A mai urbanizált
világunkban kulcsfontosságú a városok élhetőségének
megőrzése. Ez azonban egyáltalán nem csak az infrastruktúra
megteremtését, fenntartását jelenti, hanem a városban alapban
halmozottan hátrányos helyzetben lévő természeti környezetét
is. A városi levegő minőségének jobbítását nem csupán a
közlekedési eszközök modernizálásával, a dízel (és benzin)
üzemű gépjárművek korlátozásával, a fűtési rendszerek
korszerűsítésével stb. érhetjük el, de kiemelten fontos a
zöldfelületek megőrzése, sőt kiterjedésének jelentős növelése
is. Az évente több ezer, sőt nem túlzás azt állítani, hogy
tízezer budapesti ember halálát okozó szálló porterhelés
csökkenthető a por számottevő részét felfogó fák ültetésével,
parkok és egyéb zöldfelületek kialakításával. Persze tudjuk, a
fákkal, a fűvel csak a macera van szemben az egyszer lerakott
térkővel és aszfalttal-betonnal. A fáknak a tél közeledtével
lehull a lombjuk és ezzel bizony kezdeni kell valamit, gyakorta
kényelmetlenül besötétítik a sok tízmillió forint értékűre
duzzadt lakásunkat, házunkat, időnként le kell vágni róluk a
nem megfelelő irányba növő, vagy éppen elszáradt ágakat. A
füves területeket időnként nyírni kell, a virágos parkok pedig
ennél még több gondozást is igényelnek. Csupa nyűgös feladat
az önkormányzat, a gondnok vagy éppen a háztulajdonos számára.
Ám mindazon felelős vagy éppen felelőtlen döntéshozótól csak
annyit kérnénk: miután távozik a légkondis munkahelyéről, s
mielőtt beülne a szintén klímás kocsijába, hogy a légkondis
házához megérkezzen, legyen olyan kedves és sétáljon egyet a
főváros napsütötte, árnyék és olykor levegőmentes
beton-térkő-aszfaltdzsungelében, és így talán ráeszmél a
városi zöldfelületek fontosságára.
 |
| Tíz a több, mint száz prágai park közül. (Kafkadesk) |
