Bohumíl Hrabal, a világhírű cseh
író neve és főbb művei alapvetően ismertek a cseh sörök
barátainak körében. Sörözgetés közben mi magunk is sokszor
idézzük fel a szerző Túlságosan zajos magány címet viselő
írásában szereplő, szinte kultikus Nagy Szlalomot. Azt a híres
söröző szlalomot, amelyet a mű szereplőjének a prágai
Vlachovka-kaputól vagy 17-18 további „kapu” érintésével, és
mindenütt egy-egy korsó sör elfogyasztásával csak egyszer
sikerült egészében teljesítenie. Amióta Budapesten is
megsokasodtak a remek cseh söröket árusító hangulatos
vendéglátóhelyek, azóta fantáziálgatunk mi is arról, hogy ha a
valóságban nem is, de legalább képzeletben végigfutjuk a hrabali
szlalom lokális megfelelőjét. Ugyan nekünk kicsit sok lenne a
jóval több mint egy tucat korsó az egy napra esedékes sörökből,
de mégis most felvázoljuk azt az útvonalat, amelyet egyszer
szívesen bejárnánk, szerényen csak 10 megállóval, no persze
csakis a Mester iránti tiszteletadás szándékával.
A magyarok körében is ismert, nem
mellesleg világhírű Český Krumlovba érkezve rögtön feltűnik
a város közelében meredő magas hegycsúcs, az 1084 (más
információk szerint 1083) méter magas Klet'. Ez az impozáns hegy
és a tőle északra elterülő vidék alkotja Csehország egyik
csodás tájvédelmi területét a Blanský
lest, más néven a Blanský erdőt.
Reklám, többségünkben már e szó
hallatára is feláll a hátunkon a szőr. Kéretlen reklámújságok
tucatjait öntik a postaládánkba, mi pedig a nagyobb részét
egyenesen a kukába, jobb esetben a szelektív hulladékgyűjtőbe
továbbítjuk. A televíziós műsorok szinte már élvezhetetlenek a
sok millióba kerülő, fél perces reklám művektől, amelyek nagy
része kutya, macska, kisgyerek statisztálással a könnyű, gazdag,
biztonságos, betegségmentes élet illúziójával próbál minket
az aktuális termék, szolgáltatás megvásárlása felé terelni.
Elegünk van belőlük, de mégis mára az életünk részévé
váltak. A többségük elég egyszerű, elemi gondolat mentén mozog
(Viszket a füled? Kend be Fülike kenőccsel!), de néha napján
azért akad olyan is, amelyben eredetiséget, humort vagy más
érdekességet is észre lehet venni. Mi most a különféle cseh
televíziócsatornákon leadott viccesebb, vagy más szempontból
talán említésre méltóbb reklámokból adunk egy kis ízelítőt. Mindjárt azt első, a nemrég
befejeződött prágai cseh jégkorong világbajnokság promóciója,
a bohém nemzeti csapat látványos sportpillanataival:
Ahogyan arról a hírekből
értesülhettünk a tegnapi nap folyamán egy magyar vadászgép
balesetet szenvedett Csehországban, a május 11-e óta zajló
cseh-magyar-svéd közös légi hadgyakorlat, a Lion Effort során. A
JAS-39 Gripen repülőgépeket használó országok három év
elteltével rendezték meg ismét itt, Čáslavban az eseményt,
amelyen ezúttal thaiföldi pilóták (gépeik nélkül) is részt
vettek. A balesetben a magyar vadászgép mondhatni totálkáros
lett, de ami a legfontosabb a két pilóta nem sérült meg
komolyabban, azonban a kifutóról leszaladó gépből való
katapultálás nem lehetett éppen lélek emelő érzés. Ennek a
hírnek az apropóján körülnézünk, hogy hol is találhatók
Csehországban katonai légi támaszpontok, repülőterek, és mi
tudunk röviden mondani a mai Cseh Légierőről.
A reptér és a szerencsétlenül járt magyar vadászgép
Folytatjuk barangolásunkat Csehország kisüzemi sörfőzdéiben, és
ezúttal a Bohemia északkeleten fekvő Královéhradecký vagy más
néven Hradec Králové kerületben nézünk körül. A cseh sörök
magyar rajongói jól tudják, hogy ebben a térségben található
Náchod városa, ahol a Budapesten lassan már egy kicsit megunhatóvá
is váló sört a Primátort gyártják.
De a kerületben készítik az elsősorban a csokis és
számtalan más ízesített söreiről nevezetes Opatot
(Broumov – Olivětín), az Óriás-hegység levének is hívható
Krakonošt (Trutnov), valamint itt található Nová Paka
városa és annak sörgyára is. De mi most nem a sörgyárakra
koncentrálunk, hanem a valódi cseh kisüzemi gyöngyszemekre.
Hosszú-hosszú ideje járjuk
mind a magyar, mind a cseh vidéket, és gyakorta akadunk olyan
kisebb-nagyobb térségekre, amelyek meghökkentően gazdagok szemet
gyönyörködtető értékekben. A megannyi természeti, illetve
ember alkotta kincsekben bővelkedő tájak láttán leesik az
állunk, és nem értjük, hogy miért is nem tudtunk róluk
korábban, miért nem szerepelnek a bel- vagy külföldi turisták
úticéljai között. Ilyenek jellemzően a határvidékek, amelyek
főként a múlt század határmódosító politikai döntéseinek
köszönhetően a perifériára szorultak, elesve ezzel a fejlődés
lehetőségétől. De léteznek olyan országon belüli térségek
is, amelyek két nagyváros között mintegy félúton szintén
kiesnek a figyelem középpontjából, és egy “belső
határvidéket” alkotnak.
