Itt van május elseje, az a hivatalos
állami ünnepünk, amelyhez sokan sokféle módon, de gyakorta
valamiféle távolságtartással viszonyulunk. Egy felől örülünk
annak, hogy ezen a napon többnyire nem kell dolgoznunk, másfelől
azonban nem biztos, hogy értjük és végképp nem érezzük, hogy
mit is kellene most ünnepelnünk. Május elsejének ünneplése,
értelme, fontossága az idők során folyamatosan változott, ezért
érdemes egy kicsit tüzetesebben megnézni, hogy miként is alakult
a munka ünnepének története Csehországban, amely nagy mértékben
hasonlít a magyar történésekhez.
Amint az
köztudott, május elsejét, a munka ünnepét az 1886-ban,
Chicagóban lezajlott többnapos sztrájkhoz és közel 350 ezer
ember részvételével lezajlott, számos áldozattal járó
tüntetéssorozathoz kötjük, amely egy akkor már több mint fél
évszázada zajló küzdelem egyik fontos állomása volt. A
XVIII-XIX. században zajló ipari forradalom egy új társadalmi
osztály kialakulásához vezetett, nevezetesen a munkásokéhoz. A
gyárak tulajdonosai, igazgatói akkortájt (sem) bővelkedtek
szociális érzékenységben, így nem volt éppen ritka a dolgozóik
14-16 órán keresztüli robotoltatása, tekintet nélkül arra, hogy
férfi, nő vagy éppen gyerek az illető. A munkakörülmények
gyakorta embertelenek voltak, szociális jogok (pl. szabadság,
biztosítás) nem léteztek, a szerény fizetésből az emberek pedig
csak rendkívül rossz életkörülményeket tudtak biztosítani
maguknak. Természetes módon ezen a munkások próbáltak
valahogyan, összefogással, szervezkedéssel változtatni, és az
1820-as évektől kezdve, lassan de biztosan már olyan tényezőkké
váltak, amit nem lehetett egyszerűen csak figyelmen kívül hagyni.
1842-ben megszülettek az első angliai gyári törvények, lassan
kezdtek áttérni a 10 órás foglalkoztatásra, 1856-ban pedig az
ausztráliai Melbourne-ben a felvonuló építő munkások pedig már
a nyolc órás munkát is kiharcolták maguknak. De a világ számos
pontján sokkal lassabban zajlottak a folyamatok. Ezért is került
sor a már említett 1886-os eseményre, amelyet követően a
hatóságok több munkás „anarchistát” is elfogtak, és
néhányukat halálra is ítéltek. A letartóztatottak között volt
a cseh Josef Boleslav Pecka emigráns költő,
egy anarchista magazin szerkesztője is.
Chicago - 1886 |
Erre az eseménysorozatra emlékezvén
az 1889-ben Párizsban megalakult II. Internacionálé, azaz a
munkásság szervezeteinek nemzetközi egyesülése úgy döntött,
hogy 1890. május elsején a világ országai együtt vonulnak fel a
szolidaritás kifejezése, illetve a nyolc órás munkaidő
bevezetése érdekében. Így vált ebben az évben ez a nap (amely a
pogány hagyomány szerint a természet megújulásának is a napja,
lásd: ITT) a munka ünnepévé Magyarországon és Csehországban,
azaz az Osztrák-Magyar Monarchiában is.
Az első Munka ünnepe Prágában |
A cseh területeken az első május
elsejét nem volt éppen könnyű megszervezni, a munkáltatók és a
hatóságok is egyaránt félve viszonyultak hozzá. A gyárosok
többsége nem nézte jó szemmel, hogy lesz egy nap, amikor nem
gályáznak a munkásaik, de azért akadtak olyanok is akik kezdték
felfogni, hogy mit kívánnak a dolgozóik. De miután nem csupán
Prágából, hanem az ország számos kisebb nagyobb településéről
beérkeztek a kérelmek az ünnep megtartására, a hatóságok nem
merték nem engedélyezni őket. Biztos, ami biztos, a rendezvény
helyszíneként a cseh fővárosban egy zárt területet, a Střelecký
szigetet hagyták jóvá, a város utcái pedig elnéptelenedtek.
