagyon-nagyon finom süteménnyel, a chodský koláč-al kínáljuk meg az olvasóinkat. Domažlicében jártunkkor először nem értettük, hogy miért sétál szinte minden ember pizzás dobozzal a kezében, miért ez az étel lehet a legnépszerűbb egy folklór fesztiválon? Aztán elénk tárultak a legkülönfélébb díszítésű mutatós, kerek kalácsok, amelyeknek a puszta látványa és az illata is nagyon izgalmas és csábító volt. Így már megértettük, hogy mire föl ez a sok szögletes doboz.

Mulasson együtt a chodokkal! Chod fesztivál és Szent Lőrinc-napi vásár

Mindazok számára akik az előző bejegyzésünk alapján kedvet kaptak a chod földre látogatáshoz, a chodok színes kultúrájának bemutatásával fokozzuk tovább a csábítás erejét. A chodok a csehországi nemzetiségek között ma is híresek arról, hogy kitartóan megőrizték hagyományaikat, népszokásaikat sőt még a nyelvjárásukat is. Mindebből élőben is ízelítőt kaphatunk a Domažlicében minden év augusztusában megrendezett hagyományőrző fesztiválon, amely az egyik legnagyobb csehországi folklór rendezvény. Idén augusztus 9-11. között rendezik meg a Chodské slavnosti-t, azaz a Chod Fesztivált, érdemes a táncrendünkbe felvenni! 

Domažlice - A piac-, vásártér egyik vége

Az előző bejegyzésünkből már tudjuk, hogy kik is voltak a chodok és mivel is foglalkoztak, de azt még nem ismerjük, hogy miként öltözködtek, milyen tárgyakat használtak. Nos aki szemügyre veszi díszes népviseletüket, az garantáltan soha sem fogja elfelejteni jellegzetességei és gazdag színvilága miatt. A nők vörös gyapjú harisnyát viselnek, ünnepi ingük fehér színű, hatalmas buggyos ujjakkal (rukávce). Szoknyáik színesek és bő szabásúak, felette kötényt hordanak. Az asszonyok színes hímzésű fekete vagy piros fejkendőt hordanak amelynek helyes megkötése időigényes és nagy gyakorlatot követelő feladat. Böjt időszakban és temetések alkalmával kék szoknyát és fehér kötényt viselnek, cipőben vagy papucsban járnak.

A chod „kutyafejűek”, avagy a „cseh székelyek” története

Hölgyek, urak, figyelem! Rendkívüli, tematikus hét veszi kezdetét, amelynek keretében Csehország egyik izgalmas népcsoportjával a chodokkal ismerkedhetnek meg. Mostani bejegyzésünkben a történetükbe pillantunk be, majd ezt követően varázslatos kultúrájukba, népművészetükbe kalauzoljuk el Önöket/Titeket, bemutatva évente megrendezett fesztiváljukat. Zárásul egy igazi gasztronómiai élvezetet nyújtó chodi finomság elkészítésére biztatjuk olvasóinkat! Kezdjünk is hozzá!

Csehország nyugati határvidékén élnek a hajdani országhatárt, a Šumava erdeit illetve a Cseh-erdőt és egyúttal a saját szabadságukat is kitartóan védelmező legendás chodok, a „cseh székelyek” mai leszármazottjai. Ez a bátorságáról, erejéről és elkötelezettségéről híres népcsoport évszázadokon keresztül a korabeli feudális viszonyok közötti nagy függetlenséget és jelentős kiváltságokat élvezett, amelyet nem csupán a puszta létezésével vagy valamiféle ügyeskedéssel, hanem a mindenkori cseh uralkodók felé teljesített kitartó és hűséges szolgálattal érdemelt ki.