Lucie Málková a budapesti Cseh
Centrum új igazgatónője alig két hete tölti be a posztját, de ő
és csapata már két jelentős programmal is megörvendeztette,
örvendezteti a cseh kultúrát, illetve történelmet kedvelő
közönséget. A programok már hosszú ideje folyó előkészítésében
kulcs szerepet játszott Gál Róbert, aki május elejéig
néhány hónapon át a Cseh Centrum átmeneti vezetője
tisztét is betöltötte.
Český Krumlov középkori hangulatot
árasztó Óvárosát a kanyargása közben ómega alakot felvevő
Moldva folyó szeli át. Itt a folyó partján, a több szintes ún.
Palást-híd vagy más néven Sóhajok-hídja lábától délre, a
folyó bal partján egy pár házacskából álló, elkülönült
kis épületegyüttes látható. A négy ház vált vállvetve áll a
mögöttük meredő, a Várkert irányába emelkedő sziklafalnak
támaszkodva.
A Moldva folyó déli
irányból érkezvén a mai festői szépségű Prága területére,
veszít az eséséből, lecsökken az energiája és az addig magával
szállított hordalék egy részét lerakja, zátonyokat, illetve
szigeteket hozva létre. Ez a folyamat játszódott le az elmúlt
évezredek során és zajlik napjainkban is. A szigetek egy része
lassan „hozzáforrhat” a folyópartokhoz, másokat az ember (pl.
kavicsbányászat) szüntet meg, de a természeti erők
megállíthatatlanok, újabb és újabb szigetek keletkeznek, vagy
éppen a meglévők növekszenek. És vannak olyan szigetek is,
amelyeket folyószabályozási vagy más okból maga az ember hoz
létre.
1968-ban,
Csehszlovákia szovjet megszállását és a „prágai tavasz”
leverését követően a cseh irodalmi élet számos jeles egyénisége
hagyta el szülőföldjét és sokan közülük új hazájuk nyelvén
folytatták tovább munkásságukat. Az ekkortájt még csak a
szárnyait bontogató 23 éves Libuše
Moníková a
szomszédos Németországban, pontosabban az akkori Német Szövetségi
Köztársaságban telepedett le.
A sörök és kifejezetten a remek cseh
sörök szerelmesei jól tudják, hogy az észak-nyugat csehországi
Žatec városa, a komló fővárosa. A település környékén már
több mint egy évezrede termesztik ezt az egyik legfontosabb sör
alapanyagot adó növényt, és ez a térségből származó „Žatecký
chmel” avagy žateci (saaz) komló a mai napig is egyike a
legkiválóbbnak. Az Akkor és most sorozatunk soron következő
részében ebbe a hangulatos városba kalauzoljuk el az olvasóinkat.
Bemutatjuk, hogy miként is változott az idők folyamán a település
főtere, mai nevén a Szabadság tér (náměstí Svobody).
Itt van május elseje, az a hivatalos
állami ünnepünk, amelyhez sokan sokféle módon, de gyakorta
valamiféle távolságtartással viszonyulunk. Egy felől örülünk
annak, hogy ezen a napon többnyire nem kell dolgoznunk, másfelől
azonban nem biztos, hogy értjük és végképp nem érezzük, hogy
mit is kellene most ünnepelnünk. Május elsejének ünneplése,
értelme, fontossága az idők során folyamatosan változott, ezért
érdemes egy kicsit tüzetesebben megnézni, hogy miként is alakult
a munka ünnepének története Csehországban, amely nagy mértékben
hasonlít a magyar történésekhez.
Amint az
köztudott, május elsejét, a munka ünnepét az 1886-ban,
Chicagóban lezajlott többnapos sztrájkhoz és közel 350 ezer
ember részvételével lezajlott, számos áldozattal járó
tüntetéssorozathoz kötjük, amely egy akkor már több mint fél
évszázada zajló küzdelem egyik fontos állomása volt. A
XVIII-XIX. században zajló ipari forradalom egy új társadalmi
osztály kialakulásához vezetett, nevezetesen a munkásokéhoz. A
gyárak tulajdonosai, igazgatói akkortájt (sem) bővelkedtek
szociális érzékenységben, így nem volt éppen ritka a dolgozóik
14-16 órán keresztüli robotoltatása, tekintet nélkül arra, hogy
férfi, nő vagy éppen gyerek az illető. A munkakörülmények
gyakorta embertelenek voltak, szociális jogok (pl. szabadság,
biztosítás) nem léteztek, a szerény fizetésből az emberek pedig
csak rendkívül rossz életkörülményeket tudtak biztosítani
maguknak. Természetes módon ezen a munkások próbáltak
valahogyan, összefogással, szervezkedéssel változtatni, és az
1820-as évektől kezdve, lassan de biztosan már olyan tényezőkké
váltak, amit nem lehetett egyszerűen csak figyelmen kívül hagyni.
1842-ben megszülettek az első angliai gyári törvények, lassan
kezdtek áttérni a 10 órás foglalkoztatásra, 1856-ban pedig az
ausztráliai Melbourne-ben a felvonuló építő munkások pedig már
a nyolc órás munkát is kiharcolták maguknak. De a világ számos
pontján sokkal lassabban zajlottak a folyamatok. Ezért is került
sor a már említett 1886-os eseményre, amelyet követően a
hatóságok több munkás „anarchistát” is elfogtak, és
néhányukat halálra is ítéltek. A letartóztatottak között volt
a cseh Josef Boleslav Pecka emigráns költő,
egy anarchista magazin szerkesztője is.