Hatalmas rendőri biztosítás mellett zajlottak az események,
amelyeket nagy meglepetésre a teljes béke jellemzett. Prágában
több tízezer ember gyűlt össze, együtt ünnepelni és követelni
a jobb munkakörülményeket, de sem itt sem az ország többi
pontján nem történt erőszakos cselekedet. Sőt a tüntetések
jellemzően népművészeti, zenés-táncos, igazi feszültség
levezető programokba torkollottak.
Egy kis Bat'a felvonulás május 1-én, Zlínben (1924) |
Ezt követően a Munka ünnepét
(Svátek práce) egészen az I. világháború kitöréséig minden
évben megtartották, a háborús évek alatt azonban minderre nem
volt már lehetőség. A halódó, szétesés szélére került
Monarchiában nem mertek engedélyezni egyetlen civil tömegeseményt
sem, amelyet a folyamatosan erősödő nacionalisták, a
függetlenséget, önálló államot követelő csehek
felhasználhattak volna követeléseik kihirdetésére,
propagálására. 1919. május elseje - amely innentől kezdve
hivatalos munkaszüneti nap is lett -, ezért vált az immáron
megalakult első Csehszlovák Köztársaságon belül a függetlenség,
az államiság egyfajta szimbólumává. És ennek a napnak a
fontosságára, súlyára, mint kiváló reklám lehetőségre
egyúttal már az újonnan alakult pártok, munkás szakszervezetek
és egyéb társadalmi szervezetek is kezdtek ráérezni. Innentől
fogva minden évben sorra megrendezték a különféle, akár
szélsőséges programokat is hirdető, követeléseket megfogalmazó
eseményeiket. A 20-as, 30-as években a gyárosok nagy része, mint
pl. a híres zlíni cipőgyáros, vállalkozó Bat'a, inkább maguk próbálták terelgetni,
szervezni a május elsejei munkás ünnepet, nehogy a
kommunista-nemzeti szocialista vagy más radikálisabb ideológia
támogatásával valamilyen komolyabb szervezkedés kezdődjön ami
veszélyeztetheti a gazdasági hatalmukat. Egy kis ingyen étel, ital
bizony csodásan tudta tompítani a szociális feszültséget.
1937 |
Az 1938-as év május elseje külön
nevezetes volt a csehek életében, hiszen ekkora már közvetlenül
érzékelhető volt a hitleri Németország felől érkező veszély.
Így ezen a napon, amellett, hogy a köztársaság fennállásának
huszadik évfordulóját is ünnepelték, a pártpolitikai és
ideológiai eseményeken túl a nemzet összetartása, a függetlenség
megőrzése is nagyobb hangsúlyt kapott. A második világháború
kitörését követően a német irányítás alá kerülő országban
a május elsejét ugyan, mint munkaszüneti napot engedélyezték, de
megünneplésére nem kerülhetett sor. A háborút követően a
hatalomra kerülő kommunisták azonban kiváló lehetőséget láttak
benne, a klasszikus munkásmozgalmi ideológia terjesztésére,
persze a maguk módján. Az első években ugyan még inkább a
demokratikus értékek kifejezése történt, de a rezsim hamarosan
átalakította internacionalista, kommunista ünneppé, katonai
parádékkal, a pártvezetők tömjénezésével, munkás-paraszt nők
és férfiak, kisdobosok és úttörők előre megírt, ideológiailag
megfelelő szlogeneket tartalmazó táblák alatti felvonulásával
teli nappá. Persze sokan nem csatlakoztak, vagy csak névlegesen a
szervezett eseményekhez, és inkább az első útjuk egy sörözőbe
vezetett, ahol kedvükre beszélhettek, persze nem a politikáról,
hanem pl. a fociról.