Bohemia „követei” Magyarországon II. – Bohemia Baráti Kör

Sorozatunk következő tagja nem is csupán egy „követnek”, hanem egyenesen egy nem hivatalos „nagykövetségnek” nevezhető, ugyanis az idén húsz (!) éves fennállását ünneplő Bohemia Baráti Körről bátran elmondható, hogy Csehország magyarországi népszerűsítésének igazi zászlóvivője. Az egyesület tagjai az elmúlt két évtizedben szinte felsorolhatatlan mennyiségű program (pl. csehországi tanulmányi utak, kiállítások, stb.) szervezésével, kiadványok kiadásával, és megannyi más módon vették ki részüket Csehország értékeinek, a cseh kultúra, a cseh művészek hírének terjesztésében. A Bohemia Baráti Kör, azaz a cseh kultúra magyar barátainak egyesülete a Cseh Köztársaság jó hírnevének terjesztéséért 2003-ban elnyerte a cseh külügyminiszter Gratias agit elnevezésű díját. A múltról, jelenről és az idei tervekről beszélgettünk az örökifjú, csupa energia Zachár Ottóval, a Bohemia Baráti Kör elnökével, az egyesület egyik alapítójával, aki 1967 óta járja rendszeresen Csehországot, nem csekély tudást felhalmozva, amelyet szívesen megoszt az érdeklődőkkel.

Zachár Ottó és Goldmann Ilona

Akkor és most 8. - Emmauszi- (Szláv-) kolostor és templom avagy a Na Slovanech - Prága

Ha már egyszer az idézet kapcsán ellátogattunk a cseh fővárosba, akkor még időzzünk el egy kicsit Prágában, legalábbis is az Akkor és most sorozatunk következő bejegyzése erejéig. Az előző írásunkhoz hasonlóan egy pici Jirásek idézettel kezdjük mondanivalónkat, Zádor András fordításában:

„Ő (IV. Károly) emeltette a legszebb épületeket: kolostorokat, tornyos templomokat. Ő alapította Szent Jeromos-templomát s mellette a Benedek-rendi barátok kolostorát a Sziklákon, azon a helyen, ahol évszázadokkal azelőtt Mořena istennő ligete zöldellt. Nagy költséggel emeltette ezt a templomot. Külön megrendelésre égették hozzá a téglát szürke agyagból, akárcsak Karlštejn várához, s valamennyit fényesre csiszolták. Tetejét oly gonddal s oly pompával rakták, hogy egy egész erdő fája kellett a fedélszékhez. Húsz évnél is tovább tartott a templom és a kolostor építése, és tömérdek pénzt emésztett fel. Mint mondják, építése csupán egy fillérrel került kevesebbe mint a Kő-hídé (Károly-híd) a Moldva fölött.„

Idézet és pár kép VI. - Prága, Károly-híd – Alois Jirásek

Jirásek

Sorozatunk legújabb részében a régi mondák világába pillantunk be. Alois Jirásek, a híres cseh történelmi író tollából született meg 1894-ben a Régi cseh mondák (Staré pověsti české) című (alap) mű. Jirásek ezen munkájában gyűjtötte össze a cseh írásbeliség előtti (ős)történeteket, és tárta a nagyközönség elé, akkortájt erősen megtámogatva a cseh nép nemzeti ébredési folyamatát. Jirásek, a „cseh Jókai” által összerendezett legenda gyűjtemény az első megjelenése óta megannyi kiadást, és feldolgozást élt meg. A művet az elkövetkező évszázad során többek között Alfons Mucha és Jiři Trnka is illusztrálta. Mostani humoros szövegrészletünkben „A régi Prágáról” szóló mondából idézünk, ellátogatva a IV. Károly korabeli Prágába, felidézve a Kő-híd, azaz a Károly-híd építését.

Bohemia „követei” Magyarországon I. - Mucha és az Alfons Art & Pivnice

Az  Alfons Art & Pivnice a cikk megjelenése óta sajnos bezárt, ezzel a cikkel ma már csak az emlékét őrizzük!


Csehország, a cseh művészet, kultúra és más bohém értékek közvetítői, mondhatni „követei” sokfelé tevékenykednek Magyarországon. Talán nem is gondolnánk, hogy milyen sokan, sokféle módon foglalkoznak honfitársaink Csehország hazai népszerűsítésével. Van aki hivatalból, más megélhetésből, üzleti jelleggel vagy pusztán önkéntes alapon. Kis interjúkkal tarkított sorozatunkban törekszünk egy-egy ilyen vállalkozás, személy, intézmény vagy éppen program, kezdeményezés bemutatására. Nem célunk, és nem érdekünk a direkt reklám, senkit nem kívánunk kizárólagosan népszerűsíteni, és igyekszünk minél többfelé körbetekinteni. Ha valakit még nem kerestünk meg, és úgy érzi, hogy nem akar kimaradni a sorból, csak bátran jelezze felénk!

Budapest belvárosában, egészen pontosan a hatodik kerületi Jókai utcában járva az egyik üzlet előtt a járókelő egy meglepő feliratra bukkanhat: Alfons Art & Pivnice. Jóllehet az üveg ablakportálok mögötti látvány alapján hamar felismerhető, hogy egy vendéglátóipari egységről van szó, mégis valahogy másnak, többnek is tűnik ez a hely. A pivnice szó, alias söröző persze nem csak a csehül értők, hanem a cseh sörök iránt érdeklődő emberek számára is ismerős, de mit is keres előtte az Art azaz a művészet, és ki is az az Alfons? Ez túl sok kérdés ahhoz, hogy ne kapjunk rá választ. Erről kérdeztük a hely tulajdonosát, és üzemeltetőjét Aranyi Istvánt.

Csehországi sörfőzdék VII. - Černá Hora

A múlt hétvégén lezajlott a csehországi elnökválasztás. A kemény és izgalmas versenyt ugyan végül nem Karel Schwarzenberg herceg nyerte meg, de mi továbbra sem távolodunk el messzire a Fekete-hegyektől, hiszen sörfőzdés sorozatunk következő tagja is ezt a nevet viseli, csak éppen immáron nem németül, hanem csehül írva-szólva. A morvaországi „Fekete-hegy” sörével kapcsolatban néhány szubjektív élménnyel kezdenénk.

Első találkozásunk a Černá Hora-i sörrel nem most történt, de ahogyan azt mondani szokták: oly jó rá emlékezni. Egy forró nyári nap délutánján, a dél-morvaországi Přerov városában esett meg a nagy eset. A nap fényesen sütött, a lélek, szellem már csordultig telve volt az aznapi élményekkel, de a test bizony igencsak megszomjazott. És akkor találtunk rá erre a darázs színekben pompázó, azaz sárga-fekete emblémájú sörre, pontosabban a bódítóan erős, finom, enyhe mézízesítésű Kvasar-ra, a Černá Hora-i sörgyár egyik specialitására. Csak egy életre lopta be magát a szívünkbe, nem tovább.

Varázslatos Český Krumlov VI. - Regionális Múzeum – egykori Jezsuita papnevelde

Az előző Český Krumlov varázsairól szóló bejegyzésünkben részletesen beszéltünk az egyes városrészekről, és remélhetőleg már mindenki számára ismerősek azok az elsőre furcsa nevek, hogy Latrán, Parkán. Linecka. Ha esetleg nem, (vagy akár csak a tudás frissítése kedvéért) nosza rajta, gyorsan keressék meg, és fussák át az említett írásunkat, nézzenek rá a várostérképre!

Nos, mostani bejegyzésünk témájára, a Moldva (Vltava) folyó által ómega alakú hurokba szorított Parkán városrész, azaz a polgári belváros magasabban fekvő keleti bejáratánál, a meanderező folyó legkeskenyebb pontjánál, a Horní (Magas) utca 152. szám alatt találunk rá. Ne féljünk, sokkal nehezebb leírni az épület helyét, mint meglelni! Ugyanis a keresett objektumra a monumentális mérete miatt elég könnyedén rátalálhatunk, hiszen a város egyik legszembetűnőbb épülete, no persze csak a vár illetve torony, valamint a Szent Vitus templom után.

Keletről közelítve, rögtön a földnyelvre bevezető kis híd túloldalán, jobbra magasodik fölénk a mostani kiválasztottunk, a mai Regionális Múzeum, az egykori jezsuita papnevelde szépen felújított masszív épülete.

A sárga Múzeum hátsó frontja, a Moldva partról

A cseh történelem híres családjai I.: Schwarzenbergek

Jóllehet a blogunk szándékosan politika mentes de reméljük olvasóink megbocsátják, hogy most mégis egy aktuálpolitikai történéssel kezdjük, és zárjuk mostani monstre bejegyzésünket.

Forrás: Marie Frajtová

Csehországban a számunkra, magyarok számára is tanulságos módon a történelme során először a nép maga választja a köztársasági elnökét, és nem az aktuális domináns párt (koalíció) erőlteti rá a jelöltjét az emberekre. Az első fordulót követően ketten maradtak versenyben: a korábban is esélyesek között számon tartott Miloš Zeman és meglepetésre a kormányzó párt külügyminisztereként igen jelentős hátrányból induló, majd erős kampánnyal felzárkózó Karel Schwarzenberg. A január végi zárófordulóra készülve a versengés tovább keményedett, és a politikai csatározásokba a most leköszönő Vaclav Klaus elnök is erőteljesen beszállt, kifejezvén, hogy ő első sorban olyan utódot szeretne aki az országhoz tartozik, és az életét Csehországban töltötte. Ezzel a nyilatkozatával, mint ahogy majd a későbbiekben meglátjuk egyértelműen Schwarzenberg ellen foglalt állást. Ugyancsak igen éles összetűzés alakult ki kettejük között a Benes-dekrétumok eltérő megítélése kapcsán is.

Főzzünk gyertyát! - Svičkova na smetaně, azaz tejszínes marhabélszín, zöldség mártással

Mostani kulináris kalandunk során a csehek egyik legközkedveltebb nemzeti eledelével, a Svičkova na smetaně nevezetű igazán izgalmas fogással, azaz a zöldség mártásos tejszínes bélszínnel foglalkozunk. Ha el szeretnénk mesélni, hogy milyen is ez az étel, akkor elsőre a következők jutnak róla eszünkbe: édeskés, savanykás, zöldséges, pikáns, omlós és finoman fűszeres! Van akinek mindez kifejezetten sokkoló, másoknak maga a mennyország. Ennyi ízhatás mindenesetre bőven elegendő ahhoz, hogy aki egyszer már megkóstolta életében, biztosan nem felejti el többé. És ha a szósz és hús íze nem lenne még elég, az ételhez mellékelt áfonya lekvár, a tejszín és az elmaradhatatlan karlsbadi (karlovarsky) knédli is dob még egy öleset az ízkavalkádon. Van aki egyenesen azért szereti, mert már szinte inkább hasonlít egy desszertre, mint egy főételre. Kettő az egyben!

Svičkova na smetaně (PragueTv)

Nové Hrady...de melyik is? És hol van az „igazi” Konopiště ? - Cseh településnév kalandok

Tudjátok hogy hány kilométerre fekszik egymástól Nové Hrady, és Nové Hrady? A kérdés első pillanatra talán fura, a válasz pedig annál is meglepőbb: 193. Hogy miért is? Egyszerű a megoldás. Csehországban két Nové Hrady, azaz Új Vár nevű települést is találhatunk, amelyek közül az egyik az osztrák határhoz közel, dél-csehországban található, a másik pedig a pardubicei kerületben fekszik. Teljesen érthető, minden rendben. Nincs probléma még akkor sem ha esetleg eltévednék, hiszen mindkét településen találunk valami szenzációsat, az egyiken egy remek kastélyt, a másikon egy impozáns várat.

Nové Hrady 1 (Wikim)

Kunětická hora vára

Blogunkban már egy jó ideje nem „váraztunk”, pedig vétek lenne túlságosan elfeledkeznünk a gyönyörű csehországi várakról, kastélyokról. Van belőlük igazán szép számmal, csak győzzünk választani. Mostani várlátogatásunk Pardubice közelébe visz minket, ugyanis a kelet-csehországi várostól északkeletre, mintegy 6 km-re található kis (294 m tengerszint feletti magasságú) bazalt hegyen, vagy inkább csak dombocskán áll mai kiszemeltünk, a Kunětická hora nevezetű vár. Mintha a Ság-hegyet, vagy éppen a Somlót látnánk vár rommal megkoronázva. Az egykori kis vulkán kőzetolvadéka, a bazaltos magma hajdanán a felszín közelében szilárdult meg, a körülötte lévő puhább homokkő pedig az idők folyamán lassan lepusztult. A víz, és szél elszállította így az ellenállóbb bazalt, valamint gneisz kőzet kis hegyecskét formálva a napvilágra került, kimagasodva környezetéből.

Kunětická hora (Luboš Jenice)

Akkor és most 7. – Templom a tó közepén- Mušov és a Szent Lénárt-templom

Csehországba utazó honfitársainkat gyakorta buzdítjuk arra, hogy ne rohanjanak egyenest a főváros felé a nem túl izgalmas és köztudottan "egyedi" minőségű D2-es autósztrádán, hanem válasszanak alternatív útvonalakat. Például térjünk le a szlovák autópályáról Kúty-nál Břeclav felé, ahonnan irány a varászlatos Valtice, majd a csodálatos Mikulov. Innen folytassuk utunkat észak felé az 52. számú úton. Mikulovtól 12 kilométerre, elhaladva a Pálava festői dombvidéke mellett egy, már első pillantásra is mesterségesnek tűnő tavacskához jutunk. Itt, a tavon át vezető útszakasz közepén ne feledjünk el jobbra tekinteni, majd hevesen csodálkozni, ugyanis egy kis tavi szigetről szép kis templom tekint vissza ránk.

Templom a kis szigeten

De hogy kerül a templom a tó közepére? Hova lett a falu? Használják-e még az épületet? Vagy ha nem, akkor egyáltalán miért is építették? Számos kérdés merül fel, amire itt az ideje választ adni!

Idézet és pár kép V. - Zlín, Bata házak - Mariusz Szczygieł: Gottland

Sorozatunk legújabb bejegyzésében Mariusz Szczygieł Gottland című könyvéből idézünk. A lengyel szerző 2009-ben magyar nyelven is megjelent könyve egy igazi remekmű, amelyben sztereotípiáktól mentesen, realista módon ír a cseh XX. századi történelem egy-egy izgalmas, darabkájáról, mintegy tükröt állítva a csehek elé.

A könyv kiragadott részlete a zlíni Bat'a cipőgyár történetének egy ma is látható szeletéről, a Jan Bat'a által építtetett munkás lakótelep egyedi forma házairól szól. Jan, bátyja, a híres cégalapító Tomáš Baťa 1932-ben bekövetkezett halála után vette át és fejlesztette tovább a világ első cipő birodalmát.

A svedlund lakótelep egykor

PF 2013 avagy BÚÉK!

A cseh új év köszöntő képeslapokon, üdvözlő kártyákon gyakorta csak a következő meglepő két betűs felirattal, rövidítéssel találkozhatunk az aktuális évszám előtt: PF. Meg se próbáljunk cseh szavakat keresgélni a rövidítés értelmének kitalálásához, reménytelen lenne, hiszen a megoldás kulcsa egy másik nemzet nyelvében rejlik. Hogy melyik is ez a nemzet? A meglepetés teljes: a francia. Hogy is van ez? Nos tárjuk fel a titkokat.

 

Csehország Magyarországon – Cseh Nagykövetség, Cseh Centrum az egykori Zichy-palotában

Csehország nem csak Prága! - ahogyan a blogunk címe is mondja, de nem is feltétlenül csak Csehország! Egy ország nem csak a saját határain belül van jelen, és külképviseletének egyik legfontosabb tagját a nagykövetségek, valamint a határon túl működő kulturális intézmények alkotják. Fővárosunk VI. kerületében, a Terézvárosban járva, a Rózsa és a Szegfű utca sarkán bukkanhatunk a Cseh Nagykövetség épületére, az egykori palotaépületre, amely már korából adódóan is gazdag történetet sejtet az idelátogató számára.

Az egykori Zichy-palota, ma Cseh Nagykövetség a Google-fotón

Pár héttel ezelőtt Gál Róbert, a Cseh Centrum programszervezője segítségével módunk nyílt nem csupán a külső megtekintésre, hanem az egykori Zichy-palotaépület egy részének bejárására is. A Michal Černý igazgató úr által vezetett magyarországi Cseh Centrum a Cseh Köztársaság Külügyminisztériuma által létrehozott és finanszírozott kulturális intézet, melynek célja a külföldi nyilvánossággal folytatott párbeszéd elősegítése, továbbá az ország reprezentálása a kultúra, a tudomány, az oktatás, a kereskedelem és az idegenforgalom területén.

Csehországi Sörfőzdék VI. – Bernard Családi Sörgyár – Humpolec

Az előző blogbejegyzésünkben „teleettük” magunkat, ideje hogy a sok finomságot leöblítsük egy-két korsó finom seritallal. Kezdjük egy kis személyes visszaemlékezéssel:

Valamikor a 2000-es évek közepe táján egy kollégákból álló csoport tagjaként jártuk Prága gyönyörű utcáit, tereit. Ahogyan az lenni szokott a sok battyogásban előbb-utóbb megéhezik az ember és eljön a kérdés, hol és mit együnk. A csoportunk egy része, nem túl nagy vállalkozó szellemről téve tanúbizonyságot a pizzériára mellett tette le a voksát, de mi páran el se tudtuk volna képzelni, hogy Prágában ne a cseh kulináris örömöket preferáljuk. És jól tettük...de még mennyire. Nem is elsősorban a finom étel, hanem a hozzá kért, számunkra addig ismeretlen márkájú barna sör miatt, melynek első kortya után a földi paradicsom érzése kerített minket a hatalmába. Nos, ez volt az első találkozásunk a Bernard-dal, amelyet ezt követően egyre sűrűbb „randevúk” követtek, és nem csak barnákkal, hanem más színűekkel is.

Karácsony a cseh asztalokon - Bohém ünnepi ínyencségek

Jön a Karácsony, és ez nem csak nálunk, hanem a világ sok részén jelent egyet a habzsi-dőzsi eszem-iszommal. Nincs ez másként Csehországban sem. A mostani blogbejegyzésünkben megpróbálunk egy leheletnyi betekintés adni a csehek karácsonyi evési szokásaiba, tipikusabb ünnepi fogásaikba. A cseh változat sok tekintetben eltér a magyar karácsonyi menütől, de annyiban közös, hogy náluk sem a kalóriaszegénység jelenti a sütés-főzés fő vezérfonalát. Norbi Update elnapolva. Magyarul, akárcsak Magyarországon, úgy cseh földön is garantálható a karácsonyi étkek miatti pár kilós testsúly növekedés.

Halleves

Varázslatos Český Krumlov V. - Városrészek

Évente sok ezer honfitársunk keresi fel Český Krumlovot, és vélhetően a jövőben is hasonlóan szép számban „boldogítjuk” az ott élőket. Sokan, mint magunk is visszatérő vendégek vagyunk, de a legtöbb turista életében először keresi fel ezt a gyönyörű várost. Český Krumlovról szóló mostani bejegyzésünk elsősorban a számukra készült, de azért bízunk benne, hogy a várost már egyszer-kétszer látottaknak is tudunk többlet információval szolgálni. Most nem egy egyedi épületet, tárgyat vagy más értéket mutatunk be, hanem magáról a városról, pontosabban a főbb városrészekről szeretnénk vázlatosan szólni.

Kezdjük először a múlttal, de senki ne ijedjen meg, nem bonyolódunk hosszadalmas történelem mesélésbe. Csak ránézünk egy 160-170 évvel ezelőtt készült térképre, amely az I. Ferenc, majd Ferenc József császár parancsára készített II. katonai felmérésből származik. Ezt a térképet, amelyen jól látszanak Krumlov történelmi részei hasonlítsuk össze napjaink térképével és merengjünk el a látottakon.

Krumlov (Krummau) a XIX. század derekán

Az édes-mézes Medovník torta

Közeledik a Karácsony, és ilyenkor itt az ideje a mézeskalács sütésnek! A sütemény, amelynek lázas készítésébe jó esetben már hetekkel az ünnep előtt hozzáfognak a konyha kis és nagy ördögei. Mi is egy mézeskalács recepttel, mi több, egy TORTÁVAL szeretnénk hozzájárulni az édes Karácsonyhoz. Ennek a tortának az elkészítését inkább a nagyoknak ajánljuk, de azért van olyan élvezetes része is, amit könnyen lehet, hogy a gyerekek fognak a legjobban élvezni.

A réteges csoda

A priessnitzi vízkúra és a magyarok

Ahogyan azt az előző bejegyzésünkben ígértük még egy kis ideig elidőzünk Jeseník-fürdőn (régi nevén Gräfenberg), Priessnitz doktor hidroterápiás birodalmában. Először is nézzük meg, hogy miből is állt a priznici vízkúra, mi is történt az ideérkezett beteggel.

Jeseník-fürdői panoráma

Lázas beteg? Van megoldás: Priznic kúra, Priessnitz módra

Gyermekkorom igen emlékezetes, ha nem is legszebb emlékei közé tartozik, amikor egy-egy heves influenza járvány, vagy mandula gyulladás során a lázam úgy döntött, hogy az egekbe szökik, és könnyed 41 fokot, vagy még annál is többet produkál. Ilyenkor vetette be édesanyám az aduászt, a lázcsillapítás netovábbját, a priznicet, azaz a langyos vizes lepedőbe bugyolálást. Enyhébb változatában csupán a csuklók, bokák ecetes vizes ruhába tekerésére került sor. Azóta jó pár évtized eltelt, de amikor a mostani bejegyzéshez körülnéztem a neten, egy kicsit meglepett, hogy még mindig igen sok gyógyászati oldalon javasolják a hűtőborogatás használatát.

De vajon ki tudja, hogy miből is ered maga a priznic szó, és ki is találta ki ezt az eljárást? Nos, a választ mint sok más esetben is Csehországban találjuk. Olomouctól mintegy 90 km-re északra a Hrubý Jeseník hegység északi oldalán található Jeseník települése. Ennek a kis morva-sziléziai városkának a szomszédságában, a mintegy 600 méteres hegyszirten találhatjuk Lázně Jeseník alias Jeseník-fürdő városrészt, amely ma ugyan egy óriási gyógy-komplexum, de egykor csupán egy kis falu volt. A nagy változáshoz mindössze egy ember kellett. 1799-ben, ebben az eredetileg Gräfenbergnek nevezett faluban született Vincenz (Vincenc) Priessnitz.

Akkor és most 6. - Vencel-tér – Prága

Olvasóink talán meglepődnek, hogy mostani bejegyzésünkben nem a cseh vidékre, hanem egyenesen a fővárosba látogatunk el, de ne feledjék: Csehország, (ugyan) nem csak Prága, de azért az is! A jövőben időről időre vissza-visszatérünk a szépséges Prágába, ahogyan ezúttal, amikor is az Akkor és most sorozatunk témájául a Vencel-teret választottuk. Azt a teret, amelyet a főváros egyik kereskedelmi központjaként csaknem valamennyi Prágában járó honfitársunk felkeres, vagy sétája során érint. A Václavské náměstí-t vagy közkeletű nevén a Václavák-ot még azok is jól ismerhetik akik csak a híradásokból hallanak Bohémia földjéről. 

A tér számos történelmi esemény színtere volt az évszázadok során, amelyek egy része fájó emlékű. Jan Palach, majd Jan Zajíc itt, illetve a tér egyik házában gyújtotta fel magát a szovjet katonai megszállás ellen tiltakozásul. És itt olvasta fel 1918-ban Alois Jirásek a nyilatkozatot Csehszlovákia függetlenségéről, valamint a Bársonyos Forradalom során itt tartották a több százezres tömegdemonstrációkat. Az igazán mozgalmas történelmű tér az évszázadok során számos jelentős átalakuláson esett át, épületek semmisültek meg, helyükre másokat építettek, amely változásokból most csupán néhány lényegesebbet mutatunk be.

Idézet és pár kép IV. - Karlsbad (Karlovy Vary) – Arany János

Mostani bejegyzésünkben nem egy, hanem két idézetet teszünk közzé, és ezúttal nem cseh, hanem magyar szerzőtől:

Arany János, - a zseniális XIX. századi költőnk akit remélhetőleg még a legifjabb nemzedéknek sem kell bemutatni - 1869 és 1876 között, orvosi tanácsra nyaranta néhány hetet Karlsbadban, a mai Karlovy Varyban töltött. Erről emlékezett meg a Karlsbadi apróságok nevezetű ciklusának egyik egyszerre tréfás és tragikus epigrammájában:

„Isten veled Karlsbad szép tája!

Örökké az ember nem állja,

Rothad neki tüdeje-mája;

Igy végződik a földi pálya.

...Alás'szolgája!”

Karlsbad 1900-ban

Csehországi sörfőzdék V.: Dalešice (és a Sörgyári Capriccio)

Jóllehet a címben már mindezt lelepleztük, de mégis néhány kérdéssel indítanánk mostani sörgyáras bejegyzésünket: Melyik a magyarok által legismertebb cseh sörgyár, még ha nem is biztos, hogy tudunk róla? Melyik mozi alkotás jelenti sok ezernyi honfitársunk számára a CSEH FILMET? Melyik film jut eszünkbe a Pepin, Maryška, Francin vagy éppen Dr. Gruntorád nevek hallatán?

A válasz mint tudjuk egyszerű: A Postřižiny, azaz magyarul a Sörgyári Capriccio. Pontosan harminc évvel ezelőtt, 1982. augusztusában mutatták be először Magyarországon az 1980-81-ben forgatott, Bohumíl Hrabal önéletrajzi ihletésű művéből készített csehszlovák kultuszfilmet amelyet a magyar szíveknek szintén igen kedves Jiři Menzel rendezett.