1954. május 1. |
Ezekben a legvadabb kommunista időkben,
egész pontosan 1955-ben, mondhatni mintegy „ellenlépésként”
XII. Piusz pápa a május elsejét Munkás Szent József ünnepnapjává
nyilvánította. Ezzel akarta jelezni, hogy kommunista ideológia nem
sajátíthat ki egyetlen napot sem. Így ez a nap azóta a
katolikusok egyik ünnepévé is vált, de ez az egyházak működését
visszaszorító, a híveiket aktívan üldöző kommunista
Csehszlovákiában nem kapott nagy figyelmet. A 60-as években
fokozatosan kezdtek érvényre jutni az első komolyabb
rendszerellenes kritikák, és ezeknek remek teret biztosítottak a
május elsejei rendezvények. A kötelező Marx-Engels-Lenin portrék
mellett - a hatalomban félelmet és megrökönyödést is keltve -,
kezdtek megjelenni a Tomáš Garrigue Masaryk képek és az első, szabad csehszlovák
köztársaságra utaló transzparensek is.
1968. május 1. - Alexander Dubček a felvonuláson |
A reform törekvések
végül az 1968-as prágai tavasz történéseihez vezettek, és
ebben az évben a május elseje is sokkal emberibbé vált. Alexander
Dubček, az újonnan választott reform párt vezető immáron nem
csak az emelvényről figyelte a szervezett tömeget, hanem maga is
lemerészkedett a rezsimet kritizáló és az új vezetőket támogató
emberek közé. Alig pár hónappal később a Varsói Szerződés
tagállamai, Szovjetunió vezetésével leverték a "jobboldali
revizionista, és burzsoá restaurációs" törekvéseket, és
eljött az abnormális „normalizáció” ideje. 1969-ben a május
elsejét a még érzékelhető feszültség miatt nem merték
megtartani, ekkor még kezelhetetlen lett volna a rezsim számára
egy több százezres tömeg.
Jól szervezett felvonulások (1977) |
Éljen a Világbéke |
Az azt követő majd húsz esztendő
minden egyes Munka ünnepe azonban már megint a szigorúan
megrendezett, szabványosított kommunista pártesemények közé
tartozott, ahol újból a szigorúan megkomponált
tömegfelvonulásokat hivatalos, semmitmondó beszédek, majd
zenés-táncos folklór programok követték. Az emberek, erősen
félve a következményektől nem mertek nem megjelenni az
eseményeken, és féltek kinyilvánítani a rendszert bíráló
véleményüket. Minden csak szabály szerint történhetett, semmi
kihágás, a programtól való eltérés nem fért bele.
Mai, retro felvonulás egy kis cseh városkában |
1988-ban és 1989-ben Prágában a
központi események színtere a kommunista érában preferált Letná
helyett újból a Vencel tér lett, mintegy előre jelezvén a
mélyreható változásokat. Végül eljött 1989 vége, a „bársonyos
forradalom” győzedelmeskedett és a demokratizálódó országban,
így 1990. május elsején a sok új párt, civil szervezet kitörő
lendülettel mutatta meg magát. A háttérbe szoruló Kommunista
Párt ugyan még mindig megszervezte a maga kis felvonulásos
programját, de összességében ezt a napot már a színesség,
változatosság, a rezsim uralma alól való felszabadulás nyugodt,
békés megünneplése jellemezte.
Az elmaradhatatlan folklór program |
Mára a május 1., a Munka ünnepe már
Csehországban sem elsősorban a munkások követeléseiről, az
ideológiák, ünnepléséről szól. Jóval inkább egy olyan
munkaszüneti nap, amikor az emberek kiszabadulnak a munkahelyükről,
egy kicsit szórakoznak, pihennek, koncerteken, színes programokon
vagy éppen aktív sport rendezvényeken vesznek részt. Persze a
pártok, különféle radikális vagy békésebb csoportok még
mindig kiemelt lehetőségként kezelik ezt a napot, jó alkalmat
látva a propagandájukhoz vagy az egymással való összeveszéshez.
Ugyan a még mindig erős támogatást élvező kommunista párt
mellett, pl. anarchisták, skinheadek szerveznek nem éppen békés
programokat, de az emberek többsége leginkább csak a nyugodt
kikapcsolódást keresi. Május elseje kétségkívül egy olyan
fontos ünnepnappá vált, amelyhez sokan sokféle érzelmi okból
kötődnek, amit mindenki ismer, és amire mindenki számít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése